Fontos részt venni a szerdai szentmisén és hamvazkodni, mert így kezdődik el igazán a bűnbánat időszaka, amely egyben az ünnepre való felkészülést is szolgálja. A dóm plébánosa szerint csak akkor tudjuk igazán megélni a húsvétot, ha lélekben és istenkapcsolatunkban is rákészülünk.
Eltűnnek a díszek és a virágok a templomokból, az oltár és környezete pedig lilába öltözik, a plébánosok lila színű ruhában miséznek, az orgona is csak az énekek kísérésére van – mától elkezdődik a negyvennapos nagyböjti időszak, hiszen hamvazószerda van. Különleges időszak ez, ezek a húsvétra való felkészülés, a bűnbánat napjai. Ma szigorú böjti nap van, tehát nem szabad húst enni, és étkezni is csak háromszor lehet, jóllakni pedig csupán egyszer. A böjt megtartása kötelező minden katolikus számára, aki a 18. életévét betöltötte, de a 60. évét még nem kezdte meg, míg a mai és a nagypénteki hústilalom a 14. életévüket betöltöttekre is vonatkozik.
Mi a nagyböjt?
A nagyböjt latin neve a quadragesima, ami magyarul negyvenet jelent, ez egyrészt a böjt hosszát jelzi, másrészt szent szám, amely gyakori a Bibliában. A vízözönt megelőzően negyven napig ömlött az eső a földre, a választott nép negyven évig élt a pusztában, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen, Illés negyven napig vándorolt a Hórebig, míg Jónás negyvennapos böjtöt hirdetett Ninivében.
Hirdetés
– Nyilvános működésének kezdetén Jézus is negyven napig böjtölt, föltámadása után pedig ugyanennyi ideig tartózkodott a Földön. Jézus azért böjtölt, hogy megmutassa, a böjt által fel tudjuk venni az ördög ellen a küzdelmet. Az Újszövetségben a farizeusok gyakran böjtöltek látványosan, ez azonban a külsőség veszélyét hordozta magában, ezért Jézus többször is felemelte a szavát a képmutatás ellen. Jézus szemében a böjt a gyász jele, tanítványai azonban nem gyászolhattak, mert Őbenne az üdvösség ideje köszöntött be, viszont halála után már a tanítványok is böjtöltek, hiszen a második eljövetelére vártak. Így a böjt új értelmet nyert, nem a gyász és vezeklés jele lett, hanem az eljövendő Úrra való várakozásé – tudtuk meg Kondé Lajostól, a dóm plébánosától.
Forrás: delmagyar.hu