Hatodik alkalommal ünnepeltek a Szeged-Csanádi Egyházmegye hívei az óföldeáki Szűz Mária Keresztények Segítsége erődtemplomnál. Május 20-án Szegedről, Makóról, Földeákról indultak a zarándokok az Alföld egyetlen megmaradt gótikus falusi templomához. Kardos Mihály atyával ünnepelték a szentmisét, felajánlva útjukat az egyházmegyéért, a papságért, közösségekért.
Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készület jegyében kezdeményezte hat évvel ezelőtt a Szeged-Csanádi Egyházmegye a zarándoklatot. A hívás sokakhoz elért; mára az egyházmegyéért, a papságért, a plébániákért, a hívekért felajánlott zarándoklattá nőtte ki magát. A covid alatt gyalogos útvonalat kerestek, így ma három irányból, háromféle módon érkeznek a Szűz Mária Keresztények Segítsége templomhoz a hívek. Algyőről indul az egyik gyalogos csoport, akik 26 kilométert tesznek meg; Makóról Pálfai Zoltán plébános vezetésével gyalog érkeznek 20 kilométert megtéve, Földeákról pedig Laczkó István plébánossal és az imádságot vezető Köllő Sándor ifjúsági lelkésszel 6 kilométert tesznek meg, elmélkedésekkel és énekkel kísérve útjukat.
Szerkesztőségünk munkatársai a Serfőző Levente püspöki helynök vezette csoporthoz csatlakoztak. A legfiatalabb zarándokok 10-12 évesek voltak, a legidősebb hatvan feletti. A gyerekek örömére a csapattal gyalogolt a Szent Gellért Szeminárium nigériai papnövendéke, Esiobu John Richard, aki jelenleg magyarul tanul, hogy megkezdhesse teológiai tanulmányait.
Algyőn a Szent Anna-templomban gyülekeztünk, hogy Levente atya indító gondolataival és Máté János plébános áldásával kezdjük meg az utat. „Mária hónapjában a közbenjárását kérve indulunk Mária templomához. Mindannyiunkban van egy szándék, amit a Jóisten elé szeretnénk vinni, amiért felajánljuk ezt az utat. Mi együtt az egyházmegyéért, a papságért, a közösségekért ajánljuk fel zarándoklatunkat. Merjünk nyugodtan minél több mindent a szívünkben a Jóisten elé vinni. Ő elbírja. Bátran tárjuk elé mindazt, ami a szívünk mélyén van. Erősítsen bennünket a gondolat: aki zarándokol, kétszeresen imádkozik, a testével és a lelkével is. Testünk a Szentlélek temploma; ahogy mozgunk, használjuk a lábainkat, izmainkat, közben a lelkünkkel imádkozunk, egy belső utat is megteszünk.”
Gyönyörű tájon vezetett az alföldi zarándokok útja Óföldeák felé. Földutakon búzatáblák mentén, legelőkön át gyalogoltunk, egy felfedezetlen vidéken. Az ember nem járta úton időnként megjelentek a természet lakói: nyulak, őzek, kócsagok, rétisasok, héják. Harsogó zöld mindenütt, a természet élni akarása. Madárcsicsergés, semmi civilizációs zaj, az ember, a természet és az út. A Tisza töltésén vezető keskeny ösvényen harmattól nedves fűben, később aszfalton, majd a mezőn át vezetett a földút. Az utóbbi napok esőzése feláztatta a határt, a sár alaposan megnehezítette a gyaloglást. Égetett a nap, a sártól elnehezült cipőkben haladtunk előre.
A településről kiérve csendes gyaloglással folytattuk az utat. Ebből a csendből hangzott fel az imádság. Serfőző Levente az örvendetes rózsafüzér titkairól elmélkedett. Utunkat folytatva váltakozott az ének, az ismerkedés, beszélgetés. Az utolsó hat kilométeren újra elcsendesedtünk, és a világosság rózsafüzérét imádkozva érkeztünk meg a szentmisére.
Óföldeákon már déltől együtt voltak a hívek. A Szent Gellért Szeminárium papnövendékei szendvicseket készítettek, jótékonysági célra felajánlva a bevételt. A gyerekeket játékok, foci várta. A szentmisére készülve rózsafüzért és litániát imádkoztak; a zenei szolgálatot adó Jelenlét zenekar áhítatot tartott.
Tompa Szabolcs, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye papszentelés előtt álló diakónusa tanúságot tett, mit jelentett számára a Kossuth téri pápai misén szolgálni.
Elkezdődött a szentmise. Nagy számban koncelebráltak az egyházmegye papjai; az asszisztenciát a papnövendékek adták. A főcelebráns Serfőző Levente volt, a szónok Kardos Mihály.
