Születése századik évfordulója alkalmából II. János Pál festmény kerül a hódmezővásárhelyi Szent István Király-templom falára, a Szent Korona Lovagrend egyik helyben élő tagja, Veres János, kezdeményezése és felajánlása nyomán, aki imádságos élmények nyomán jutott arra az elhatározására, hogy emléket állítson Szent II. János Pálnak a városban.
A portré a szintén mélyen hívő B. Kovács Márta munkáját dicséri, aki hosszú ideje mély lelki kapcsolatban áll a néhai szentatyával. Ezért érzi úgy, hogy a felkérést nem is utasíthatta vissza. A festménnyel azonban nem egy fotorealisztikus ábrázolást akart létrehozni, hanem a szent pápa lelkületét szerette volna színekben és formákban megragadni, és vászonra vinni.
Húsvét VI. vasárnapján Száva Szabolcs lelkipásztor áldotta meg a festményt a szentmise végén.
A megemlékezés részeként a szentatya életútjának felelevenítését követően a művészt kérték szólásra. Megosztotta a hívekkel az alkotással kapcsolatos lelki élményeit, mert úgy érezte, ezek mások számára üzenetet hordozhatnak, ha nyitott szívvel hallgatják. Elmondta, már a kezdetekkor a Gondviselésre bízta az alkotás folyamatát. Elimádkozva az Irgalmasság rózsafüzérét, az a gondolat ébredt lelkében, hogy „amikor egészen meghalok magamnak, akkor találok igazán magamra”. Másnap, az otthonában egy könyv került a kezébe, II. János Pál gondolataival, és ennél a résznél nyílott ki: „Ne félj, hiszen Jézus Veled van, ne félj, hogy eltévedsz! Minél inkább odaadod magad, annál inkább megtalálod magad.” (Gondolatok az életről – II. János Pál bölcsességgondolatai, Trivium Kiadó) Tehát a felkérés elvállalását követően kétszeresen is megerősítést kapott arra, hogy nekünk Jézust félelem nélkül, odaadóan kell hirdetnünk. A munkálatok folyamán is megerősödött abban, hogy ha élő kapcsolatban van az Úr Jézussal, akkor bátran kell ily módon is hirdetnie Őt, és képes is lesz rá.
A szentmise, és benne a megemlékezés sajátosan érintette meg a résztvevő híveket, hisz többen érezték úgy, hogy a Szentatya szinte jelen van ezen az ünnepen, különösen a kép megáldását követően. Ezt az érzést sajátosan erősítette egy archív felvétel, 1976-ból, amelyet Horváth János kántor kezdeményezésére játszottak le. Különlegessége, hogy a szent pápa – akinek oly fontos volt a Szűz Anya – maga énekli Gounod Ave Mariáját.
Szöveg és fotók: Bartucz Katalin