Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén tartották a gyulai Nádi Boldogasszony-kegytemplom főbúcsúját. Az ünnepi szentmisét Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök mutatta be.
A Körösök hívő népe nagy számban köszöntötte a Nádi Boldogasszonyt. Voltak, akik gyalogosan zarándokoltak a kegyhelyre.
A szentségi körmenet után tiszta szívből zengett az ének:
Nádi Boldogasszony, Gyula Nagyasszonya,
Hozzád folyamodók kegyes pártfogója.
Nádi Boldogasszony, el ne hagyd népedet,
Kérünk, e szent helyen segélj meg bennünket.
IX. Bonifác pápa 1398-ban engedélyezett búcsújárást Gyula Nádi Boldogasszony-templomában, mely máig az egyetlen délkelet-alföldi kegyhely. A kegyképet a környező nádas területeken élő emberek kezdték Nádi Boldogasszonyként emlegetni.
A hagyomány szerint a Mária-kegykép 1313-ból, Gyulamonostor templomából származik. A kegyurak kérésére 1398-ban IX. Bonifác pápa adott búcsúengedélyt a templom javára adakozók számára. A török elől igen sokan menekültek ide, a rengeteg nádasokba, a „Nádi Boldogasszony” oltalma alá. A 16. század első felében a törökök immár sokadjára felgyújtották a várost, amely 1566-ban a várral együtt török kézre került.
A 129 évig tartó török uralom alatt a templom helyén Ali bég dzsámija állt. A berendezés és vele együtt a kegykép is elpusztult. Nemzedékek váltották egymást, a Nádi Boldogasszony tiszteletét a hagyomány őrizte meg.
A török alóli szabadulás után, 1699-ben Szentiványi Márton jezsuita atya is említést tett a képről. A megújuló Mária-tisztelet jele, hogy a 18. század végén elkészült plébániatemplomot Máriának szentelték, s az újra benépesedő város címerében is helyet kapott a Boldogságos Szűz képe. Bár a múlt században XVI. Gergely pápa teljes búcsút engedélyezett a templomnak, ezek a rendelkezések még nem tették látogatott búcsújáróhellyé Gyula városát. Újkori fellendülése akkor következett be, amikor 1949. augusztus 15-én Pintér László debreceni püspöki helynök, a nagyváradi egyházmegye magyarországi részének ordináriusa körlevélben jelentette be a Nádi Boldogasszony tiszteletének felújítását. Az újkori kultusz megindításához a Mindszenty prímás által meghirdetett 1947–48-as Mária-év szolgált alapul.
A Nádi Boldogasszony új kegyképét Borsa Antal festőművész készítette. A néphagyományban máig él a Nádi Boldogasszony középkori kultuszának emléke. Úgy mondják, hogy a török idők alatt még tutajokon is jöttek a búcsúsok. A kegyhely felújításának történetét egy monda ismerteti: egy sarkadi lánynak álmában megjelent Szűz Mária, s megmutatta, hogy a Körös nádasaiban hová rejtették el egykor a kegyképet. A templom fő búcsúja október első vasárnapja, a kegyoltár felszentelésének emlékünnepe, az úgynevezett virágbúcsú napja. Szent József napja (március 19.) és Nagyboldogasszony (augusztus 15.) helyi jelentőségű búcsús ünnep.
(Forrás: Magyar Katolikus Lexikon; Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon, Panoráma, Budapest, 1990.)
A Nádi Boldogasszony-templomban szolgált huszonöt évig (káplánként, majd plébánosként) Boldog Apor Vilmos.
Szöveg és fotó: Kovács Péter plébános (Nádi Boldogasszony-templom, Gyula)
Forrás: Magyar Kurír