A leginkább kiszolgáltatottak – idősek, hajléktalanok, fogyatékossággal élők és kétségbeesett hozzátartozók – életének legnehezebb pillanataiban nyújtanak segítséget a Szeged-Csanádi Egyházmegye által létrehozott Bálint Sándor Egyházmegyei Szeretetszolgálat fenntartásában működő intézmények dolgozói. A szerteágazó hálózatban a gondoskodás nem pusztán intézményi protokoll. Az állásinterjúkon a szakképzettségen túl az nyerhet felvételt a dolgozói közösségbe, aki szeretetből is jelesre vizsgázik.

A Szeged-Csanádi Egyházmegye szociális hátországa
Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök 2011-ben hozta létre a Bálint Sándor Egyházmegyei Szeretetszolgálatot azzal a céllal, hogy a szociális intézmények egységes szemlélet mentén, összehangoltan szolgálhassák a rászorulókat. Az ellátások ezzel közös küldetést is kaptak.
A szeretetszolgálat a szociális gondoskodás szinte teljes spektrumát lefedi. Szegeden és Újkígyóson idősek otthonát működtet, Szegeden fogyatékossággal élőkről is gondoskodik, Hódmezővásárhelyen hajléktalanellátást biztosít, emellett házi segítségnyújtással, idősek nappali ellátásával és támogató szolgáltatással is segíti a családokat.
Kéz a kézben egy életen át
A szeretetszolgálat főigazgatója, Ritz Judit, 48 éve dolgozik segítő munkakörökben, ebből 33 éve a Szeged-Csanádi Egyházmegye szolgálatában. Pályáját egészségügyi területen kezdte: dolgozott kórházi ápolóként, aneszteziológiai asszisztensként és oktatóként is, végül a szociális szférában találta meg valódi hivatását. Szakmai felkészültsége önmagában is figyelemre méltó: diplomás ápoló, szakvizsgázott szociális munkás, mentálhigiénés szakember, rehabilitációs gazdasági menedzser. Mégsem végzettségei teszik igazán alkalmassá a szeretetszolgálat vezetésére.

Szociális érzékenysége jóval korábban cselekvésre késztette, mint hogy megszerezte első szakképesítését. Már 14 évesen biztos volt benne, hogy segítő hivatást választ. Elmesélte, hogy akkoriban a szomszédjukban egy nagyon idős hölgy lakott. Amikor bevezették Herminka néni otthonába az áramot, sokáig nem merte felkapcsolni a lámpát. Amikor Judit ezt megtudta, átment hozzá, megfogta az idős asszony kezét, és együtt kapcsolták fel a villanyt. Később a gáztűzhelyet is közösen üzemelték be: a százéves néni gyújtotta meg a gyufát, az akkor még kamasz Juditka pedig megnyitotta a gázpalackot.
Herminka néni 103 éves korában elhunyt, de Ritz Judit azóta is ugyanolyan gondoskodó szeretettel fogja a reszkető kezet – csupán más-más arcot kapott hozzá az elmúlt évtizedek során.
Három pápa tekintete vigyázza a közösséget
Belépve a szegedi Bálint Sándor Szeretetotthon kapuján, az előcsarnok falán XIV. Leó pápa mosolya fogadja a betérőt. Nem messze a fényképtől Ferenc pápa apostoli áldása függ: a szeretetotthon alapításának 25. jubileumára küldte. A főigazgatói irodába lépve pedig II. János Pál fényképe vonzza magára a tekintetet: mellette Gyulay Endre korábbi megyés püspök áll, aki életének utolsó időszakát maga is a szeretetotthonban töltötte. Három pápa oltalmazó tekintete őrzi a csendes otthont, ahol fáradhatatlan odaadással vigyázzák az emberi méltóságot az élet utolsó, legkiszolgáltatottabb szakaszában is.

