Templomokat, intézményeket építtetett
Odafentről kapta a meghívást a papi hivatásra – így véli Gyulay Endre, egyházmegyénk nyugalmazott püspöke. A napokban ünnepelte 90. születésnapját. Életútjáról, az egyházmegye helyzetéről és a paphiányról is kérdeztük a lelkipásztort, akinek számos templomot és intézményt köszönhet a megye.
– Pap szerettem volna lenni, és meg is próbáltam az lenni. Én mindig a lelkiismeretemre hallgattam és hallgatok, ami mostanság ritka, talán ez tűnik fel sokaknak. A gyóntatószékben is mindig arra törekszek, hogy a lelki problémát megoldjuk, iránymutatást adjak, és ezt sokan megértik, megszeretik – mondta el lapunknak a Szeged-Csanádi Egyházmegye nyugalmazott püspöke, akit többek közt arról kérdeztünk, hogy miért tekintik sokan igazi tanítónak. Gyulay Endre szeptember 17-én ünnepelte 90. születésnapját, ugyanakkor érdekesség, hogy éppen ennyi éve van székesegyház Szegeden.
Már gimnazistaként tudta
1953-ban szentelték pappá, mint mondta, őt erre hívták meg odafentről. – Másodikos gimnazista koromban Budapesten egy úrnapi körmeneten tudatosult bennem, hogy ezt a hivatást kell választanom, miután megfogalmazódott a fejemben a meneten az a gondolat, hogy: mi lenne, ha te vinnéd? – értette ezt az oltáriszentségre a lelkipásztor. Kiderült, még 9 éves korában elvesztette édesanyját, később viszont megtudta, hogy édesanyja is a papi hivatást szánta neki.
Bejárta az egyházmegyét
Gyulay Endre szegedi piarista diák volt, majd teológiai tanulmányait 1948–1952 között végezte Szegeden, a Hittudományi Főiskolán. A szegedi Székesegyházban szentelték pappá 1953 júniusában. Röszkén, Ásotthalmon és Gyulán is volt segédlelkész, majd Domaszéken és Mezőhegyesen szolgált kinevezett plébánosként, valamint Makón templomigazgató volt. Később Rókuson lett plébános, ahol a templomot és a plébánia épületét tataroztatta és a szegények pasztorációjával foglalkozott. A nincstelenek megsegítésével később sem hagyott fel, hiszen a mai napig segíti az utcán élőket, az elesetteket, mert úgy véli, ez a kereszténység része.
19 év püspökség
A Rókuson töltött évei során, 1987-ben kapott egy telefonhívást, miszerint délután Budapesten várja Colasuonno érsek. – Egyáltalán nem tudtam, hogy miért kell mennem, de elmentem a Trabantommal. Közölte velem – másik két társamhoz hasonlóan –, hogy II. János Pál pápa azt szeretné, hogy én legyek az egyházmegye püspöke. Mondtam, hogy ezen gondolkozni kéne, azt mondta jól van, gondolkozzak. Három perc múlva megkérdezte, hogy még mindig gondolkozok? A másik kettő, akit velem egyszerre neveztek ki, egy hetet kapott a gondolkozásra, én három percet. Mit mondhattam volna erre? Csak igent – osztotta meg velünk kinevezésének részleteit.
Elmondta, nagy szerencséje volt, hogy jól ismerte az egyházmegyét, hiszen annak több pontján szolgált már addig, a gimnáziumi éveinek egy részét itt töltötte, idejárt főiskolára, itt szentelték pappá, itt volt káplán, ahogyan lelki vezető is a szemináriumban, a főiskolán pedig tanár. Hozzátette, a szerencsétlenség viszont az volt, hogy mindenki ismerte, így a hibáival együtt kellett elfogadniuk őt püspökként, ami sikerült is. Az egyházmegyét egészen 2006. augusztus 26-ig irányította. Püspöki jelmondata: „Föltámadott… ne féljetek!” – ezt egy címeren is megjelenítette, ami lakásának éke ma is.
