A Szeged-Alsóvárosi Ferences Plébánia Havas Boldogasszony-templomában augusztus elsején, Bálint Sándor néprajztudós földi születésnapján a templom búcsújához is kapcsolódva mutatott be szentmisét Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyéspüspök.
Augusztus elseje és másodika az alsóvárosi ferences közösségnek kettős ünnep: ekkor ünneplik a Havas Boldogasszony- és a Porciunkula-búcsút is. A ferences közösség kétnapos ünnepet tart: szentmiséket mutatnak be a rózsafüzér-társulatért, papi és szerzetesi hivatásokért, édesapai és édesanyai hivatásokért, családokért, betegekért, idősekért, orvosokért, ápolókért. Görögkatolikus liturgiát is tartanak; zsolozsma, keresztút, rózsafüzér, szentségimádás és gyónási lehetőség is várja a híveket.
Az első nap nyitó szentmiséjét Bálint Sándor boldoggá avatásáért mutatták be, melyen a nyugalmazott megyéspüspök mellett Serfőző Levente kateketikai és ifjúsági referens, szemináriumi prefektus; Németh Norbert, a Pápai Magyar Intézet rektora (ő nyújtotta át májusban a boldoggáavatási eljárás positióját); Horváth János, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye lelkipásztora és Köllő Sándor szegedi egyetemi lelkész koncelebrált.
Bálint Sándor Szegeden született 1904. augusztus 1-jén, Vasas Szent Péter napján. Egész életében több szállal kötődött az alsóvárosi ferences templomhoz: kisgyermekként itt keresztelték, később itt kötött házasságot Sárával, ide járt szentmisére, itt imádkozott minden életszakaszában, a meghurcolások, a visszautasítottság és az örömök idején is (ennek emlékét egy tábla őrzi a mellékkápolnában), és ebben a templomban ravatalozták fel 1980-ban. A néprajztudós professzor egyik mellszobra a templom kertjében található.
A szentmise főcelebránsa, Gyulay Endre személyesen ismerte Bálint Sándort.
A nyugalmazott megyéspüspök szentbeszédében a Mária-ünnepből indult ki, majd Bálint Sándor életéről beszélt. A két életútban megmutatta, hogyan kötődtek mindketten ahhoz a hivatáshoz, amelyet Istentől fogadtak el minden pillanatban. A szegedi férfi tisztelte Máriát, rózsafüzért imádkozott mindennap, és őt kérte, hogy közvetítse számára az életcélt, melyet Isten szán neki.
Isten kiszemelte és kiválasztotta Máriát – kezdte prédikációját Gyulay Endre püspök –, akinek lelkéből kitör a Magnificat himnusz Erzsébet meglátogatásakor. Mária minden időben a Megváltó édesanyja, akkor is, ha szégyennel, gyalázattal veszik körül, de az öröm idején is, sőt még akkor is, ha az istenszülőség, a kiválasztottság áldozattal jár, a kereszt alatt. Ebben a helyzetben lesz János apostol édesanyja, az Egyház édesanyja. Bálint Sándorban is ott volt minden pillanatban az Istenre hagyatkozás, hiszen hite szerint minden Istenhez tartozik, minden rá tekint. Megnyilvánult hitvallása akkor is, amikor körülrajongott ember volt, de a nehézségek idején is, amiből jutott neki bőven.
1965-ben a hívő férfit elítélték, noha nem sikkasztott, nem ölt, nem zsarolt, csupán könyvet adott kölcsön barátjának vélt társának, valószínűleg Nagy Imréről szóló könyvet. Mégsem ítélte el azt az embert, aki őt besúgta, hanem azt kérte Istentől az utolsó szó jogán, ne tudja meg soha, ki juttatta őt a bíróságra. (Később megtudta, de nem tudott haragudni, a bosszúállás szelleme nagyon messzire elkerülte őt). A per következményeként Bálint Sándort elítélték, a népi demokrácia ellenségének nyilvánították, ő mégsem gyűlölködött. 1966-os kényszernyugdíjazása után is mindent oda akart adni, megírta további könyveit. Családi életében is voltak nehézségei, ő mégis alázatosan vette pártfogásába beteg, őt elhagyó feleségét és gyermekét. Segítőkész volt mindig, megbocsájtó, azok felé is, akik ártottak neki. Jelentős tudományos munkássága ellenére alázatos, becsületes, szegedi paraszt akart maradni mindig – emlékezett vissza Gyulay Endre.
