Szuromi Szabolcs Anzelm, O.Praem. professzor, a Magyar Kánonjogtörténeti Társaság elnöke (Budapest-Szeged) folytatta a 2022-ben megkezdett örmény nyelvű egyházfegyelmi források feltárását Örményországban.
Az utóbbi időben egyre fontosabb helyet kap az ókeresztény kor egyházfegyelmének a kutatásában a dokumentumok keletkezési nyelvének és helyének a pontos meghatározása, valamint a különböző nyelven fennmaradt korai fordítások azonosítása. Az ókori helyi és egyetemes zsinatok, valamint a korai egyházatyák írásai is több fordításban maradtak ránk, amelyek segítenek az eredeti szöveg jelentésének, kortárs értelmezésének és elterjedésének a megismerésében.
A kánonjogi gyűjteményekben szereplő legkorábbi zsinatok időpontja tekintetében, több esetben, csak a megközelítő dátum, ill. vagy az ülésezés idejének évszázadán belüli elhelyezkedése ismert. Ezekben az esetekben komoly jelentőséggel rendelkeznek az eddig még fel nem dolgozott, újonnan azonosított és datált zsinati kéziratos források. Ebben a tekintetben jelentett alapvető újdonságot Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem. 2022-ben, Etchmiadzin-ban végzett kutatása, amelynek keretében a professzor bizonyította, hogy az örmény abc-nek a Szt. Meszrop Mastoc-hoz (†440) kötött, a kutatók által 405-re tett összeállítása előtti időszakból is maradtak fenn örmény nyelvű források. Ezeket a görög abc betűivel jegyeztek le. Ez a felfedezés alapvetően újra rendezte az örmény nyelvű források keletkezési dátumát és jelentőségét, hiszen azok közül az addig ismert legkorábbiakat – az örmény abc keletkezési dátumából kiindulva – az 5. század elejére datálták.
Hasonló meghatározó újdonságnak nevezhetők Szuromi azon elemzései, amelyek a görög, szír, kopt és örmény zsinati szövegtanúk összehasonlító nyelvtani és szövegtani vizsgálatából indultak ki, ezzel alátámasztva, hogy több korai zsinat anyaga nem az addig az egyedüli eredetinek tartott görögnyelvű szöveg fordítása, hanem azok már magukon a zsinatokon, szimultán módon, több nyelven készülhettek el.
Az említett két új nyelvészeti és metodológiai eredmény együttes alkalmazása vezetett 2022-ben a Gangrai Zsinat datálásának a pontosításához. A zsinatot a nemzetközi kutatás addig 340-342 körülire tette. A Szuromi professzor által feltárt és elemzett, örmény nyelven íródott kézirat viszont minden kétséget kizáróan 337-ben keletkezett, egyszerűbb és világosabb megfogalmazással, mint a Joannész Szkholasztikosz gyűjteményében megmaradt, eredetinek tartott görög nyelvű változat. Ugyanezt a módszert alkalmazta Szuromi Szabolcs Anzelm 2023 őszén az első három egyetemes zsinat újonnan feltárt örmény szövegtanúinak a vizsgálatakor. Az így azonosított egyik exemplár az I. Niceai Zsinat (325) legkorábbi ismert teljes örmény változatát tartalmazza 328-ból, míg egy másik az I. Konstantinápolyi Zsinat (381) teljes szövegét tartalmazó örmény kézirat, ami 383-ban készült. Az ekkor feltárt Efezusi Zsinat (431) örmény exemplárja azért is különösen jelentős, mert újabb példa a fenti két nyelvészeti felfedezés közül a másodikra, vagyis a szövegnek minden valószínűség szerint magán a zsinaton készült örmény változatát tartalmazza. Ez azért is figyelemre méltó, mivel az Örmény Egyház püspökei a Perzsa Birodalommal folyó háború miatt nem tudtak részt venni az Efezusi Zsinaton.
Szuromi professzor 2026. november 2 és 6 között újra a 4. századi – görög betűkkel írt – örmény nyelvű szövegtanúkat elemezte Etchmiadzin-ban, melyek között sikerült azonosítania a Laodiceai Zsinat teljes szövegét. A már említett Gangrai Zsinat szövegéhez hasonlóan, ezen is jól látható nyelvtanilag, hogy nem fordítás, hanem minden valószínűség szerint magán a zsinaton egyszerre több nyelven készült el a zsinati döntések listája. Magát a zsinatot a frígiai Laodicea-ban tartották, azaz Dél-Nyugat Anatóliában (akkori nevén Asia Minor provincia), a mostani Törökország területén (közel a mostani Denizli városához). A Laodiceai Zsinatot a régebbi szakirodalom 363 körülinek, vagy 363-364-ben megtartottnak tekintette (ezt sajnos több modern internetes feldolgozás is kritika nélkül átvette). Az új kritikai módszerrel dolgozó tudományos kutatás azonban már a 20. század 80-as éveitől a zsinatot következetesen 380 előtt megtartottként jelölte meg. A Szuromi által most azonosított és elemzett örmény kézirat, amely magán a zsinaton íródhatott, párhuzamosan a görög és a szír változattal, bizonyosan 358 és 359 között keletkezett, az egyértelmű belső ténybeli evidenciák alapján. Ennek tükrében a Laodiceai Zsinat dátumának megjelölése a jelenleg ismert és azonosított eredeti kéziratos anyag alapján módosítandó. A korábbi 380 előtti megjelölés, és a régi – elavult – 363-364-re való datálás helyett, a továbbiakban helyesen a ʻvalószínűleg, de legkésőbb 358/359’-es dátum alkalmazandó.
Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem. új eredménye nemcsak a Laodiceai Zsinat eddig használt datálását pontosítja és megerősíti a fentebb ismertetett két metodológiai hipotézist, hanem egyúttal cáfolja azokat az elméleteket, amelyek a zsinat szövegét egy utólag szerkesztett kánongyűjteményként értelmezték. A most azonosított korai szövegtanú – a Gangrai Zsinat örmény verziójához hasonlóan – jóval egyszerűbb megfogalmazást őriz, mint a Joannész Szkolasztikosz gyűjteményében megtalálható görög nyelvű forma. A Laodiceai Zsinat határozatainak kiemelkedő jelentősége abban áll, hogy nagyon pontosan rendezte az egyes liturgikus cselekmények rendjét és az egyes klerikusi fokozatok hierarchiáját, valamint az azokhoz kötődő cselekmények gyakorlását. Mindezen túl világosan rögzítette a keresztények és a nemkeresztények közötti viszonyt, valamint azoknak a biblikus könyveknek a listáját, amelyeknek a tekintélyét az Egyház elfogadja (ez utóbbi lista nem minden kéziratban található meg, azonban a most azonosított verzióban – nem önálló kánonként vagy függelékként – az 59. kánonban olvasható). Így a Laodiceai Zsinat korai – pontosabb – datálása alapvetően befolyásolja az egyházi intézményrendszer ókori működéséről kialakított képet és a további forrástörténeti alapkutatásokat.
