Csaknem tíz évvel ezelőtt még a teljes megszűnés veszélye fenyegette, ma viszont már a segítő képzések egyik hazai fellegváraként jegyzik a GFE Egészség- és Szociális Tudományi Karát. Hosszú, viharos évtizedek után a 2017-es fenntartóváltás hozta el a stabilitást a gyulai felsőfokú egészségügyi képzés számára. A Szeged-Csanádi Egyházmegye karolta fel az intézményt: a szakmai tudás mellé immár keresztény értékeket és megtartó közösséget is kapnak a hallgatók.
Majdnem lakat került rá, de az egyházmegye közbelépett
A 2017-es fordulat előtt a gyulai egészségügyi képzés a fennmaradásáért küzdött: a hallgatói létszám alig haladta meg a száz főt, és reális veszély volt, hogy a képzés végleg eltűnik a hazai felsőoktatási palettáról. Pedig a gyökerei egészen a 16. századig nyúlnak vissza. Vincze Gábor dékántól megtudtuk, hogy a városban már több mint ötszáz éve működik szervezett egészségügyi ellátás.
A dékán elmondta, hogy az egyházmegyei fenntartásba kerüléssel nemcsak a működési háttér stabilizálódott, hanem egy olyan szemléletváltás is történt, amely hosszú távon kiszámítható pályára állította a segítő szakemberek képzését. Ma már csaknem 800 hallgató tanul a karon, de a változás nem csupán számokban mérhető. Tudatos építkezés zajlott: erősödtek a középiskolai kapcsolatok, bővültek a képzések és a szakmai együttműködések, miközben egyre határozottabban rajzolódott ki az intézmény saját arculata. A kar nemcsak megmenekült, hanem saját karaktert épített: amelyben a magas szintű szakmai tudás és az emberközpontú, keresztény szemlélet egymást erősíti.
Tudomány és művészet egyszerre: így nevelnek ápolókat Gyulán
A kar egyik legerősebb pillére az ápolás és betegellátás képzés. Beke Szilvia dékánhelyettes, az egészségtudományi képzési terület duális vezetője maga is Gyulán, az első évfolyam hallgatójaként szerezte meg ápolói diplomáját, később oktatóként, majd tanszékvezetőként belülről látta, hogyan változott a képzési terület.
– Akkor legyél ápoló, hogyha benned több a szeretet. És abból a szeretetből másnak is jut – idézi gyakran Geiger Erzsébet sorait, amelyeket saját hitvallásának tekint immár harminc éve töretlenül. Szerinte ez a szakma lényege: a beteg érzi, kihez fordulhat, ki az, aki nemcsak ellátja, hanem valóban jelen van mellette. Ezt a szemléletet igyekszik átadni hallgatóinak.
Ahogy fogalmazott, az ápolás így válik egyszerre tudománnyá és művészetté. Tudomány, mert komoly szakmai tudásra épül, és ma már egyre szélesebb kompetenciákat követel meg. És művészet, mert mindezt úgy kell alkalmazni, hogy a beteg egy pillanatra se érezze magát kiszolgáltatottnak. Az orvos gyógyít, de az ápoló az, aki lefordítja a sokszor nehezen érthető szakszavakat, oldja a félelmeket, és kapaszkodót ad a legbizonytalanabb helyzetekben.
Az Egészségturisztikai Tanszék tanszékvezetője kiemelte, hogy a kar ezt a szemléletet nem külön tantárgyként oktatja, hanem a mindennapok részévé teszi. A hallgatók nemcsak azt tanulják meg, mit kell tenniük, hanem azt is, hogyan legyenek jelen: egy jó szóval, egy figyelmes gesztussal. Mert néha egy pohár víz, egy türelmes magyarázat vagy éppen egy mosoly az, ami megadja az első lépést a gyógyulás útján.
A segítő szakmák új szintje: komplex válaszok egy krízisekkel terhelt világban
Vincze Gábor dékán arra is rámutatott: a kar erőssége abban is rejlik, hogy nem egyetlen szakra épít. Az ápolóképzés mellett a szociális munka, az egészségügyi szervező-egészségturizmus specializáció, valamint a mentálhigiénés családkonzulens mesterképzés is azt mutatja: Gyulán a segítő szakmákat nem szűken értelmezik.
Ahogy az országszerte elismert pszichiáter, pszichoterapeuta, addiktológus fogalmazott, a szociális munka képzés jelentősége aligha szorul magyarázatra egy olyan korban, amikor egyre többen kerülnek krízisbe, és amikor a segítség nem pusztán jó szándékot, hanem professzionális tudást is követel. Ugyanez igaz a mentálhigiénés képzésekre és az addiktológiai továbbképzésekre is. A kar vezetői és oktatói világosan látják: ma már nem elég felismerni egy problémát, annak hátterét, társadalmi és lelki összefüggéseit is érteni kell.
Az egészségügyi szervező szak kapcsán pedig kiemelte, hogy az kifejezetten gyulai specialitás, ugyanis az országban először itt született meg az a képzési koncepció, amely az egészségturizmust önálló, komplex szakmai területként kezeli. Gyula fürdővárosi karaktere, turisztikai vonzereje és egészségügyi hagyományai együtt olyan közeget teremtenek, ahol az egészségturizmus nem üres marketingkifejezés, hanem valós tudományterület, amelyben az egészségmegőrzés, a prevenció és a gyógyulást támogató környezet egymásra épülő rendszerré áll össze.