Az egyházmegyei szellemiség azonban nemcsak a falakon függő pápai portrékból sugárzik. Egy közelben lakó nyugdíjas plébános minden délután szentmisét celebrál a bentlakóknak, velük együtt ebédel, kiszolgáltatja a betegek szentségét, ha arra van igény. A keresztény lelkület áthatja a mindennapokat: a kis házi kápolnában elsuttogott imádságokon túl minden kedves pillantásban, figyelmes kérdésben, támogató mozdulatban, türelmesen végighallgatott történetben tetten érhető.
A sürgő-forgó nővérek mosolyából nekem is bőséggel jutott, noha nem találkoztunk korábban. Bármerre fordítottam tekintetemet, az odafigyelés apró gesztusaira lettem figyelmes. Ugyanakkor az is egyértelművé vált számomra, hogy az intézményben végzett szolgálat lelkileg talán az egyik legnehezebb hivatás, amit ember választhat magának.
A lakók személyre szabott figyelmet kapnak
A főigazgató elmondta, hogy mára gyökeresen megváltoztak az ellátottak szükségletei. Míg korábban viszonylag önálló idősek költöztek az otthonba, ma a legtöbb lakó gyakorlatilag 24 órás ápolásra szorul. Éppen ezért szakápolási engedéllyel is rendelkeznek: infúziós kezeléseket végeznek, sebeket látnak el, oxigénterápiát biztosítanak, vért vesznek. Mindez nemcsak az ellátottaknak jelent biztonságot, de az egészségügyi rendszer tehermentesítésében is fontos szereppel bír.

Mészáros Rozália főnővér szerint az egyik legnehezebb pillanat mindig az, amikor valaki beköltözik az intézménybe. A saját otthon elhagyása sokak számára megrendítő élmény, ezért a munkatársak nagy odafigyeléssel építik fel a biztonságérzetet, amely segíthet az alkalmazkodásban.
A mindennapok ritmusát reggeli torna, közös étkezések, foglalkozások, délutáni szentmise, séták és beszélgetések adják, de egyetlen csoportos program sem kötelező. A napirendnél is fontosabb ugyanis az egyéni odafigyelés. Ha valaki szívesen olvas, elkísérik a könyvtárba. Ha hímezni szeret, biztosítják számára a lehetőséget. Ha kedvenc sorozata van, odafigyelnek, hogy a televízió előtt üljön, amikor kezdődik.
Rózsika főnővér szerint ezt a hivatást csak türelemmel és alázattal lehet végezni.
– Nagyon szeretek segíteni. Szerintem ezért születtem erre a világra – jegyezte meg derűsen.
A hozzátartozóknak is támaszt nyújtanak
– Mi mindig embert veszünk fel – emelte ki Ritz Judit a szeretetszolgálat dolgozói közössége kapcsán. A főigazgató zsinórmértéke kezdettől fogva az, hogy a szakma oktatható. A szeretetteljes odafordulást azonban nem lehet tanítani, amely elengedhetetlen nemcsak az ellátottak, hanem a hozzátartozók felé is.
A szeretetotthonok falai között ugyanis a hozzátartozók életének legnehezebb döntései születnek meg, amikor a kiszolgáltatottá vált hozzátartozóik – idősek, sok esetben demensek, illetve a lakóotthonokban fogyatékossággal élők – ellátása olyan terhet ró rájuk, amelyet már önerőből nem képesek tovább hordozni. A bűntudat, a tehetetlenség és az elengedéstől való félelem szinte minden családban megjelenik. A dolgozók feladata ilyenkor nem csupán az, hogy gondoskodjanak az ellátottakról, hanem az is, hogy vigaszt nyújtsanak azoknak a hozzátartozóknak, akik sokszor hosszú évek fizikai és lelki kimerültsége után kérnek segítséget.
Ritz Judit szerint az idősek otthonában különösen fontos a hozzátartozók kísérése, hiszen sok család számára ez az utolsó állomás, ahol végig kell vezetni őket a végső búcsúig. A jelenleg súlyos értelmi és halmozott fogyatékossággal élők Kálvária sugárúti védőotthonában pedig talán még nagyobb szerepe van a családokkal való együttműködésnek.
– A fogyatékossággal élők bentlakásos intézménybe történő elhelyezése óriási lelki teher a szülők számára, akiket legtöbbször erős bűntudat emészt. A dolgozók feladata ilyenkor az is, hogy segítsenek a családoknak elhinni: 16. életévét betöltött gyermekük jó helyre került, ahol szeretettel és türelemmel gondoskodnak róla – mondta Ritz Judit.
Hajléktalan-ellátás: ahol a fedél mellé méltóság is jár
A szeretetszolgálat egyik legspeciálisabb területe a hódmezővásárhelyi hajléktalanellátás. A Badalik Bertalan Szociális Szolgáltató nem pusztán menedéket nyújt azoknak, akik az utcára kerültek, hanem igyekszik visszaadni számukra az emberi méltóság és a valahová tartozás élményét is.
Télen a munkatársak sokszor a rendőrökkel együtt járják a várost, buszpályaudvarokat, elhagyatott épületeket kutatva fel, hogy senki ne fagyjon meg.

