Szeptember 8-án Szegeden tartotta a Magyar Kánonjogtörténeti Társaság II. őszi konferenciáját, melynek középpontjában az egyházi jogszolgáltatás története állt.
A Magyar Kánonjogtörténeti Társaságot 2025-ben hívta életre Szuromi Szabolcs Anzelm professzor, aki tudományos kutató- és oktatómunkájával nemzetközi hírnévre tett szert, így a magyar kánonjogtörténészi közösség külföldi kapcsolatainak fenntartásában és erősítésében is élen jár, amely a társaság egyik kiemelt célja. További szándék emellett, hogy támogassák a kánonjogtörténet tudományának hazai elsajátítását és művelését.
Ebbe a célkitűzésbe illeszkedett a szeptember 8-án, a Gál Ferenc Egyetem Klebelsberg-termében tartott szakmai szimpózium. A konferencia A kánoni jogszolgáltatás forrás- és intézménytörténeti háttere címet viselte. Az érdeklődők, akik mind a helyszínen, mind az online térben követhették a tudományos programot, magas szakmai értékű, érdekfeszítő előadásokat hallgathattak meg.
A szakmai diskurzus nyitó előadását Balogh Elemér, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának professzora tartotta, aki előadásában a középkori német szentszéki bíráskodás működését mutatta be, különös tekintettel a dómdékán hivatalára. A hallgatóság betekintést nyerhetett, elsődlegesen az egyetemes egyházi jogszolgáltatási rend elemeitől egyes részleteiben eltérő, 14-16. századi lokális kánoni bírósági gyakorlatba.
Kovács József, a Szeged-Csanádi Egyházmegye általános és bírósági helynöke a Szeged-Csanádi Egyházmegye jogszolgáltatása történetének 1918 és 1939 közötti időszakát ismertette, gazdag tényanyaggal. Előadásában nemcsak az időszak sajátos, a hívek pasztorális ellátásának korabeli kereteit mutatta be, hanem bepillantást engedett a két világháború közötti, az egyházmegye területi működésének folyamatos fenntartását szolgáló helyi gyakorlatába is, az egyházi eljárásjog szervezeti előfeltételeinek biztosítása vonatkozásában.
Negyela Zoltán, a Gál Ferenc Egyetem tanára, előadásában a magyarországi egyházi jogszolgáltatás sajátosságait elemezte, az 1867 és 1914 közötti időszak tekintetében. A kiegyezéstől az első világháború kitöréséig terjedő viszonyokat vizsgáló áttekintés nemcsak a katolikus püspöki bíróságok működését vázolta fel, hanem mindazokat a felekezeti fórumokat is, amelyek saját normáik alapján jogvitákat döntöttek el, fegyelmi hatalmat gyakoroltak, vagy tagjaik személyi állapotára kiható határozatokat hoztak.
Keppinger Boglárka, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Intézetének a tanára arról a klasszikus kánonjogi alapelvről beszélt, hogy az „Első Szék”, azaz a római pápa felett senki sem jogosult ítélkezni, és ennek a Decretum Gratiani-ban (1140 körül) található kifejtéséről. Mindezt elsősorban magának Gratianus mesternek az egyes kánonokhoz fűzött, így a 12. századi egyházi joggyakorlatot tükröző szövegei alapján világította meg.
Szuromi Szabolcs Anzelm professzor, a Magyar Kánonjogtörténeti Társaság elnöke a középkori kánoni bírósági eljárás sajátosságait mutatta be előadásában, Gulielmus Durantis (†1296) híres bírósági kézikönyve (Speculum iudiciale) alapján. Ez a mű volt az, ami figyelembevéve az akkor kialakuló Rota Romána (az egyház legfelsőbb bírósága) letisztuló eljárásrendjét, annak alapelveit az egyetemes egyházban széleskörben, normatív módon elterjesztette és harmonizálta.
A konferencia zárásaként Fazakas Attila, a társaság titkára összegezte a konferencián elhangzott előadások eredményeit, amelyek alátámasztották, hogy az egyházi bíróságok működése mind a mai napig visszanyúlik arra a sajátos feladatkörre, amelyet az ősegyház korától kezdve a püspökök, mint az egyházon belül bírói hatalommal rendelkező apostolutódok gyakorolnak, és amit Ferenc pápa is kiemelt 2015. augusztus 15-én. A katolikus egyház jelenlegi eljárásjogi és büntető eljárási rendszere, bár kompetenciakörében jelentősen szűkült a modern korban, mégis működésének lényegi elemeiben most is tükrözi a 13. század végén lefektetett alapelveket, amelyek így meghatározzák az egyházmegyei és regionális, valamint az apostoli szentszék legfelsőbb bíróságainak működési metódusát. Ez ugyanazt a célt kívánja teljesíteni a 21. században, mint az egyháztörténet korábbi időszakaiban, azaz a személyek jogainak érvényesítésén, megvédésén, illetve a jogi tények kinyilvánításán keresztül a lelkek üdvösségének az előmozdítását.
2027 februárjában a nemzetközi kánonjogtörténeti tanulmányi nappal folytatódik a Magyar Kánonjogtörténeti Társaság tudományos szimpóziumainak sora, amelyet ismét neves külföldi kánonjogtörténészek gazdagítanak előadásaikkal.
