Augusztus első napjai két okból is különösen jelentősek Szegeden. Egyrészt, mert 1904. augusztus 1-jén született Bálint Sándor hitvalló néprajztudós. Másrészt, mert a Szeged-Alsóvárosi ferences templom titulusünnepe augusztus 5-én van, amikor több mint 500 éve megtartják a Havas Boldogasszony búcsút.
Barna Gábor néprajztudóssal, a Gál Ferenc Egyetem kutatóprofesszorával beszélgettünk arról, hogyan zajlott egy-egy alsóvárosi búcsú több mint száz évvel ezelőtt, és mit üzen ma nekünk Bálint Sándor életpéldája.
Véletlen egybeesés vagy a gondviselés munkálkodott?
Augusztus 1-jén ünnepli a katolikus egyház Vasas Szent Pétert, akit az Apostolok cselekedetei szerint egy angyal szabadított ki a börtönből. Barna Gábor elmondta, hogy Bálint Sándor számára születésnapja szimbolikus jelentéssel bírt, a szabadulás, a remény és az isteni gondviselésbe vetett bizalom üzenetét hordozta. Ezek az értékek a hitvalló néprajztudós egész életét végigkísérték. A politikai meghurcoltatások és a személyes megpróbáltatások ellenére is mindvégig rendíthetetlenül megőrizte Istenbe vetett bizalmát.
Keresztelőjét Havas (régen Havi) Boldogasszony ünnepén tartották, majd halászlével vendégelték meg a rokonságot a lakomán, amelyet Szegeden „csöknek” neveztek. Az ünnepi asztalnál a korabeli szokás szerint a rászorulóknak is jutott hely. Barna Gábor szerint ez a gesztus is jól mutatja a ferences lelkületet, amely Bálint Sándor egész gyermekkorát áthatotta.
Idén különösen szép egybeesés, hogy augusztus 1-jén, a Havas Boldogasszony búcsú első napján emlékeznek meg Bálint Sándorról, Serfőző Levente felsővárosi plébános, oktatási püspöki helynök szentmisét mutat be boldoggá avatásáért.
Nemcsak megélte, meg is értette Alsóváros világát
Barna Gábor rámutatott, hogy azok a tapasztalatok, amelyeket Bálint Sándor gyermekként a 20. század eleji Alsóváros dolgos és hitbuzgó paraszti világban szerzett, egész életét meghatározó útravalót jelentettek számára. Tudósi látásmódját ugyanakkor legalább ennyire formálta egész életen át tartó, tudatos önképzése.
– Olyan közegben nőtt fel, ahol a paraszti munka, a mély vallásosság, a közösségi összetartozás és a ferences lelkiség természetes egységet alkotott. Itt tanulta meg, hogy az ember nem önmagáért él, hanem a másik emberért adatik. Hogy az együttélés alapja nem a kompromisszum, hanem a harmónia, ami úgy születhet meg, ha mindenki teljesíti állapotbeli kötelességét: becsülettel helytáll a saját hivatásában és élethelyzetében, legyen gyermek, szülő, tanár, kétkezi dolgozó – fejtette ki Barna Gábor.
Az alsóvárosi gyermekkor biztos értékeket és viszonyítási pontokat adott neki. Ahhoz azonban, hogy később mindezt tudományos összefüggésekben is értelmezni tudja, rendkívüli szellemi munkára volt szükség.
– Nem elégedett meg azzal, hogy lejegyezze az emlékeit vagy összegyűjtse a szokásokat. Folyamatosan kutatott, képezte magát. Szegedről írott művei nem egyszerű helytörténeti vagy néprajzi leírások: egyaránt jelen van bennük a művelődés-, a művészet- és az építészettörténeti szemlélet, a nyelvi és társadalmi folyamatok iránti érzékenység. Otthonosan mozgott a történelemben, a filozófiában és a teológiában, különösen figyelemre méltó volt zenei tájékozottsága – mondta Barna Gábor.