– Nem hagyunk senkit az utcán – ismertette a szolgálat mottóját Hős Sándor igazgató. Elmondta: a bekerülők a tiszta ruhánál, a fürdési lehetőségnél és a megvetett ágynál jóval többet kapnak. Irodalmi rendezvényekkel, múzeumlátogatásokkal, filmklubokkal és egyéb közösségi programokkal igyekeznek az ellátottakat segíteni abban, hogy újra embernek, egy közösség részének érezhessék magukat.
– Mert minden egyes ember érték, még akkor is, ha az élet árnyékos oldalára sodródott – hangsúlyozta Hős Sándor. Hozzátette: a hajléktalanellátásban dolgozók nem mindenáron megváltoztatni akarják az embereket, hanem elfogadni, megismerni és segíteni őket abban, hogy újra felismerjék saját értékeiket és képességeiket. Tudván, hogy valódi segítséget csak annak lehet nyújtani, aki maga is szeretne változtatni az életén.
Négy keréken is gurul a gondoskodás
A hódmezővásárhelyi szolgáltató munkája nem ér véget az intézmények falain belül. A Gondoskodás Házában dolgozók idős embereket látogatnak otthonukban: a házi segítségnyújtás keretében gyógyszert íratnak fel, ételt visznek, segítenek a tisztálkodásban, az öltözködésben vagy éppen a magány enyhítésében.
A támogató szolgálat a fogyatékossággal élők, főképp halmozottan sérült gyermekek szállítását végzi kisbusszal az egészségügyi és oktatási intézményekbe, az Aranyházban pedig a nappali ellátás részeként olyan közösségi programokat szerveznek időseknek, amelyek sok esetben a társas kapcsolatok egyetlen lehetőségét jelentik számukra.
Ezek a szolgáltatások is családok százainak mindennapjait teszik élhetőbbé.
A krisztusi szeretet ott is kitart, ahol az emberé véget ér
A Bálint Sándor Egyházmegyei Szeretetszolgálat berkeiben végzett munka a kívülállók számára láthatatlan, az ellátottaknak azonban természetes és otthonos, a hozzátartozóiknak pedig sokszor az utolsó kapaszkodót jelenti az összeomlás peremén. Elég néhány óra ebben a zárt világban ahhoz, hogy az ember megértse: itt Pál apostol gyakran idézett himnusza a mindennapok valósága, a szolgálat pedig ott kezdődik, ahol a legtöbb ember ereje elfogy.
A gondviselés -e rejtett menedékeiben a szeretet valóban krisztusi: türelmes, jóságos, tapintatos, „mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel”. De legfőképpen: „a szeretet nem szűnik meg soha”.