Évforduló és felújítás
A Szeged-Csanádi Egyházmegye idén ünnepli fennállásának 990. évfordulóját, ennek kapcsán arról is kérdeztük, hogy hogyan látja a jelenlegi hitéletet az egyházmegyében. – Zajlik a dóm felújítása, ami jelentős lépés, nagyon ráfért már. Korábban én is újíttattam, akkor látszódott, hogy az nem elegendő, viszont szerencsém volt, mert 2000-ben lehetett állami pénzt igényelni, ekkor az üres részek kifestését el tudtuk végezni. Szintén ekkor tudtuk kinyomtatni Szent Gellért életművét is.
A lelki felkészítésben irányítani kell a lelkipásztorokat, ebben nagy segítség volt korábban, illetve idén is az lett volna a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. A vírus miatt egy évvel ezt is elhalasztották – magyarázta.
Kevés a pap
Lapunknak beszélt arról is, hogy ma még nem, de 5 év múlva már igen nagy gond lesz a paphiány, 10 év múlva pedig nem tudni mi lesz. – Most még vannak idős lelkipásztorok, akiket ismernek, tisztelnek és figyelnek rájuk. Nálunk 75 év az igazi nyugdíjkorhatár, ekkora már majdnem megérik mindenki arra, hogy befejezze. Ezért úgy vélem, hogy oda kell állítani a világiakat, amire alkalmasak, és nem muszáj egy lelkipásztornak a főiskolán tanítania, meg tudja tenni azt egy kiváló pedagógus is, valamint a renoválásokat sem biztos, hogy a plébánosoknak kell irányítania. Meg kellene osztani ezeket a feladatokat, és akkor a fiatalok számára vonzóbb lenne a papi hivatás – részletezte.
Misézik és segít
Gyulay Endre szerint ő senki a magyar egyházban, ugyanúgy misézik nyugalmazott püspökként, mint más. – Most vasárnaponként van szentmisém a dómban, egyébként hétfő este és péntek reggel szokott lenni. Gyóntatni is szoktam, valamint volt bibliaóra köröm, de ezt most nem lehet megszervezni, emellett pedig az ifjúsággal kapcsolatos tevékenységekben is szívesen közreműködök. Sok helyre meghívnak, például búcsúkra, én pedig szívesen elmegyek, ha meg tudom oldani. De egy dolgot még továbbra sem tudok, hogy ha ugyanakkorra hívnak meg két helyre, akkor egyszerre jelen legyek mindkettőn – számolt be mindennapjairól humorosan, mert az mindig is része volt az életének.
Számos ajándékot adott
A nyugalmazott püspök nevéhez kötődik a Szent Gellért-napi katolikus ifjúsági találkozó, a 100 fős értelmi fogyatékosok otthona a Kálvária sugárúton, Domaszék-Zöldfáson az egyházmegyei lelkigyakorlatos centrum, a Szent Imre Egyetemi Kollégium a Londoni körúton és az Egyházmegyei Krízismegoldó Otthon. Közreműködött a szerzetesek Szegedre történő visszatérésében, a ferencesek az ő közreműködésével kapták vissza alsóvárosi kolostorukat és a Havas Boldogasszony-templomot.
Egyházmegyei fenntartású iskolákat is sikerült újraindítania például Szegeden, Makón és Szentesen, míg püspöksége alatt tizenhárom templomot építtetett többek között Domaszéken és Szeged-Szentmihályon is. 1999-ben a Magyar Cserkészszövetség elnöke volt.
1993-ban a Délmagyarország napilap által megtartott közvélemény-kutatás alapján elnyerte az Év embere címet a megyeszékhelyen. Ma már Szeged, Ásotthalom, valamint szülővárosa, Battonya díszpolgára.
Forrás: Délmagyarország / Kiss Anna