„Hatodik alkalom, hogy összegyűlünk imádkozni egyházmegyénkért. Ma már nemcsak a csodálatos helyszín és a templom fogad minket, de számtalan ismerős arc is. Gyalogos zarándokcsoportunk késve érkezett, nem számoltunk azzal, hogy lelassít minket a sár. Megdolgozott bennünket, igyekeztünk, próbálkoztunk, mégis lassabban haladtunk, de holnap talán azt fogjuk érezni, a sár megerősített bennünket. Így vagyunk az életben is. Vannak nehezítő körülmények, küzdelmek, amelyek jól megdolgoztatnak minket. Azt érezzük, hogy lemaradunk, nem mennek a dolgok, aztán a végén rájövünk, hogy megerősödtünk, vagy megerősödhettünk volna. Mekkora ajándék a sár! A szentmise elején adjunk hálát egyházmegyénkért és minden ilyen sáros pillanatért, és kérjük, hogy tanuljunk meg megerősödni” – köszöntötte a helynök a zarándokokat.
Kardos Mihály atya a Szentlelket hívó imával kezdte homíliáját. Emlékeztetett a szentmise evangéliumára, idézte a Szűzanyát: Tegyétek, amit Jézus mond. Ő pedig így biztat: „Ne legyen nyugtalan a szívetek, semmiért ne aggódjatok. Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek.” Jézus arról beszél az embereknek, hogy a mennyei Atya hazavár bennünket, és amíg a földi életünk tart, sok mindent meg kell tennünk. Jézus nem kér nehéz dolgokat. Azt kéri, úgy bánjunk az emberekkel, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak, és úgy szeressük egymást, ahogy Ő szeret minket. Így az emberek rajtunk keresztül megérezhetnék Isten jóságát, szeretetét.
Ugyanakkor Jézus boldoggá akar tenni bennünket itt a földön, s odaát is, Isten örök országában. Ezért van minden parancs; minden tette mögött jóakarata, nevelő szeretete rejtőzik. Jézus elvégezte az Istentől kapott feladatot, kinyilvánította nekünk Isten nevét. Ő az Atya, az Édesapánk, akihez gyermeki bizalommal fordulhatunk, aki határtalan szeretettel szeret minket.
Jézus mindent elvégzett, amit rábíztak. Milyen jó lenne, ha mi is ezt tudnánk mondani esti imánkban: amit vártál tőlem ma, azt megtettem, ma is Isten szeretetének hordozója és megosztója voltam.
Jézus az, aki a mennyei Atyától jött közénk isteni szeretetével, de valódi emberként. Vezet minket az Atya tanítása szerint igazi, szép életre, örök boldog életre, Istentől Istenig. Támogat a Szentlélek erejével, akit az első pünkösdkor ezreknek elküldött. Kérjük bizalommal, hogy Mária lelkével, szeretetével mindig igent tudjunk mondani a Jóistennek, és egyre jobban Jézussal haladjunk. Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek. Ámen.
A szentmise végén a hívek Isten szolgája Bálint Sándor néprajtudós boldoggá avatásáért imádkoztak.
Az óföldeáki Szűz Mária Keresztények Segítsége templom
Óföldeák Árpád-kori eredetű falu. Egy 1332-ből származó iratban Fyldeák néven említik. Dallamosan csengő, patinás nevét Szent Gellért püspök Csanád megyei segítőjéről, egy bizonyos Philippus diaconusról kaphatta, akit Gellért püspök valamikor 1035 tájékán hívott segítségül az akkoriban még erős pogány hagyományokkal rendelkező Maroshátra, a keresztény tanok terjesztésére.
Templomát Árpád-kori alapokon, valamikor Mátyás király idején emelték. Dúlta tatár, pusztította az árvíz, fosztogatta a török, mégis mindig újjászületett. A Tisza és a Maros mentén ritkaságszámba megy, ha egy-egy évszázadokkal ezelőtt elpusztult műemlékünknek legalább az alapfalait megtalálják. A Szűz Mária Keresztények Segítsége erődtemplom az egyike azon keveseknek, melyek meg tudták őrizni középkori formájukat. A Dél-Alföld egyetlen falusi gótikus temploma, és az Alföld egyetlen megmaradt, vizesárokkal körülvett, kunhalmon álló építménye.
Szárnyasoltárát az 1920-as években helyezték el; Glattfelder Gyula püspök áldotta meg. Négy határon túli kegyhely – Nagyszombat, Fraknó, Fiume és Máriaradna – kegyképének másolata díszíti. Az összetartozás üzenetét hordozta akkor, és ma is összetartozásra hív. A sokat szenvedett alföldi magyarság élni akarásának jelképe is.
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír