A Szegedi Katolikus Egyetemi Lelkészség életében a Pünkösd a kiemelt ünnepek közé tartozik, hiszen ilyenkor nem csak a lelkészség kápolnájának búcsúja van, hanem a lelkészség „névnapja” is. Ugyanakkor, ekkor szoktak a tanév folyamán keresztségre, bérmálásra és elsőáldozásra felkészülő katekumenek ezen szentségekben részesülni.
Az idei Pünkösd két napos ünnep volt. Pünkösd ünnepén a szegedi dómban, 10 órakor kezdődő Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök által celebrált szentmise keretében részesültek a bérmálás szentségében a katekumenek.
A hagyományos esti8as szentmise pedig igazán különleges volt, hiszen egy iráni orvostanhallgató járulhatott a beavató szentségekhez. Testvérünk a felkészülés alatt mély hitéről és erős meggyőződéséről tett tanúságot. A szentmise elején megjegyezte a felkészülésében segítő Jyhoti Jampana szálvátor nővérnek: „Nővér! Ígérem, nem fogok szégyent hozni az egyházra.”
Óriási élmény volt a résztvevők számára tapasztalni azt, ahogy a pünkösdvasárnapi Olvasmányban is hallhattuk: „mi mindannyian úgy halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten csodás tetteit!” (ApCsel 2,11.), hiszen a szentmise és a szentségek kiszolgáltatása is két nyelven, angolul és magyarul zajlott. Érezhető volt, hogy mindenki ugyanarra az útra hivatott a keresztség által, valamint az, hogy a Szentlélek által valóban minden nép ugyanazon adományokban részesül. A Pünkösd ezáltal igazán élővé és érthetővé vált.
A szentmise prédikációban Kovács Zoltánt kisteleki káplán az élő vízről, és a bennünk lévő mély szomjúságról beszélt, és arról, hogy ezt a szomjúságot csak Isten képes enyhíteni. Amikor azt érezzük, hogy már nincs erőnk tovább menni, és feladnánk, amikor már nem látunk kiutat a problémáinkból, és már talán erőnk sincs Istenhez fordulni, tegyük meg mégis ezt, hiszen csak Isten képes úrrá lenni az örök szomjúságunkon.
Másnap, pünkösdhétfőn a lelkészség kápolnájában folytatódott az ünnep, ahol a közösség tagjai megköszönték a Szentlélek egész évben érezhető jelenlétét.