Valódi helyzetek, valódi döntések – már hallgatóként
Vincze Gábor – aki egyebek mellett a Magyar Orvosi Kamara vármegyei elnöke és a Magyar Pszichiátriai Társaság alapító tagja is – arra is kitért, hogy kevés olyan képzőhely van, ahol a gyakorlat annyira közvetlenül kapcsolódik az elméleti oktatáshoz, mint a GFE Egészség- és Szociális Tudományi Kar esetében, amelynek közvetlen szomszédja a gyulai kórház. A hallgatók már a képzés során valós ellátási helyzetekben szereznek tapasztalatot.
Az elméleti képzés mögött ugyancsak erős szakmai háttér áll. A különböző szakterületek elismert képviselői – pszichiáterek, sebészek, belgyógyászok, kardiológusok, pszichológusok – adják át azt a tudást, amelyet pusztán tankönyvekből nem lehetne elsajátítani. A kar így nem elszigetelt oktatási térként működik, hanem szoros, élő kapcsolatban áll azokkal az intézményekkel, ahol a végzett hallgatók később hivatásukat gyakorolhatják.
Dux László rektor szerint éppen ez az összetett közeg adja a képzés egyik legnagyobb értékét. Gyula egyszerre kínál stabil kórházi hátteret, élhető környezetet és olyan regionális kötődést, amely növeli annak esélyét, hogy a végzett szakemberek helyben maradjanak. Ez különösen fontos egy olyan térségben, ahol a fiatalok elvándorlása régóta komoly kihívást jelent. Ahogy a rektor fogalmazott: a Gál Ferenc Egyetem egyik legfontosabb küldetése, hogy „házhoz vigye a tudományt” – és ezzel ne csupán diplomát adjon a hallgatóknak, hanem jövőt is a térségnek.
Amikor a hit erősebb, mint a kényelem: különleges hallgatói történetek
Wirth Márton karmester és zeneszerző Izlandon él, közben a GFE ápolás és betegellátás szakán elsőéves hallgató levelező tagozaton. Rendszeresen több ezer kilométert utazik. Tanulmányait eredetileg egy izlandi egyetemen kezdte, ám hamar szembesült azzal, hogy bizonyos képzési elemek összeegyeztethetetlenek keresztény értékrendjével. A megalkuvás szóba sem jöhetett: másik utat keresett. Olyan helyet, ahol nem kell feladnia azt, amiben hisz. Végül a Gál Ferenc Egyetemen találta meg azt a közeget, ahol a professzionális szakmai tudás és a keresztény meggyőződés nem kerül szembe egymással, sőt egymást erősítve adnak irányt és biztos alapot választott hivatásában.
Baranyi Brigitta Otília, szintén elsőéves ápolás és betegellátás szakos hallgató története másképp, de ugyanilyen erősen mutat rá a képzés lényegére. Tíz éve dolgozik az egészségügyben a budapesti Semmelweis Egyetem Rehabilitációs Klinikáján. Sztrókos betegekkel foglalkozik, így pontosan tudja, milyen hosszú és rögös út vezethet odáig, míg valaki újra talpra állhat. Számára az ápolás nem szakma, hanem hivatás: ezért választotta a GFE levelező képzését, hogy tovább fejlődjön, és még többet adhasson a betegeinek.
Nem tanítják, mégis mindenhol jelen van
Noha a karon világi szakokat oktatnak, mégis átszövi a mindennapokat az egyházi fenntartásból fakadó, krisztusi szellemiség. Beke Szilvia dékánhelyettes kiemelte: ez nem erőltetett ideológiai keretként jelenik meg, sokkal inkább abban, hogyan gondolkodnak emberről, betegségről, kiszolgáltatottságról, méltóságról és segítségről. Az oktatók meggyőződése, hogy ezt nem lehet direkt módon megtanítani a hallgatóknak, inkább a mindennapi példákon, a kapcsolódáson, a közös programokon és a bánásmódon keresztül épül be személyiségükbe.
Ahogy fogalmazott, a hallgatók nemcsak azt tanulják meg, hogyan kell elvégezni egy feladatot, hanem azt is: milyen sokat számít, hogy miként fordulnak a beteghez, az idős emberhez, a családi krízisben lévőkhöz vagy a szenvedélybeteghez. A hangsúly a méltóságon, a tiszteleten és a megértésen van. Ráadásul a kar olyan képzési területeket ölel fel, amelyeken a kiégés valós veszély: a GFE lelki és közösségi háttere sokak számára biztos kapaszkodót nyújt diplomaszerzés után is a pályán maradáshoz.
A világ változik, de a GFE Egészség- és Szociális Tudományi Kar iránytűje megmarad
incze Gábor dékán a kar jövője kapcsán elmondta: új szakirányok, továbbképzések és mesterképzések, hosszabb távon akár doktori iskola elindítása is szerepel a tervek között. Mindez azonban csak az érem egyik oldala. A másik a megmaradás abban a lelki-szakmai egységben, ami miatt a kar országosan is vonzóvá vált. Nem szimplán nagyobbak akarnak lenni, hanem következetesen ugyanazt az irányt tartani: érvényes válaszokat adni a folyamatosan változó egészségügyi és társadalmi kihívásokra, ugyanakkor hitelesnek maradni a keresztény értékekben.
Hiszen a gyulai kar legnagyobb ereje, hogy miközben egészségügyi és szociális dolgozókat képez, valójában ennél jóval többet vállal: a jövő segítő szakembereit készíti fel arra, hogy a legkiszolgáltatottabbak számára valódi támaszt és vigaszt tudjanak nyújtani: türelemmel, tisztelettel, odafigyeléssel és szelíd, krisztusi szeretettel.
