Plébánosuk példájára lett pap

A Nigériából érkezett Amanso Brendan Chika kisteleki káplánnal, vagyis Brendan atyával ismerkedünk most meg, aki 2020 nyarától, pappá szentelésétől teljesít szolgálatot a járási székhelyen. A magyar nyelvet nehéznek tartja, de szépen megtanulta, kedvenc szava a csodálatos. Ételeinkkel is megbarátkozott, szereti például a hallevet és a marhapörköltet, és kiderült, hogy a palacsintát imádja.

– Ne a szállásomon, a szobámban beszélgessünk, ott nagy a rendetlenség – közölte és szabadkozott Amanso Brendan Chika, a kistelekiek Brendon atyája, mindenki így, o-val ejti, mondja a nevét. A Szent István katolikus templom plébánia mindenes termében ültünk le, ahol van feszület, Biblia, festmény és nagy asztal székekkel.

Kezdetek 

Amanso Brendan Chika április 19-én lesz 29 éves, és életéből eddig 8 esztendőt töltött Magyarországon, Sze­­geden és Kisteleken. – Rendkívül vallásos családba születtem és nevelkedtem Orluban, szüleim és nagyszüleim is rendszeresen, tulajdonképpen na­­­ponta jártak templomba, és imádkoztak, én pedig egy idő után ministráltam a miséken. Akkor kezdtem komolyabban érdeklődni a kereszténység, a hit iránt – emlékezett Brendan.

A hivatás kiválasztására nagy hatással vannak a példaképek, említette. Elmondta, hogy Orluban volt egy plébános, aki a hőség ellenére nagyon felöltözött, több réteg miseruha volt rajta szentmise közben. – Kicsi gyerek voltam, úgy emlékszem, még iskolába sem jártam akkor. Láttam, hogy izzad, gyöngyözik a homlokán, folyik az arcán a veríték, mégsem lazít az öl­tözékén. Betartja a szabályokat. A szertartás után bementem a sekrestyébe, és megkérdeztem tőle, miért cselekedett így. Elmagyarázta, mit jelentenek, mit szimbolizálnak az egyes darabok, ezért egyiket sem vehette le, ez megfogott. Hazamentem, elmondtam anyának és apának, tisztelem és szeretem ezt az embert, ő vonzott az oltár felé – mesélte Amanso Brendan Chika.

Az úton

Szülei beleegyeztek, hogy az ál­talános iskola után olyan középiskolába, úgynevezett kisszemináriumba járjon, ami kötődik a valláshoz, de a humán és reál oktatással együtt különleges egyházi képzést ad. Oda 6 évig járt. – Egyre jobban erősödött az elhivatottságom. Kialakult bennem, hogy ez az én helyem, utam, erre hív Isten – jelentette ki. Szolgált kispapként nigériai egyházmegyéjükben, és fél évig hallgatott filozófiát, mielőtt 2014. február 20-án Magyarországra érkezett.

– Nagy nap volt! Soha nem felejtem el, már csak azért sem, mert akkor hagytam el először a hazámat, utazhattam más országba. Új dimenziót kapott az életem. Nagyon nagy szeretettel, nyílt szívvel fogadtak. Befogadtak, én pedig igyekeztem beilleszkedni – elevenítette fel a pillanatot, az érzést. 2014-től 2020-ig tanult teológiát az akkori szegedi főiskolán – ma Gál Ferenc Egyetem –, két éve nyáron a fogadalmi templomban, vagyis a szegedi dómban Kiss-Rigó László szeged–csanádi megyés püspök szentelte pappá honfitársával, Nnadi Omyedikacshi Benjaminnnal és Balogh Ottóval. Brendan atya utána ke­rült Kistelekre káplánnak, és ott tartotta első szentmiséjét augusztus 4-én.

Nyelvünk, szolgálati hely 

– A magyar nyelvben számomra a ragozás a legkomplikáltabb, sok a variáció. Nehéz, de szép nyelv, de ha valaki jól megtanulja, élvezi. Jómagam nem beszélem még teljesen tökéletesen, a kisteleki emberek segítenek, például a boltban a vásárlásnál, és rákérdeznek, arra a szóra gondoltam-e, ahogy értették. Ezért a leghamarabb elsajátított kifejezés a „legyen szíves se­­gíteni” volt – közölte nevetve.

Örülök és hálás vagyok azért, hogy Kistelek lett az első szolgálati helyem. Jól érzem magam itt. Meglátjuk, mennyi ideig maradhatok, én szeretnék még, akár több évig is. Azért nem örökre, mert úgy tervezem, visszatérek a hazámba, Nigériába – árulta el Amanso Brendan Chika. Arra a kérdésre, hogy mennyire vallásosak a magyarok, azt mondta: az egész népről nem, csakis a kistelekiekről tud nyilatkozni. – Tartják a hitüket. Jó keresztényként türelmesek velem is, ha nem jól ejtem a szavakat. Az a legpontosabb kifejezés, én is mindig tanulok tőlük. A legszebb magyar szó? Számomra a csodálatos, mert Isten is az – mondta Brendan. Az ópusztaszeri általános iskolában hittant oktat, naponta misézik, vasárnap hét szertartás vár Antal Imre plébánosra és rá, „akkor nagy a mozgás”.

Ezek mellett esket, temet, bú­­csúztat és keresztel. Szabad- ide­­jében olvas, családjával és Benjaminnal csetel, skype-ol, filmeket néz, „ha van ilyen luxusra időm”. – Szoktam focizni is, egy baráti társasággal nyomjuk a meccseket, de most pár mérkőzés kimarad, ugyanis megsérültem –árulta el.

Ételek, integetés 

Nem hagyhattuk ki ételeinket, a honi specialitásokat. Kiderült, a töltött káposztát nem szereti, de megeszi, kedveli a hallét és a pörkölteket, különösen a marhát, a lángosra elhúzta a száját, viszont a következőre úgy reagált: Hú, pa­­lacsinta, azt nagyon szeretem!
– A kapcsolatom a kistelekiekkel nagyon jó: ha megállítanak az utcán, megállok, és beszélgetünk, ha integetnek, én is integetek – mondta zárásként Amanso Brendan Chika.

Szülőhely és húsvét: Orlu város és helyi kormányzati terület Nigéria déli részén, Imo állam második legnagyobb települése Owerri után, a katolikus orlui egyházmegye székhelye. Amanso Brendan Chikától megtudtuk, hogy hazájában a húsvét kizárólag egyházi ünnep, nem kötődnek hozzá olyan népszokások, mint Magyarországon a locsolkodás, a piros tojás és a húsvéti nyuszi kultusza.

Forrás: delmagyar.hu

Fotó: Kuklis István