Még Móriczot is megrendítette a Havi Boldogasszony búcsú
Ma is sokakat vonz a búcsú, de a világháborúk előtt egészen más léptékű esemény volt, tízezrével érkeztek a zarándokok. Barna Gábor felidézte, hogy a 19. század folyamán Alsóvárosról százötven településre rajzottak ki családok. A Havi Boldogasszony búcsú számukra nem egyszerűen egyházi ünnep volt, hanem hazatérés őseik sírjaihoz, rokonaikhoz, a szülőföldhöz. A Trianon utáni határok ugyan megtörték ezt a természetes mozgást, Alsóváros mégis hosszú ideig a Dél-Alföld egyik legjelentősebb zarándokhelye maradt.
– A búcsú egyszerre volt vallási és közösségi élmény. A templom körül nappal vásári forgatag volt lacikonyhákkal, kegytárgyárusokkal, este pedig imádságos csend uralkodott. Az emberek meggyóntak, virrasztottak, a templom környékén aludtak, közösen énekeltek, hálát adtak és kérték Mária közbenjárását – mesélte.
Arra is kitért, hogy a Havi Boldogasszony búcsú még a „nyakas kálvinista” Móricz Zsigmondot is lenyűgözte. Rózsa Sándor regényéhez érkezett Alsóvárosra anyagot gyűjteni, ahol váratlanul mély benyomások érték. Külön fejezetet szentelt a búcsúnak művében, Bálint Sándornak címzett leveleiben pedig arról írt, mennyire meghatotta és megrendítette az az Istenbe vetett hit és bizalom, amely az imádságos tömegből áradt.
Lett volna oka a keserűségre, Bálint Sándor mégis a szeretetet választotta
Barna Gábor szerint Bálint Sándor példamutató életét a következő három szó foglalja össze a legjobban: hűség, szolgálat és harmónia. A professzor úgy fogalmazott, Szegeden szinte mindent megkapott, csak az elismerést nem. A pere után még régi ismerősei közül is voltak, akik átmentek az utca túloldalára, hogy ne kelljen köszönniük neki, Bálint Sándor azonban mindezek ellenére sem hagyta el a várost.
– A hűség végigkísérte egész életét. Hű maradt családjához, szülővárosához, anyanyelvéhez, hitéhez. A politikai meghurcoltatások és a mellőzés sem változtatták meg. Megbocsátott azoknak, akik elfordultak tőle, a válás után is gondját viselte beteg feleségének, felnevelte fiát, közéleti szereplőként következetesen kiállt a hitoktatás és a Kárpát-medencei népek testvéri együttélése mellett – fejtette ki. Bálint Sándor számára a szolgálat a mindennapok természetes része volt.
– Őszintén szerette a Jóistent és a másik embert. Mindenkivel csak jót próbált tenni, harmóniában élt önmagával, másokkal és Istennel. Így tudta derűben élni az életét akkor is, amikor bántalmak érték. Ezt kellene valahogy követnünk – mondta Barna Gábor.
Az elvetett mag ma is termést hozhat
Ferenc pápa 2021-ben elismerte Bálint Sándor hősies erényeit, így ma már megilleti a tiszteletreméltó jelző. Boldoggá avatásához egy hivatalosan elismert csodára van szükség. Több imameghallgatásról is érkeztek már jelzések az egyházmegyéhez, ezek kivizsgálása folyamatban van.
A Gál Ferenc Egyetem kutatóintézetének keretei közt működő „Bálint Sándor” Vallási Kultúrakutató Csoport négy tudós kutatója, Miklós Réka zenetörténész, Szőke Balázs történész, valamint Frauhammer Krisztina és Barna Gábor néprajzkutatók folytatják tudományos munkásságát. A Szeged-Csanádi Egyházmegye Kateketikai Intézete pedig Bálint Sándort a szolgáló szeretet példaképeként igyekszik megismertetni a lehető legtöbb fiatallal. Mert minél többen ismerik életpéldáját, annál többen fordulhatnak hozzá bizalommal, közbenjárását kérve imáikban. A csodát ugyanis nem elég várni, kérni is kell.
Barna Gábor megjegyezte: mivel egész földi életét mások szolgálatának szentelte, jó okunk van remélni, hogy Isten országába költözvén sem tesz másként. S hogy mit szeretett volna örökül hagyni maga után, azt talán senki sem fogalmazta meg nála szebben:
– Szeretném a világot szívembe zárni, megvédelmezni; és szeretnék elvetett mag lenni, az emberekben kihajtva százannyit teremni – írta Bálint Sándor naplójában.
Forrás: delmagyar.hu