A szentáldozás után a hívek elimádkozták Bálint Sándor boldoggá avatásáért az imádságot, melynek egy részletét idézzük:
„Sándor szolgád szeretett Téged, és mindig figyelt lelkiismerete szavára, amelyben a Te szavadat akarta felismerni, és utasításodat megvalósítani. Ezért képezte magát, ezért ment a nép közé (…). De megalázottságának és szenvedéseinek útján is benned bízott. Téged nézett, és a Te erőddel győzött emberi szenvedélyein.”
A szentmise után a templom előtt álló Bálint Sándor-mellszobornál emlékeztek a hívek a néprajztudósra. Zakar Péter, a szegedi egyetem rektorhelyettese beszéde elején Bálint Sándor szavait idézte a forrás fontosságáról: „Én abból élek, amit életem első tíz esztendejében ott, Alsóvároson átéltem.” Az egyetemi tanár-néprajztudós abba a generációba tartozott, mely két világháborút, forradalmat, „ellenforradalmat”, megszállást élt át, de ő hitvallóként minden rendszerben megtartotta a keresztény irányt, annak ellenére, hogy emiatt hol ezért, hol azért kizárták, ellenségnek tartották, perifériára került.
A rektorhelyettes összefoglalta röviden az egyetemi tanár pályáját. „A legszögedibb szögedi” a Ferenc József Tudományegyetemen díjtalan gyakornokként kezdte, majd a II. világháború után egyetemi tanárrá nevezték ki, de tanított a tanítóképzőn is, tagja volt a Demokrata Néppártnak. 1951-től 1956-ig eltiltották a pedagógusi pályától, majd az 1965-ös per után egy évvel kényszernyugdíjazták. Tudományos munkássága rendkívül széles körű és összetett volt, a néprajzon túl foglalkozott építészettel, művelődéstörténettel, művészettörténettel. Ő helyezte vissza az ötvenes-hatvanas-hetvenes években megvetett népi kultúrát a kultúra egészébe, kiemelte többek között Tápé jelentőségét. Szeged környékének néprajzát monografikus igénnyel dolgozta fel, de már az 1930-as évek elején foglalkoztatta a vallási néprajz, melyből később több könyve is született, például a Népünk ünnepei című, a Karácsony, húsvét, pünkösd és az Ünnepi kalendárium. Pedagógusi pályájához, kutatásaihoz, alkotómunkájához az alap erős hite volt: egy olyan bizonyosság, mely erőt adott minden nehézségben, egyetemi polgárrá tette a férfit, aki így személyes példa lehet mindenki számára – fogalmazott a rektorhelyettes.
Serfőző Levente hídembernek tartja Bálint Sándort, akiben ott volt a hűség Istenhez, hűség az emberhez, az egyetemhez és Isten népéhez. Tiszteletet érdemel munkájáért és imádságos életéért.
A méltatások után a tisztelők elimádkozták a Bálint Sándor közbenjárását kérő imát, majd megkoszorúzták a néprajztudós mellszobrát. A kötetlen beszélgetések során felidéződtek az imameghallgatások, például a hét éve csodásan megszületett kislány története.
Ima Istenben boldogult Bálint Sándor pártfogásáért
Te, aki annyira ismered az emberi nehézségeket, és oly sokszor győzedelmeskedtél Isten erejével a világ csábító kísértései felett, aki az emberek hálátlansága ellenére is az Úr segítségével mindenkinek szeretetet tudtál viszonzásul nyújtani, járj közbe jelen gondjaim miatt az Úrnál, és kérd őt, hogy a te közbenjárásodra hallgassa meg kérésemet, és adja meg a kért kegyelmeket. Tudjuk, hogy az Úr szívesen veszi hűséges szolgáinak könyörgését, és teljesíti azokat, ha a kérőnek is lelki javára válik. Járj közben értünk Istenünk színe előtt, hogy a jelen gondjaink az ő akarata szerint oldódjanak meg. Ámen.
Az imameghallgatásokat a következő címeken jelezhetik:
Egyházmegyei Hivatal, 6720 Szeged Pf. 178.
ima.balintsandor@szeged-csanad.hu
Fotó: Merényi Zita
Forrás: Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír