Védőszentje emléknapján, október 26-án tartotta idén is szakmai napját a Szent Dömötör Kórházlelkészi Szolgálat. Helyszín az egyházmegye Pasztorális Helynökségének székhelye, a szegedi Katolikus Ház volt.
Mivel a szolgálat tagjai az egyházmegye területén egymástól meglehetős nagy távolságra tevékenykednek, a személyes találkozásnak különös jelentősége van. A lelkigondozás természetből fakadóan egyéni beszélgetésekből áll, ám a szolgálattevőknek alapvetően szüksége van arra, hogy közösségben hordozzák annak velejáróit. A Jézus Krisztussal fennálló élő szeretetkapcsolat forrása a Benne élő segítő hitének és hivatásának. Ugyanakkor épp ez az eredője a beszélgetések spirituális légkörének is. S bár a segítő ezzel a szeretettel és imádságos lélekkel indul a betegek látogatására, s a betegekkel való találkozásokból különleges ajándékok fakadnak, ez a kapcsolat sajátos terheket is ró a szolgálattevőre. Ezeket együtt tudják elhordozni Jézus Krisztusban.
Ezért is van jelentősége a kapcsolattartás különböző fórumainak, közöttük annak, melynek révén kórházlelkészek és világi munkatársaik közösen töltenek el egy napot.
Az idei találkozón minden város: Gyula, Békéscsaba, Orosháza, Szentes, Makó, Hódmezővásárhely kórházait, valamint a szegedi Klinika egységeit ellátó szolgálattevők egyaránt örömmel vettek részt a találkozón. A résztvevőket Kondé Lajos pasztorális helynök köszöntötte.
Az esemény légkörén érezhető volt a korábbiaknál erősebb lelki összetartozás, vagyis hogy fokról fokra, évről évre épül a közösség ebben a körben. Isten ajándékaként élték ezt meg és ezt a közösségi szellemet erősítették az elmélkedések, megosztások és a közös imádság.
A felkért előadó Pálfai Zoltán makói plébános, kórházlelkész először lelki útra hívta a jelenlevőket. A Márk evangéliuma 5. fejezete nyomán adott rövid elmélkedés és az azt követő kiscsoportos megosztás az érintés témáját helyzete középpontba. Ezeken az igehelyeken Jézus személyével kapcsolatban a gyógyító érintés többször említésre kerül, többek között Jairus leánya és a vérfolyásos asszony történetében. Az érintés az első lépés. melyet a gyógyulás követ.
A nap további részében a szakmai szempontok kerültek előtérbe. Az előadó érzékletesen mutatta be, hogy miként fonódik össze a segítő beszélgetés szakmaisága és a szolgálattevő spiritualitása úgy, hogy az valóban ajándékozó, életet adó, gyógyító lehessen a lelkigondozott (jelen esetben a kórházban fekvő beteg) számára.
A résztvevők meghallgathatták Máramarosi Mária koordinátor összefoglalóját is a szolgálat jelenlegi helyzetéről, a világi munkatársak tevékenységét összegző adatokról s a további tervekről.
A hitet és hivatást legmélyebben érintő megosztások körében kiváltképp érezhető volt a Lélek jelenléte. Minden résztvevő szabadon feltehette kérdéseit, megoszthatta gondolatait, benyomásait az értő és elfogadó légkörben. Külön értéke volt a találkozásnak a kórházlelkész atyák tapasztalat-megosztása, bölcsessége. Lélekben erősödve, egyúttal megpihenve zárhatták ezt a testvéries találkozót.
Bartucz Katalin