A béke lángjáról gyújtják meg a szeretetet jelképező gyertyát

A negyedik gyertyával teljessé válik a koszorúnak a fénye, amely nemcsak azt jelzi, hogy közel van az ünnep, hanem azt is, hogy Jézus Krisztus, aki a világ világossága, eljött közénk – hangsúlyozta Köllő Sándor, a dóm káplánja. Lapunknak adott interjújában jelezte, nem attól lesz igazi a karácsony, hogy tökéletes lett a bejgli, hanem attól, hogy szeretetben telik.

– Ezen a héten az örömre helyeztük a fókuszt, vasárnaptól viszont már a szeretet kerül előtérbe. Mitől lehet igazi a szeretet? 

– A negyedik gyertyával teljessé válik a koszorúnak a fénye, ami nemcsak azt jelzi, hogy közel van az ünnep, hanem azt is, hogy Jézus Krisztus, aki a világ világossága, eljött közénk. Különböző értelmezései vannak a gyertyáknak, a legismertebb az, hogy a negyedik gyertya a szeretet jelképe. Idén a dómban a betlehemi békelángról gyújtjuk meg a gyertyát szombat este, így a béke és a szeretet összekapcsolódik. A világjárvány miatt bizonytalanság, összezavarodottság van, és sokkal ne­­hezebben tudjuk elfogadni egy­­mást, éppen ezért fontos a béke lángjáról meggyúló negyedik gyertya, a szeretet jelképe, amely harmóniát tud hozni az életünkbe. Mint ahogy a betlehemi lángot, amelyet óvva, védve hoznak Betlehemből, és egymásnak továbbadják, ugyanígy kell védenünk a békét és a szeretetet is.

 

 

– Hat nap maradt szentestéig. Mi­­lyen teendőink vannak még azért, hogy a készület teljes legyen? 

– Nyilván minden évben a karácsony belekényszerít minket egy rohanásba. De jó, ha ezekben a napokban egy kicsit befele figyelünk, tudunk olyan pillanatokat teremteni, amikor erre a lelki készületre is figyelünk. A koszorú és majd a karácsonyfa zöldje is egy kicsit a reményre utal, arra a reménységünkre, hogy Isten velünk van, hogy jelen van a minden­napjainkban, részese akar len­­ni a személyes életemnek. Karácsonykor azt ünnepeljük meg, hogy az az Isten, aki eljött közénk egy gyermek képében, vállalta a mi emberségünket, itt van velünk, részese akar lenni az életünknek. Fontos, azzal, hogy én beengedem Is­tent az életembe, én is részese leszek az Isten életének, ezáltal tudom a szeretetet közvetíteni, hiszen ő maga a szeretetnek a forrása.

 

 

– Mit tanácsol, mit tehetünk azért, hogy az örömteli várakozás bensőséges érzését a nagy sürgés-forgásban, sütés-főzés közben se veszítsük el, és még akkor sem, ha dől a fa? 

– Nem attól lesz igazi a karácsony, hogy miként áll a fa, hogy tökéletes a bejgli vagy a kacsa, hanem attól, hogy szeretetben telik. Az a fontos, hogy együtt vagyunk azokkal, akiket szeretünk. Próbáljuk megőrizni a békénket, és ne engedjük, hogy a külsőségek befolyásolják az ünnepünket.

– Lelkipásztorként hogyan készülnek a napokban, hogyan élik meg az ünnepet? 

– Felkészítjük a dómot, betlehemet állítunk, feldíszítjük a fenyőfát. Mindezt közösen tesszük a plébánia munkatársaival, és azt gondolom, hogy ez megerősíti a közösségünket. Lesz egy munkatársi vacsoránk is még karácsony előtt, aztán beköszönt az ünnep, és mi a hívekkel leszünk. Emellett a plébánián, az éjféli mise előtt Kondé Lajos atyával közösen vacsorázunk, valamint karácsony napján is közösek az étkezések. A járványhelyzet előtti években szép szokás volt, hogy 24-én este a szegedi papokat meghívták a szemináriumba közös imádságra, étkezésre, a kispapok pedig pásztorjátékot mutattak be. Ez sajnos idén is elmarad. A családomat az ünnepek után látogatom meg, ekkor tudom megajándékozni őket.

Forrás: delmagyar.hu

Fotó: Karnok Csaba