Száz évvel ezelőtt, 1923-ban fogalmazódott meg az akkori nevén Vásárhely-Kutason a katolikus templom építésének ötlete, amely két évvel később már állt is. Érdekesség, hogy a Szent Mihály-templomot a lebontott orosházi templom tégláiból építették fel.
SzékkutasA kutas környéki tanyavilágnak akkoriban hódmezővásárhelyi lelkipásztora volt, Cseh András esperes-plébános. Ő és két káplánja, Fitos Pál és Balyi János voltak a templomépítés motorjai.
„Valami romantikára gondoltunk”
Ezekről az időkről így írt Cseh András a Historia Domusban: „Az 1923. év másik igen nagy eseménye volt a Kutasi templomépítés tervének megpendítése. Meglepődtek az emberek, a katolikusok is. De hallgattak. Mi ellenben nem. Próbára Fitos Pál káplánom számára gyűjtési engedélyt kértünk a minisztériumtól. Megadták 15 napra. Rosszul kezdődött és még rosszabbul végződött, semmi eredmény. Úgy látszik, ezt másképp kell kezdeni. Fitos buzgóságát nem akartam lelohasztani, de az a hirtelen belovaglás az ő eszméje volt. Láttam, hogy előkészítés nélkül nem megy. Vártunk egy kicsit, hogy a fiaskó okozta lehangoltság elmúljék. De nem sokáig. Októberben a várostól kértünk Kutason templomtelket. A közgyűlés megfelelő nagyságú telket hajlandó volt adni a kutasi piactérből, amely csendőrlaktanya és a temető között terült el. Nem bántuk mi, akárhol, csakhogy hivatalosan is beszéljenek tervünkről. A kálvinisták megrezzentek: mit akarnak ezek. Hát akartunk, bár a kivitellel vártunk még. De állandóan beszéltünk róla és beszéltünk. Az egyháztanácsnak tetszett a gondolat és nagyon érdeklődtek. Vártunk, nemcsak az idővel, hanem a főpásztori szóra, nehogy az akció csak helyi terv és óhaj jellegével bírjon. Közöltük szándékunkat a Püspök Úrral – bár inkább élőszóval és kerestünk egy mozgató tényt, dolgot, ami második felvonásként adjon újabb ösztönzést. Valami romantikára is gondoltunk, de hiába gondolkoztunk. Kapóra jött az orosháziak templomépítése és az ő eddig használt kis templomukra az a terv, hogy annak anyagát eladnák. Persze le kellene bontani és onnan elhordani. Kaptunk az alkalmon, ajánlatot kértünk, Püspök úrnak felterjesztettük, a tetszését megnyerte s engedélyezte.”
Vitték-hozták az orosházi templomot
1924-ben újabb gyűjtésbe kezdtek Cseh Andrásék. A minisztériumtól február 15-étől 6 hónapra kaptak engedélyt. A püspöktől elkérték és meg is kapták a lebontásra kerülő orosházi templom egyik csillárját is – olvasható a a szekkutas.emecclesia.hu oldalon.
„Március 24-én jóváhagyta a Püspök úr az orosházi templom lebontására Kruzslitz Mihállyal kötött egyezséget és így nem volt semmi akadálya annak, hogy egy kis romantikával reklámot verjünk a Kutasi templom építésének. Április 24-én indult meg az első társzekér Rostás József gépész nagy magánjárójával. Csodálkozva álltak és bámultak az orosháziak éppúgy, mint a Kutasiak: viszik, hozzák az orosházi templomot. A város már április 19-én megengedte, hogy a Kutasi piac egyik sarkában elhelyezzük a nagy faanyagot, mert ez volt az első szállítmány. Azt hittük, hogy itt lesz a templom. Közben nagyot fordult a templomtér ügye. Csernai Mátyás, az egyházközség régebben tanítója, most állami iskolai kerületi igazgató szemfülessége nagyot fordított rajta és pedig alaposan jobbra. A templom mostani helyén volt Kiss Sándor református gazdának 11 kishold földje. A magyar mind földéhes, ez meg különösen az volt. Csernay kiszemelte, jobb volna ott a dombon a templom. Megbízás nélkül, de csodás ügyességgel azt kérdi tőle: Kiss barátom, mennyiért adná ide ezt a 11 holdat? Nem pénzért, hanem adnánk érte cserébe mi is földet, de többet. Az egykori kegyúri földre gondolt, Kiss Sándortól ajánlatot tett írásban, hogy a kegyúri földből háromért egy kis holdat adna. Elhűltünk a nagy merészségtől. Mint a jövő megmutatta, remekül számított. Bedolgoztuk az Egyháztanácsba az új templomhely gondolatát. De mit csinálunk a többivel, hiszen a templomnak nem kell 11 hold. Falut telepítünk, mondta erre” – írta Cseh András a Historia Domusban.
