A nemzeti hősök üzenetéről tanácskoztak

A lengyel nemzeti ünnep alkalmából rendeztek tudományos-kulturális programsorozatot csütörtökön a Gál Ferenc Egyetemen. A nyitókonferencia témája a nemzeti hősök üzenete volt.

November 11-én ünneplik Lengyelországban a függetlenség napját. 123 évig Lengyelország nem létezett Európa térképén, 1918-ban ezen a napon nyerte vissza újra a függetlenségét. Az ünnep apropóján tudományos-kulturális programsorozatot rendezett csütörtökön a Lengyel Köztársaság Szegedi Konzulátusa a Szeged-Csanádi Egyházmegyével és a Gál Ferenc Egyetemmel közösen.

Karol Biernacki, a Lengyel Köztársaság tiszteletbeli konzulja lapunknak elmondta, egy közvéleménykutatás miatt választották a nemzeti hősök üzenetét a nyitókonferencia központi témájának.

– Miután az oroszok megtámadták Ukrajnát, egy közvéleménykutatást végeztek Lengyelországban. Fiatalokat kérdeztek, hogy mit tennének, ha a hazájukat megtámadnák. Arra számítottam, hogy mindenki kasza és fegyver után nyúl, de nagy százalékban közömbösek voltak a válaszadók. Meglepődtem. Nem tudták definiálni a nemzetet, a felelősséget, a hazaszeretetet. Sokan azt mondták, hogy elutaznának – mondta Karol Biernacki. Éppen ezért választották a konferencia címéül a Mit üzennek hőseink? mottót.

– Öt olyan személyt választottunk, akik példaképek, akik életüket áldozták hazájukért, embertársukért. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a meghalás a feladatunk, hanem hogy a gerinc, a szeretet, a hazafiság fontos értékek. Hogy a valódi hősök nem képregényekben vannak, hanem hús-vér emberek voltak történelmünkben – részletezte.

Az egyik hős Witold Pilecki lengyel katonatiszt volt, aki önszántából vonult az auschwitzi koncentrációs táborba, hogy feltérképezze, mi zajlik ott. Megemlékeztek Szent Maximilian Kolbe ferences szerzetesről is, aki életét adta, hogy megmentse egy fogolytársát a koncentrációs táborban a haláltól. Egy másik hős Inka, egy 18 éves lengyel lány volt, aki beállt a partizánokhoz. Kivégzése előtt az utolsó szavai ezek voltak: „Éljen Lengyelország! Mondjátok meg a nagymamámnak, hogy úgy viselkedtem, ahogy kell!”

Mellettük két magyar politikusról, Schlachta Margitról és Esterházy Jánosról is megemlékeztek.

– Minden, amit a szegedi lengyel szervezetek tesznek, az elsősorban a magyar és lengyel fiatalokat célozza. A magyar tankönyvekben keveset szánnak a lengyel történelemre, és ez fordítva is igaz. A célunk, hogy jó értelemben megfertőzzük a fiatalokat az egymás kultúrája iránti érdeklődéssel. Van az a mondás, hogy lengyel-magyar két jó barát, amit sokan ismernek, valójában mégis keveset tudunk egymásról. Sorozatban adunk ki kétnyelvű könyveket – részletezte a konzul.

A rendezvény második programpontja Witold Pilecki auschwitzi jelentésének könyvbemutatója volt, aki három évig raboskodott Auschwitzban. Karol Biernacki egy kolléganőjével megvásárolta a dokumentumot egy londoni intézettől, és lefordították magyarra, fordításukat egy lengyel szakember 424 lábjegyzettel látta el. A kötetet nonprofit alapon juttatják majd el az iskolákba a fiataloknak.

– Még mindig keveset tudunk Aushwitzról.  Kegyetlen, amit leírt azon a 105 oldalon, nagyon nehéz volt fordítani, olykor csak sírva sikerült – mondta a konzul.

 

Forrás: delmagyar.hu

Fotó: Gémes sándor