A kötelékek megőrzésének embere – Megnyitották Szegeden a Bálint Sándor „sétányt”

A KATTÁRS keretében szeptember 22-én délután Székely János szombathelyi megyéspüspök, az Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate bizottságának elnöke és Gyulay Endre, a Szeged-Csanádi Egyházmegye nyugalmazott megyéspüspöke átadták a szegedi belvárosban, az Eötvös utcában kialakított Bálint Sándor „sétányt”, mely szeptember 26-áig látogatható.

A húsz tablót tartalmazó, Bálint Sándor életét fotókkal és idézetekkel bemutató szabadtéri tárlat megnyitóján a szegedi Karolina Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium, valamint a Dugonics András Piarista Gimnázium diákjai is közreműködtek, és a tiszteletre méltó „legszögedibb szögediről” elnevezett cserkészcsapat is képviseltette magát.

A szegedi szerzetesi iskolák kötődnek Bálint Sándorhoz, hiszen piarista diák volt, és a Karolina-iskola falai között tanított fiatal tanárként. Gyermekként, ifjú férjként, barátként és tudósként is megjelenik alakja a tablókon.

A Szeged-Csanádi Egyházmegye küldetésének tekinti a néprajztudós hagyatékának átörökítését és népszerűsítését.

Miután a Karolina művészeti iskola diákjai és tanáruk reneszánsz táncokat adtak elő fagotton, Székely János mondott köszöntő beszédet, melynek elején a globalizmus halálos ellenségeit ismertette egy amerikai keresztény gondolkodó szerint. Ezek: az Isten és a vallás, a család, a nemzet, a föld és a közösségek. A globalizmus éppen ezeket az éltető gyökereket gyöngíti – mondta a főpásztor.

Bálint Sándor élete nem volt más, mint ezeknek a gyökereknek az ápolása, hálás, csodáló szemlélése.”

Bálint Sándor a hűség embere, aki hűséges volt Istenhez, nemzetéhez, városához, tájszólásához, ősei hitéhez – hangsúlyozta a püspök. – Képes volt a hitéért a karrierjét is kockára tenni, sőt hűséges volt ahhoz a feleségéhez, aki őt elhagyta: betegségében visszafogadta őt, és ápolta, a nem tőle való gyerekét a nevére vette. Bálint Sándor hűséges volt a kereszthordozás idején is. „Elvesztettem és megtaláltam magamat. Egyedül vagyok, mint az Isten” – írja naplójában, majd dicséri Istent, és kimondja:

Romba döntöttél, hogy te épülj fel bennem. Készen vagyok rád.”

Diákjai előtt is a tájnyelvet használta, és arra tanította őket, hogy tanuljanak meg örülni. Székely János püspök Bálint Sándor kötődését, egyszerűségét Szent Ferencéhez hasonlította, aki testvérének érezte a világot. Ferenc pápa szavaival élve:

a „leselejtezés kultúrájában” Bálint Sándor a kötelékek megőrzésének az embere, az éltető gyökerek ápolásának az embere.

„Ez a kiállítás hirdesse a hűség értékét családhoz, nemzethez, földhöz, közösségeinkhez, ami a szeretet emlékezete és mélysége” – zárta beszédét Székely János.

A Dugonics András Piarista Gimnázium népzenész növendékei Mária országa címen adtak elő ezeréves kincseket Moldvából és Gyimesből, moldvai népviseletben.

Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyéspüspök személyesen ismerte Bálint Sándort, aki mindig mély benyomást tett rá.

Miért akarjuk boldoggá avatni őt? Miért merte kimondani a Szentatya, hogy az élete életszentség volt? – tette fel a kérdéseket a nyugalmazott főpásztor. – Mert példakép, valamit az életéből el lehet lesni. És most már épp csak a csoda hiányzik a szegedi néprajztudós boldoggá avatásához.

Ezután arról beszélt a püspök, hogy miben tarthatjuk őt követendőnek. A Szentírásban a talentumok kamatoztatásának történetére utalva Gyulay Endre kiemelte, Bálint Sándor sok talentumot kapott: értelmet, amelyet már általános iskolás korában, majd a gimnáziumban és az egyetemen is száz százalékban kamatoztatott, egészen halála órájáig. Édesanyját le akarták beszélni fia taníttatásáról, de ő nem félt, hogy fia emiatt elszakadna a néptől. Nem is szakadt el, sőt gyűjtötte az emlékeket a nép vallásos múltjából.

Bálint Sándor példakép abban is, hogy a gyakori áldozásból merített erőt, Krisztusba kapaszkodott. Tanítványai rajongtak érte, de váratlanul, egy per miatt kirúgták az egyetemről. Szinte abban a pillanatban meglátta annak a lehetőségét, hogy szabadidejében gyűjtőutakra menjen.

Kedvesen fogadta, amit kapott, amivel megkínálták. Mindenkihez volt egy jó szava, nem utasított vissza semmit. Nem szerette, ha dicsérik; eltűrte, ha jót mondanak róla, de nem kívánta – sorolta az emlékeket a püspök a néprajztudósról, majd kiemelte: a per volt a legemlékezetesebb, a legkeményebb próba az életében, hiszen ekkor veszítette el az egyetemet, a fizetését, de imádkozott, és elfogadta, ami történt. Az utolsó szó jogán elmondta, nem akarja megtudni, ki volt a feljelentője, viszont amikor később kiderült, ki volt az a személy, azt mondta, „majd számot vet az Isten előtt, és ott tisztázza magát”.

Gyulay Endre elmondta azt is, hogy Bálint Sándor tanítványai kérték a boldoggá avatás elindítását. A püspök előkészítette az anyagot, de utódjára bízta, hogy azt elindítsa Rómába.

A boldoggáavatási per folyamatban van, Ferenc pápa elismerte Bálint Sándor hősies erényeit, így ma már tiszteletre méltónak tartjuk őt.

Végül arra buzdított Gyulay Endre, hogy Bálint Sándor példájára kamatoztassuk mi is a talentumainkat, ki mennyit kapott.

A nyugalmazott főpásztor ezután átvágta a nemzeti színű szalagot, melyet egy karolinás és egy piarista diák tartott a kezében. Ezzel megnyitotta a tárlatot.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír