Államalapító Szent Istvánt, országunk fővédőszentjét ünnepeljük szombaton. Ennek kapcsán beszélgettünk Miklós Péter történésszel arról, hogy koronként hogyan alakult át augusztus 20. értelmezése és ünneplése, míg Köllő Sándor káplánt arról kérdeztük, miért lehet mindannyiunk számára, valamint a ma élő lelkipásztorok számára is követendő példa István, és mit is jelent valójában egy ország fővédőszentjének lenni.
Szegeden több szállal kötődünk Szent Istvánhoz, hiszen neki köszönhetjük a Szeged-Csanádi Egyházmegye alapítását. A legbizalmasabb emberét, fiának tanítóját, Szent Gellértet küldte el ide és bízta meg az egyház megszervezésével. Emellett Szent Gellért, az egyházmegye első püspöke volt az, aki megalkotta a Nagyboldogasszony kifejezést, és talán az ő sugallatára ajánlotta fel az országot a Szűz Anyának a halálakor Szent István, és mint ismert, a szegedi dóm a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére épült
– mutatott rá Köllő Sándor, a dóm káplánja.
Kiemelte, a keresztények számára a szentek példaképek, így István is, aki két lábra állította az országot, a hitre és a hazaszeretetre, ezek pedig a mai világban önazonosságot, identitást adnak. Jelezte, István fiához, Szent Imre herceghez írt intelmei nekünk is megmutatják, hogy miként tudjuk megélni a kereszténységet és a hazaszeretetet. Köllő Sándor szerint éppen ezért érdemes azokat újraolvasni, mert keretet adnak az életünknek.
Mint ismert, augusztus 20. a katolikus egyház egyik főünnepe, országunk fővédőszentjét ünneplik. Ennek kapcsán a káplán azt mondta, hogy minden nemzet választ magának védőszentet, akihez imádkozni tudnak, akinek a példáját követni tudják, és aki által az ország sorsát a Jóistenre bízzák.
A Szent István-napi evangéliumból is kiderül, hogy okos emberként az egyetlen sziklára, Krisztusra építette az életét, a családját és a hazáját is. A szentek azok, akik kicsit közelebb vannak a Jóistenhez, közben tudnak járni értünk. Szent Istvánt azért is választhatták az ország fővédőszentjének, mert az országot bevonta a kereszténységbe, majdnem az összes egyházmegye alapítását neki köszönhetjük
– osztotta meg lapunkkal.
Köllő Sándor szerint a lelkipásztorok számára Szent István követendő lehet a sziklára építkezés miatt, hiszen Krisztus az egyetlen, akire építhetnek, ez az út vezet számukra a szentté váláshoz is, ugyanis a szentek a sztárokkal ellentétben nem önmagukat, hanem az Istent keresték, rá építették az egész életüket. Hozzátette, a Magyarországon élő lelkipásztorok számára a magyarságuk megélésében is sokat segít István példája.
Tudatosan választhatott Géza
Arról már a tavaly elhunyt Jankovics Marcell, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett filmrendező, kultúrtörténész írt Jelkép-kalendárium című művében, hogy első királyunk a kereszténységben az István nevet kapta. Úgy vélte, hogy a névválasztás tudatos lehetett az európai keresztény államok közé beilleszkedni vágyó Géza fejedelem részéről, ugyanis István görögül Sztephanosz, ami azt jelenti: koszorú, korona.
Mint könyvében írta, arról, hogy a név jelentőségét felismerték, a Kálmán-kori Hartvik püspök-féle István legenda tudósított, miszerint a szülés előtt álló Sarolt fejedelemasszony előtt álmában megjelent Szent István első vértanú, és így szólt hozzá:
Bízz az Úrban, asszony, s légy biztos, hogy fiút fogsz szülni, akinek e nemzetségben először jár korona és királyság, és az én nevemet ruházd reá.
Jankovics szerint Hartvik a görög nyelvben járatlanoknak még a szájába is rágta a látomás értelmét, hiszen azt írta, hogy ami István a görög nyelvben, az korona a latin beszédben.
