Győrben tartották évnyitó találkozójukat a magyarországi egyházmegyék családreferensei, házaspárok és papok január 12–13-án. Számvetés és előretekintés, egymás erősítése, lendületvétel a szolgálatra jellemezte az együttlétet; a program első napjába tudtunk betekinteni.
Csaknem minden egyházmegye családreferens csapata – házaspárok és papok –, közel hatvan fő vett részt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Családügyi Bizottsága meghívására a családreferensek évnyitó találkozóján Győrben.
Marton Zsolt váci megyéspüspök, az MKPK Családügyi Bizottságának elnöke köszöntőjében üdvözölte a hagyomány folytatását, hogy az egyházmegyei családreferensek évnyitó találkozóját mindig más egyházmegye fogadja be. Hangsúlyozta a „közös évkezdés” fontosságát: rátekintünk arra, hol tartunk, mi történt velünk és körülöttünk, és előretekintünk, együtt keresve a haladás irányát.
Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke nyitó előadásában elmondta, lelkipásztori munkájában és már az arra való felkészülésben is legfőbb feladatának tartotta a házasság és a család szolgálatát. Veres András licenciátusi dolgozatát A házasság Istentől rendelt közösség, a doktori disszertációt A család Istentől rendelt közösség címmel a család ügyének szentelte, lelkipásztorként pedig mindig azt keresi, hogyan tudja motiválni a családokat.
Amit a családban kapunk, életünkben meghatározó lesz. A hitünk, személyiségünk, kereszténységünk ott alakul ki”
– fogalmazott. Rámutatott a mai élet nehézségeire: a keresztény házasság identitását kikezdi az össztársadalmi szinten jelentkező válság, eleve kevesebben kötnek házasságot, és a világ az elköteleződés nélküli együttélést propagálja, így sokszor a keresztény családokban felnőtt gyerekek számára is elfogadottá vált az együttélés. „Speciális látásmód kell a lelkipásztor részéről, hogy őket meg tudjuk győzni, hogy a házasságot nem lehet kipróbálni ” – mondta Veres András.
Az Egyháznak feladata a házasság mint Isten akarta emberi közösség védelmezése tekintve, hogy mennyire megkérdőjelezik létjogosultságát a modern társadalomban. A lelkipásztorkodásban központi területként kell tekinteni a családpasztorációra, új lendületet kell adni ennek a szolgálatnak, és az új kihívásokra válaszolva hitelesen változtatni az eddigi gyakorlaton.
Sok esetben az Egyház feladata pótolni, amit otthon nem kapott meg egy fiatal, mert elvált szülők gyermekeként, rossz házasságban, sokadik párkapcsolatban nőtt fel, és a házasság Istentől rendelt formáját nem is ismeri.
Ezért erre az ifjúságpasztorációban is gondot kell fordítani – mondta.
A püspök kiemelte annak az értékét, hogy most együtt vannak azok, akik az egyes egyházmegyékben ennek a szolgálatnak kovászai. „Önmagunk megerősítése az alap, így tudunk mások felé fordulni, megerősíteni őket bizonytalanságaik közepette. Elsőként a »szent maradékra« legyen gondunk.” Tudnunk kell, hogy a házasságra nem tanítással, hanem az életben lehet felkészíteni másokat.
„Számunkra meghatározó, hogy Jézus a házasságot szentségi rangra emelte, az nem emberi kitaláció, hanem Isten szándéka szerint a férfinak és nőnek teremtett két ember szeretetközössége az élet továbbadására.
A házasság Isten életébe való bevezető közösség”
– mondta Veres András.
A házastársi szeretet természetéből fakad a hűség és a kizárólagosság – mutatott rá Veres András arra, hogy ma, a szabadság, a fogyasztás – „használd és dob el” – dominanciáját hirdető korban két ember Isten által megszentelt szerelme, egy életre szóló elköteleződése, az önátadás és áldozatvállalás adja meg az ember számára a stabilitást, a biztonságot. Látva a korjelenséget, miszerint a nemi identitás kulturális-társadalmi produktum, mely tagadja a természet rendjét, vagyis hogy az ember férfinak és nőnek születik, Veres András figyelmeztetett annak veszélyére, hogy
ideológiát gyártottunk abból, amit elrontottunk”.
Védeni kell a házasságot, megerősíteni a keresztény család- és házasságfelfogást, mert elképzelhető, hogy mi is ki leszünk téve a főként nyugati országokból beáramló veszélyeknek – mutatott rá a feladatra, bátorítva, hogy ezt a perspektívát ne adjuk fel.
Benkő Ágota, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének egykori elnöke, projektfelelős bemutatta az MKPK Családügyi Bizottsága új kezdeményezését, a „Melléjük szegődöm” programot. Ennek apropója Ferenc pápa intenciója, hogy nagyobb figyelmet kapjanak az idős hívek, illetve sürgeti a fiatalok és a nagyszülői generációk közti kapcsolat erősítését.
A program ihletője személyes élmény: „Amikor betöltöttem a hatvanadik életévemet, szíven ütött, hogy utam harmadik szakaszába lépek, abba a szakaszba, melyben majd az életem legnagyobb lépését kell megtennem. Az, hogy az életünknek vége lesz, került, sőt, tabuként kezelt téma korunkban. Holott
ez az az életszakasz, amikor sokan egyedül maradnak, segítségre szorulnak, és amikor szembe kell nézniük kínzó kérdésekkel: a megtett úttal, hogy jól gazdálkodtak-e a kapott talentumokkal, mit végeztek, mit mulasztottak és mit hibáztak.”
Benkő Ágota elmondta, akkoriban ő és néhány társa rátalált egy megoldásra: „Bölcsüljünk együtt” elnevezéssel létrehoztak egy közösséget, és a mindannyiukat feszítő kérdések közös megválaszolásának élményéből haladtak együtt az idősödés útján.
Ennek mintájára született a „Melléjük szegődöm” animátorokat képző program. Az animátorok a közösségükben élő időseknek (nem szigorúan csak az egyházközösséghez tartozóknak) segítenek sokféle módon az életállapotuk mindennapi és spirituális kérdéseit megválaszolni. Az MKPK Családügyi Bizottsága hívja azokat, akik erre a szolgálatra vállalkoznak, és programokat szerveznek, közösséget alakítanak, egyéni kísérést biztosítanak plébániáikon az idős generáció tagjainak, mindenütt az adottságok, igények függvényében.
Benkő Ágota Ferenc pápát idézte. A Szentatya arra hív bennünket, hogy ne csak évente egyszer ünnepeljük idős szeretteinket, hanem „állandóan éreztessük velük, hogy keresztény családunk és közös történelmünk szerves részét képezik. A világ számos pontján ők a közösségek hivatkozási pontjai és az emlékezet őrzői.”
A képzés négy napból (4×8 óra), valamint egy bentlakásos hétvégéből tevődik össze. Vezetői Benkő Ágota, Leleszi-Tróbert Anett Mária, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének egyetemi adjunktusa és Tóth András, a Váci Egyházmegye spirituálisa.
A képzésre február 4-ig várják a jelentkezéseket. A szervezők szeretnék, ha „első fecskeként” minden egyházmegyéből lennének résztvevők, hogy elvigyék a képzés programját egyházmegyéjükbe. További információ a csalad@katolikus.hu e-mail-címen kérhető.
A program folytatásaként Németh István plébános és munkatársai a soproni Szent Imre Római Katolikus Plébánián meghonosodott családi szentmisék gyakorlatát mutatták be, Pongrácz Attila és felesége, Annamari, a Győri Egyházmegye családreferens házaspárja Krisztusi közösségek az egyházban címmel a győri kármelita családos közösség életébe adott betekintést, Jean-Yves Brachet OP teológiai tanár A szentségek a család életében – Hogy éljük meg a gyakorlatban az egyház szentségeit a házasságunkban és a családunkban? címmel hívta beszélgetni az érdeklődőket.
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír