Egész napos programsorozattal tisztelgett Bálint Sándor hitvalló néprajztudós emléke előtt a Szeged-Csanádi Egyházmegye. A legszögedibb szögedi halálának 46. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezéshez több városi oktatási és kulturális intézmény is csatlakozott: a Móra Ferenc Múzeum, a Karolina Iskola, a Napsugaras Tájház, a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológia Tanszéke, valamint a Gál Ferenc Egyetem.
Bálint Sándor, a szolgáló szeretet örök példaképe
A megemlékezés-sorozat az alsóvárosi temetőben, Bálint Sándor sírjánál kezdődött. A napsütötte, madárcsicsergéstől hangos temetőben sokan emlegették, hogy valaki most is nagyon hiányzik a megemlékezők közül: a tavalyelőtt elhunyt Gyulay Endre, aki egyik legfőbb támogatója volt Bálint Sándor boldoggá avatásának. Megemlékező beszéde elején Serfőző Levente felsővárosi plébános, az egyházmegye oktatási helynöke is tisztelgett a hajdani megyés püspök emléke előtt. Majd rámutatott, hogy 1980. május 10-e nemcsak Bálint Sándor halálának, hanem – keresztény értelemben – égi születésnapjának évfordulója is.
– Ebben az értelemben az ember kétszer születik: egyszer a földre és egyszer a mennyországba – mondta a plébános, majd azzal folytatta, hogy ma is magunk mellett érezhetjük Bálint Sándort, akinek életpéldája ma is irányt mutathat. A szó pedig, amely leghívebben összefoglalja hitvalló életét: a hűség. – A teremtő és bennünket örök életbe hívó Istenhez maradt hűséges. Ezen keresztül értelmezte önmagát, a szeretett földet, az embert, az egész világot. Rádöbbentett bennünket arra, hogy a kultúrának lelke van, átjárja a teremtő lélek – fogalmazott Serfőző Levente, majd azzal zárta gondolatait, hogy Bálint Sándor szolgáló szeretete és evangéliumi hűsége ma is élő erővel szólítja meg az embereket, életpéldája pedig halála után is ugyanúgy irányt mutat.
Mosolygó szobor, csendes templom, mélyre ható üzenet
A Bálint Sándor-emléknap következő állomása az alsóvárosi ferences templom volt. Először a legszögedibb szögedi szobrát koszorúzták meg a Karolina Iskola diákjainak közreműködésével. Barna Gábor, a Bálint Sándor Vallási Kultúrakutató Csoport vezetője arra hívta fel a figyelmet: nem véletlen, hogy a hitvalló néprajztudóst ábrázoló mellszobor tekintete a Havas Boldogasszony-templom felé fordul.
– A ferences lelkület határozta meg egész életét. Mit jelentett ez? Nyitottságot minden szépre, jóra, értékre. Szolgálatkészséget, alázatot, szerénységet, nagyon erős bizalmat a gondviselésben és töretlen reményt. A másik ember és a teremtett világ tisztelete alakította életét. Rend volt a lelkében, a fejében és a szívében: a szeretet és a tízparancsolat rendje – fogalmazott a néprajzkutató.
Bálint Sándor személyes ismerői közül Zatykó László ferences szerzetes szólt a megemlékezőkhöz. Arra hívta fel mindenekelőtt a másodikos kisdiákok figyelmét, hogy Kalmár Márton szobra mosolyog.
– Az éjszaka sötétsége a virradatot sürgeti – idézte a hitvalló néprajztudós mélyre ható szavait Zatykó testvér, majd arra buzdította a megjelenteket, ne rejtsék el, hanem sugározzák tovább azt a derűt, amely Bálint Sándor egész életét áthatotta: a megváltás reményének örömét.
Majd a megemlékezők boldoggá avatásáért mondtak imát az alsóvárosi templomban, ahol tábla jelzi a helyet, ahol Bálint Sándor hajdanán rendszeresen imádkozott.
Mesélő tárgyak, izgalmas kihívások: különleges döntő zajlott Szegeden
A megemlékezésekkel párhuzamosan immár hatodik alkalommal rendezték meg a Bálint Sándor Emlékverseny döntőjét is, amely idén a „mesélő tárgyak” témája köré épült. Az első fordulóra 35 csapat küldött pályamunkát a régió számos településéről – Gyuláról, Kevermesről, Csongrádról, Békéscsabáról, Orosházáról, Mórahalomról, Hódmezővásárhelyről és Szegedről. A 3–12. osztályos diákok négy korcsoportban versenyeztek. Idén először a Gemma Központ fiataljai is külön kategóriában kapcsolódtak be a kihívásba két csapattal.
A második fordulóban egy virtuális szabadulószoba várta a diákokat, a május 8-i szegedi döntőben pedig a város kulturális intézményeiben kellett izgalmas feladatokat megoldaniuk. A kihívás helyszínei között szerepelt a Felsővárosi Szent Miklós-templom, a Gál Ferenc Egyetem, a Somogyi-könyvtár, a Szent-Györgyi Albert Agóra, a Szent József Jezsuita Templom és a Szegedi Dóm Látogatóközpont is. A döntőben összesen hatvan diák vett részt, a versenyt a Szegedi Tudományegyetem Néprajz Tanszékének hallgatói, a GFE diákjai és nyugdíjas pedagógusok segítették önkéntesként.