Koronként eltérően értelmezték
István szentté avatása, névünnepének naptárba iktatása I. Szent László király és a magyar püspöki kar érdeme, melyre VII. Gergely pápa adott felhatalmazást. A szentté avatási eljárás részeként 1083. augusztus 20-án, a Nagyboldogasszony nyolcadába eső vasárnapon nyitották meg István király sírját, a magyar egyház ezt a napot iktatta a naptárba István névünnepeként. Azonban augusztus huszadikát koronként eltérően értelmezték és ünnepelték.
Augusztus huszadika, azaz az államalapítás és Szent István király ünnepe jelenleg – nemzeti ünnepeink, mint március tizenötödike, vagy október huszonharmadika mellett – az egyetlen állami ünnepünk. A napnak a legrégebbi hagyományrétege az államalapító első uralkodónk tiszteletéhez vezethető vissza, hiszen az egyház szentjei sorába 1083-ban beiktatott István királyt a kereszténységben jelentős kultusz övezi évszázadok óta: elég csak az ünnepnapján tartott Szent Jobb-körmenetre utalni, vagy arra, hogy halálának kilencszázadik évfordulóján, 1938-ban az ország számos pontján tartottak egyházi és állami megemlékezést
– mondta Miklós Péter eszmetörténész, címzetes egyetemi tanár.
A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum, Könyvtár és Művelődési Központ főigazgatója rámutatott: 1938 volt a magyar katolicizmus „hármas szentéve”, ugyanis Szent István halálának és az ország általa való, Szűz Máriának történt felajánlása évfordulóján kívül ebben az évben rendezték meg Budapesten a 34. Eucharisztikus Világkongresszust is.
Az ünnep az államszocializmus korában is megmaradt, azonban elveszítette szakrális jellegét és helyette egyrészt az 1949 augusztusában, a kommunista diktatúra idején bevezetett szovjet típusú, sztálinista „alkotmány”, másrészt a szocialista „munkás–paraszt szövetség” jelképeként az új kenyér került a megemlékezés középpontjába. A rendszerváltozás előtt meglehetősen bizarr rítus volt, hogy a pártállami vezetők a kezükben egy jókora kenyérrel emlékeznek a kommunista alaptörvény létrejöttére Ópusztaszeren, Árpád nagyfejedelem szobra előtt, Szent István király napján
– fogalmazott Miklós Péter.
Megjegyezte, az 1989/90-es politikai változásokat követően a megemlékezéssorozatnak szimbolikus részévé vált a szent államalapítónk kézereklyéjének, a Szent Jobbnak a körmenete, éppúgy, mint az ünnepélyes állami mozzanatok. Így például a díszzászló felvonása, a tisztavatás, vagy az állami díjak és kitüntetések átadása.
Ópusztaszeren ünnepel a megye
Jól látszik, hogy évtizedek óta az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban ünnepel a megye augusztus 20-án. Lapunk korábbi írása szerint például 1980-ban bográcsozás, kirakodóvásár, politikai nagygyűlés, az új kenyér átadása és néptánc is volt a parkban. 25 ezer ember gyűlt össze, de valószínűleg nagy részük nem a politikai műsorra volt kíváncsi. És ahogyan arra Miklós Péter is utalt, az 1980-as ünnepségen is az új kenyér volt a főszereplő, melynek megszegése előtt a politikusok azt hangsúlyozták, hogy ismét megtermett az ország kenyere.
Napjainkban azonban egészen másképp zajlik az ünneplés Ópusztaszeren. Az ünnepi beszédek után elismeréseket adnak át a megye példaértékű munkát végző lakóinak, majd megszentelik az új kenyeret, az esemény fényét pedig néptáncosok, énekesek és zenészek előadása emeli. Az emlékparkba egyébként ilyenkor egész nap ingyenes a belépés, és az ünnepi megemlékezés mellett többek közt bábelőadások, kézműves foglalkozások, Mesekert, gólyalábas bemutatók, lovaskocsizás és népzene is várja az érdeklődőket. Az idei programokról részletesebben a pénteki lapszámunkban számoltunk be.
Forrás: delmagyar.hu
Fotó: Frank Yvette