Egy klikk veszélyeztette az építés ügyét
A templom alapkövét a következő esztendőben, Hanauer Árpád István váci püspök 1924. május 23-án helyezte el. A templom tervezője Kruzslicz Károly hódmezővásárhelyi építész volt, a kivitelező Tóth Kovács Ferenc építőmester.
Cseh András – akit közben címzetes esperesnek neveztek ki – arra panaszkodott, hogy egy klikk veszélyeztette a kutasi templom építésének ügyét egy másik templom építésének tervével. Közben Fitos Pál helyett Bályi János lett a hitoktató. Ő lett Cseh András legjobb segítője a berendezés összeszedésében, méltó utódja Fitos Pálnak. Hidy Mihály tanító pedig apostol módjára segített a templomépítés hiányzó összegek előteremtésében.
A feljegyzések szerint a templomépítés rendkívül gyorsan zajlott, 1925. június 14-én már a kereszt is felkerült a toronyra. Ősszel pedig behelyezték a színes üvegablakokat is, amelyek Palka József üvegművész műhelyének munkáját dicsérték. A templomot 1925. december 6-án Hanauer Árpád István püspök szentelte fel, Szent Mihály arkangyal tiszteletére.
Szent István elfordította az arcát
1925 októberében már papja is lett a templomnak, Olajkár Alajost bízta meg a püspök, aki addig Kiskunfélegyházán volt káplár. Olajkár Alajos jogi doktor volt, értett a gépekhez, az I. világháborúba katonalelkészként is szolgált, több kitüntetésben részesítették. Neki köszönhető a nem mindennapi templomkert kialakítása is. Valóságos kis botanikus kertet varázsolt, a templomtoronyba baglyokat hozatott. Állítólag olyannyira szerette a templomkertet, hogy mindig metszőollóval a kezében járt. Amikor kórházba kellett mennie, sírva ölelte meg a szeretett fáit. A II. világháború idején Székutasra is bombát dobtak, amely az állomás mellett csapódott be. A robbanás a templom ablakát is betörte, Szent István arcát is megrongálta. Látva a kárt, állítólag Olajkár plébános így kiáltott fel: „Jaj nekünk, Szent István elfordította tőlünk az arcát!” Olajkár Alajos 1948-ban, mindössze 57 évesen hunyt el, epehólyagrákban.
Fegyvereket is rejtett a templom
A plébános, 50 évvel a halála után, nem kis meglepetést okozott az utókornak. 2008-ban, a templom felújításakor, valóságos fegyverarzenál került elő, 9 lőfegyver, 1 légpuska és különböző lőszerek, amelyek között több mint 100 éves darabok is voltak, valamennyi 1920 és 1940 közötti újságokba csomagolva.
Kiderült, Olajkár Alajos gyűjtötte és rejtette el a fegyvereket, amiért később egy örökös is jelentkezett, végül nem vette át, mert a hatástalanításuk sokba került volna.
A feljegyzések szerint a templomépítés rendkívül gyorsan zajlott, 1925. június 14-én már a kereszt is felkerült a toronyra. Ősszel pedig behelyezték a színes üvegablakokat is.
Forrás: delmagyar.hu
Fotó: Kovács Erika