Kánonjogtörténet és interdiszciplináris metodológia
A Magyar Kánonjogtörténeti Társaság, az International Canon Law History Research Center-rel (Budapest) és a Gál Ferenc Egyetemmel (Szeged) együttműködve szervezte meg 2026. május 7-én a II. Kánonjogtörténeti Doktori és Posztdoktori Kerekasztal-konferenciát. Az interdiszciplináris metodológia használata a kánonjogtörténeti kutatásokban témában megtartott szimpóziumnak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara adott otthont.
A tudományos szimpózium első előadója Beján Topsi Valentin volt, aki az egyház saját belső jogának a módszertanát hasonlította össze az állam által az egyes vallásfelekezetek működésére vonatkozóan hozott jogszabályok rendszerével (állami egyházjog), a kánonjogtörténeti kutatások szempontjából. Ezen belül külön vizsgálta a hitoktatás területére vonatkozó egyházi és állami előírások fejlődését, a különböző európai országokban. Másodikként Fazakas Attila mutatta be a kánonjogtudomány és az egyházi intézménytörténet összetett metodológiájának együttes használatát, felvázolva a norma és a valóság kapcsolatát, a funkcionális analízis jelentőségét, és a jogfejlődés társadalmi kontextusának szempontjait. Szabó Csaba Péter előadásában mindezt a keleti liturgikus teológia egyedi hangsúlyaival gazdagította, ortodox és keleti katolikus hagyományokban megjelenő sajátosságok alapján. Az áttekintés nemcsak a bizánci jog és a kopt szinódusi jogalkotás hagyományaira hívta figyelmet, hanem a liturgia kiemelkedő szerepére a keleti teológiában, valamint a hívők vallási életében. Keppinger Boglárka a filológiai módszer alkalmazhatóságának lehetőségeit elemezte, amellyel pontosabban feltárható az egyes kánonjogi források eredeti jelentése, valamint a jelentésbeli módosulások kortárs kontextusa és indokai. Ezt követően Negyela Zoltán a vallástudomány – a vallások hitrendszerét, intézményeit, történetét és a vallásos viselkedését szociológiai és kulturális összefüggéseik alapján és nem hittani szempontból leíró tudomány – sajátos eszközrendszerének és eredményeinek a kánonjogi kutatásokban történő hasznosíthatóságát tekintette át, különös tekintettel a szent helyekre. Tamási Éva az állami jogtörténeti és az egyházjogtörténeti megközelítést hasonlította össze, megállapítva, hogy a középkori és újkori Európában a Katolikus Egyház intézményrendszere és joga meghatározó szerepet töltött be az állam működésében, így számos olyan jogintézmény, vizsgálódási terület van a jogtörténetben, amelyek kutatása elképzelhetetlen a kánonjogi metodológia használata nélkül (pl. házasságjog). Balga Zoltán a kánonjogi és a pasztorálteológiai kérdésfeltevés együttes érvényesítését elemezte, kihangsúlyozva, hogy az valójában az Egyház önértelmezéséből fakadó belső szükségszerűség. A kerekasztal konferenciát a Magyar Kánonjogtörténeti Társaság elnökének, Szuromi Szabolcs Anzelm, O.Praem. professzornak az előadása zárta, amely az egyházi forrás-, intézmény- és tudománytörténet egymáshoz való viszonyát és lényegi hangsúlyait tárgyalta.
A Magyar Kánonjogtörténeti Társaság II. Kánonjogtörténeti Doktori és Posztdoktori Kerekasztal-konferenciája eredményesen teljesítette azt a célt, hogy éves szinten lehetőséget adjon a doktoranduszoknak, doktorjelölteknek és posztdoktoroknak a kánonjogtörténeti témájú kutatási eredményeik megismertetésére.
