Augusztus 22-én Varga László kaposvári megyéspüspök szerpappá szentelte Mikó Gábor László papnövendéket a törökkoppányi Alexandriai Szent Katalin-templomban. Az ünnepi szentmisén a papnövendék, valamint Kretovics László áldozópap fogadalmat tett a Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösségbe.
A főpásztor prédikációja elején elmondta: a közösség priorját, Galbavy Jenő Józsefet negyvennégy évvel ezelőtt ismerte meg Veszprémben. Jenő atya akkor megosztott vele néhány gondolatot a víziójáról, azonban egyikük sem sejtette még, hogy később mindketten a Kaposvári Egyházmegyében járják majd közös útjukat.
„Hálás vagyok a Jóistennek, hogy hűséges maradtál ahhoz a vízióhoz, amit Isten a szívedre helyezett, és aminek a megvalósulását láthatjuk – szólt a priorhoz a megyéspüspök. – Elődöm,
Balás Béla püspök úr egyszer, miután meglátogatta a monostort, azt mondta: »Csodát láttam Somogyban!«,
s lelkesen mesélt arról, amit a somogydöröcskei erdőben tapasztalt” – emlékezett vissza Varga László, majd hálát adott a közösség két tagjáért: Galbavy Jenő József és Sipos Imre atyákért, valamint a külsős testvérekért, akik imájukkal, munkájukkal és szeretetükkel segítik a közösséget, amely a fogadalomtételt követően két új taggal bővült.
Balás Béla kaposvári megyéspüspök 1996. október 1-jei hatállyal alapította meg a Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösséget mint egyházmegyei jogú Krisztus-hívők hivatalos társulását. A 2000-39/1996 sz. alatt jóváhagyta szabályzatukat és megerősítette a lelkipásztori célú közösség vezetőjeként a társulás addigi szervezőjét, Galbavy Jenő Józsefet. A közösségre bízta tizenegy falu (Törökkoppány, Szorosad, Somogydöröcske, Miklósi, Kára, Zics, Somogyegres, Kapoly, Somogymeggyes, Pusztaszemes, Kereki) lelkipásztori ellátását.
A közösség névválasztása azt fejezi ki, hogy az apostoli szolgálatnak mindig a szemlélődő életből kell táplálkoznia, így elkerülhető a lelki kiégés. A lelkipásztorok lelkesedését leginkább a hívek értetlensége, a paptestvérek közönye és a személytelenné váló egyházi közigazgatás, a megbecsülés hiánya töri meg. Ahogy a sportolót lelkesíti a szurkoló közönség, úgy kell a rend tagjainak is bátorítaniuk egymást, mert az értékeket mindig mások segítik kibontakoztatni az emberben. Ezért különleges hivatásuk, hogy a lelkipásztori közösség által vezetett plébánia eszményét megvalósítsák.
A Miklósiban felépített szerzetesházuk mellett a lelki elmélyülést segítendő monostort is építenek évtizedek óta, lakott településektől távol, szép természeti környezetben. Lelkipásztorkodásuk része hitéleti kiadványok, helytörténeti és teológiai könyvek megjelentetése is. (Forrás: katolikus.hu)
„Kedves Rodrigo! – szólította a közösségben kapott becenevén Mikó Gábor papnövendéket a főpásztor. – Nagyon örülök annak, hogy otthonra találtál ebben a közösségben. Köszönöm Jenő atyának és Imre atyának, hogy befogadtak, hogy melléd álltak, bátorítottak és bontakoztatták a benned lévő hivatást. S nagyon örülök annak, hogy eljutottál a diakónusszentelésig.
A közösség neve téged is kötelez! Szent János apostol a szeretett tanítvány volt, aki talán a legközelebb állt az Úr Jézus szívéhez, és küldetést kapott az evangélium hirdetésére.
Szeresd nagyon Jézust! Szeresd annyira, amennyire szeretheted, követve Szent János apostol példáját! Mindent a szeretet határozzon meg!
Tedd az életedet szeretetválasszá, Isten iránti szeretetből! És fogadd el az evangelizáció küldetését, hiszen ebben a világban is nagy szükség van az evangélium hirdetésére.
Remete Szent Pál a magány, az önmegtagadás, a megtartóztatás és az imádság embere volt. Prófétai jel lett egyházunkban. Kövesd a példáját! Szeresd a csendet, és szeresd a magányt! A magány a sivatagi atyák szerint Istennek fenntartott hely a szívünkben.
Mindannyian, akár házasságban élünk, akár közösségben, akár papságban, valahol magányosak vagyunk. Ezt a helyet Isten magának tartja fenn. Szeretné önmagával betölteni a magányunkat.
Aki elfogadja a magányt, és Istennel tölti be azt, az soha nem marad egyedül, és képes lesz az egyedüllétre. Nagyon sokan szenvednek nem a magánytól, hanem az egyedülléttől, és nem bírják ki, mert nem Istennel töltik be a magányukat. Aki tud egyedül lenni, az tud közösségben is élni, és közösségben is szolgálni.
Szeresd az imádságot, szeress imádkozni! Minden az imából fakad az egyházban: a szentségimádásból, a szemlélődésből, az Úr Jézussal édeskettesben eltöltött időből. Legyél annyit Jézus jelenlétében, hogy meghalld a hangját, hogy el tudd fogadni és fel tudd ismerni a vezetését a Szentlélek által!
A te nyelveden fog beszélni hozzád, s tudja azt, hogy te miként érted meg őt. Tölts vele édeskettesben annyi időt, hogy ez számodra öröm legyen, s ne teher! Éleszd fel és tartsd meg a szívedben a vágyat az ima és az imádás után! Akkor az életed gyümölcsöző lesz a papságban is, amire készülsz, valamint a közösségben is.
Adj időt Istennek! Nem lehet annyi munka a közösségben, hogy ne legyen időd az imára és az imádásra.
Tanulj meg jelen lenni Isten jelenlétében! Ő az, aki van, aki jelen van minden helyzetben, minden körülmények között. Tanulj meg jelen lenni a számára!
Korunk szenved a jelenlétvesztéstől. Csináljuk a dolgainkat, de nem vagyunk jelen. Beszélünk a kapcsolatainkhoz, kapcsolatainkban, de nem vagyunk jelen bennük. Ha imádkozunk, akkor sem vagyunk igazán jelen. Vagy a múlt törmelékeit matatjuk, vagy a holnapi napot tervezzük, vagy a következő órát. Nem tudunk jelen lenni. Isten pedig örök jelen. Az ő jelenlétében találkozhatsz vele igazán mélyen, ha te is jelen vagy. Szeresd a csendet, a szív csendjét! A többit majd a papszenteléskor mondom el neked. Addig is jó gyakorlást kívánok!” – zárta beszédét a megyéspüspök.
A prédikációt követően Galbavy Jenő József prior bemutatta a két jelöltet, majd a fogadalomtétel következett, mely után Varga László megyéspüspök szerpappá szentelte Mikó Gábor László papnövendéket.
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kling Márk
Magyar Kurír
