93 éve szentelik a hívek a szegedi Dómot jelenlétükkel

Kedden ünnepelte a Belvárosi Plébánia közössége a szegedi Dóm felszentelésének évfordulóját. Glattfelder püspök 93 évvel ezelőtt a papság kíséretében háromszor kerülte körbe az épületet. Majd bevonultak a templomba, amelynek padlóját homokkal szórták be.

A szegedi Dómot 1930. október 24-én szentelték fel. Építését a nagy árvíz után, 1980-ban határozták el a szegedi városatyák. Fogadalom volt részükről az újabb árvizektől való megmenekülés reményében. A felszentelés 93 évvel ezelőtt egy borongós, pénteki napon történt szitáló esőben.

Már hét óra előtt a hívők nagy csoportja gyűlt össze a templom lezárt kapui előtt, ahol tábori oltár állott és az oltáron Szent Gellért püspök ereklyéje. Hét óra előtt néhány perccel érkezett meg a templom elé a miseruhás papság, majd megérkezett dr. Glattfelder Gyula megyéspüspök is a Szegeden időző egyházi főméltóságok kíséretében

– tudósított a Délmagyarország a nagy eseményről 1930. október 25-i lapszámában.

A püspök a papság kíséretében háromszor kerülte körbe a templomot, közben megszentelte a lépcsőket, a falakat, a kapukat.

A felszentelés 93. évfordulóját a kedd esti szentmise keretében ünnepelte a Belvárosi Plébánia közössége, amelyet a Szeged-Csanádi Egyházmegye káptalanjának, azaz kanonoki testületének tagjai celebráltak. Kondé Lajos plébános Isten oltalmát és szeretetét kérte az egyházmegyére.

Kovács József általános püspöki helynök prédikációjában elmondta, a Fogadalmi templom fölszentelésének szertartása korántsem úgy zajlott, ahogy napjainkban szokás. Nem a hívek jelenlétében történt, hanem zárt kapuk mögött.

A papság a püspök élén bevonult és pásztorbotjával a római és a görög ábécé kezdőbetűit rajzolta a padlóra hintett homokba, jeléül annak, hogy a templom minden nyelvű és nemzetiségű hivő befogadására készült

– tudósított a hajdani újságíró kolléga lapunk hasábjain.

Ezután megszentelték a falon lévő tizenkét keresztet, és zsoltáréneklések után megkezdődött az oltárok felszentelése a megyéspüspökök által. Majd megnyitották a templomot a világi hívők számára is, a hatalmas hajó percek alatt zsúfolásig megtelt.

A szentmisén Glattfelder Gyula mondta a szentbeszédet, amelynek kezdetén megköszönte, hogy a város beteljesítette a vész napjaiban tett fogadalmát.

Ez a templom a szent egyetértés hajléka, ahol nem hallatszik a lelkeket megosztó gyűlölet szava, ahol nem lehet senki oly nagy, hogy ide belépve ne eszmélne rá Isten előtt való kicsinységére, de nem lehet senki sem oly kicsiny, hogy itt lélekben meg ne nőjjön és ne érezze az Isten közelségét. Itt kiegyenlítődnek az egymás közti ellentétek, melyeket az élet vert a lelkek közé

– olvasható a 93 esztendővel ezelőtti tudósításban.

A püspök beszéde után Somogyi Szilveszter polgármester járult az oltár elé, térdre borult és „elfogódott hangon mondott imát”.

Kovács József atya prédikációjában úgy fogalmazott, hogy át vannak imádkozva őseink által a Dóm falai. A hívek pedig 1930 óta folyamatosan megszentelik az épületet jelenlétükkel, imádságukkal. Majd arra hívta fel a figyelmet, hogy ahogyan a templom folyamatos restaurálásra, megújulásra szorul, úgy mi magunk is.

Elsősorban belülről kell építkeznünk nap mint nap megújulva, megbánva bűneinket, Isten irgalmas szeretetét kérve. Ugyanakkor egyszemélyes kereszténység nincs, ezért jövünk össze időről időre, hogy együtt vándoroljunk a közös cél, a szerető Isten felé, aki meghívott bennünket

– hangsúlyozta.

 

 

Forrás: delmagyar.hu

Fotó: Török János – Galéria