Mekkora ellenszélben közvetíti napjainkban a római katolikus egyház a krisztusi értékeket? Miért kulcsfontosságú a józan ész megtartása korunk embere számára? Valóban automatikusan elnyerheti a bűnbocsánatot, aki áthalad a 2025-ös szentévben a Ferenc pápa által megnyitott szent kapuk egyikén? Többek között ezekre a kérdésekre adott választ lapunknak Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök újévi interjúnkban.
– Püspök atya gyakran hangsúlyozta az elmúlt évben beszédeiben, prédikációiban a józan ész fontosságát. Hogy állt 2024-ben a józan ésszel az emberiség?
– Azt hiszem, hogy lassan kritikus helyzetbe kerül, főleg az úgynevezett nyugati civilizáció. Hogy honnan ered, azt pontosan nem tudnám megmondani, de van egy olyan ideológiai mozgalom, amely teljesen irracionális módon olyasmit próbál sugallni, olyasmire akarja rávezetni az embert, olyan szellemi diktatúrára törekszik, amely a józan észnek teljesen ellentmond és önpusztító. Például az identitás feladására, legyen az nemzeti, vallási, nemi. De a zöld ideológia olyan megközelítését is említhetem, aminek semmi köze az igazi természet- és környezetvédelemhez. A legfőbb kérdés, hogy egy adott társadalom többsége mennyire válik áldozatává ennek az önpusztító ideológiának. Jelek vannak már az ébredésre. Arra, hogy a józan észre egyre nagyobb igény mutatkozik, de hogy ez a folyamat egyes társadalmakban visszafordítható-e még, azt nem tudom. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a mi közép-kelet-európai régiónkban immunisabbak vagyunk erre az önpusztító ideológiára. Valószínűleg a több évtizedes ateista, bolsevik diktatúra tett edzettebbé bennünket.
– A római-katolikus egyház mit tehet ebben az ellenszélben?
– Az egyház mint hívő közösség megszokta a hol fizikai, hol ideológiai, hol puha, hol kemény diktatúra általi üldözést. Nem véletlenül fogalmazódott meg az első századokban, hogy a vértanúk vére a kereszténység magva. Most, napjainkban is sokan vannak sajnos a keresztény vértanúk, akik fizikai üldözés áldozatai is, de erről érthetetlen módon nem beszélnek eleget. Azonban szerintem még nagyobb veszélyt jelent a keresztény közösségre az említett, pusztító ideológia, amely támadja és tagadja a józan észt. A hit fényében a józan észt talán még jobban meg tudjuk védeni. Az, hogy Európa egyes részein feladják szinte teljesen a keresztény identitást, az nem elsősorban a keresztény hívő gondja, hanem az adott társadalom kulturális problémája. Ugyanis a keresztény hit él és jól van, a keresztény gyökerek, hagyományok, a kulturális kereszténység van kipusztulóban egyes társadalmakban. Ez azért nagy gond, mert ez az európaiság identitásának elvesztését is magával hozza. Remélem, hogy ránk ilyen sors nem vár.
– Hogyan értékelné a Szeged-Csanádi Egyházmegye elmúlt esztendejét?
– Mi nem vagyunk sem politikai párt, sem cég, sem civil szervezet. Az egyház feladata tanúságot tenni a föltámadt Krisztusról, az Ő értékeit képviselni minél hitelesebben, ennek a küldetésnek jegyében telt el az elmúlt év is. Emellett egyházmegyénkben is fontos feladat fenntartani azokat a közszolgálati intézményeket a köznevelés, a felsőoktatás, a sport, a kultúra, a gyermek- és ifjúságvédelem terén, amelyeket közszolgálatként vállaltunk. Úgy vélem, ezeken a területeken is sikerült helytállnunk.
– Szomorú eseménye volt az elmúlt évnek püspöki elődje, Gyulay Endre halála, az egyházmegyében sokakat mélyen érintett. Szolgálatából mit emelne ki követendő példaként a hívek számára, amit örökül hagyott?
– Értelmesen építette a jövőt. A kommunista diktatúra utolsó éveiben kiválóan kereste a lehetőségeket, amelyek meg tudták óvni, őrizték, továbbvitték a hitet intézmények nélkül is, sőt már intézményeket is kezdett működtetni a sajátos lehetőségek között. Küzdelme és kiállása példa lehet bárki számára, ezek hiányában sokkal nehezebb lett volna a kiteljesedés a rendszerváltás szabadságának beköszöntével. Sokan felrótták annak idején, hogy a rendszerváltás utáni egy-két évben miért nem volt sokkal aktívabb az egyház. Én erre mindig azt szoktam mondani, hogy ha valakit egy szobában szorosan gúzsba kötnek, lehúzzák a redőnyöket, lekapcsolják a villanyt, és sokáig úgy tartják, akkor, miután eloldozzák és hirtelen újra fény jut a szobába, kell egy kis idő, amíg újra gyorsan mozog és élesen lát a korábbi rab. Az egyház túlélte a gúzsba kötést, és Gyulay Endre helytállásának nagyban köszönhető, hogy az eloldozás után egyre több életet tudott mutatni.
– Kisebb bonyodalom után 2024-ben végül otthonra talált a Szeged-Csanád Grosics Akadémia utánpótlás bázisa, valamint az állami gondoskodásban élő gyermekek iskolája. Hogyan áll ezeknek a projekteknek a megvalósítása?
– Sokat gondolkodtunk annak idején, hogy hol legyen a központja a Szent Gellért Fórumnak. Mivel nem csak egy stadion, hanem egy közösségi tér létesítése volt a cél, ezért végül nem a Tisza-part, hanem a jelenlegi helyszín mellett döntöttünk, ahol úgy gondoltuk, lenne helye a bővítésnek is. Miután a szegedi pályák már kevésnek bizonyultak, és több száz gyerek edzése vált egyre kivitelezhetetlenebbé, a bővítés sürgetővé vált. Mivel azonban sokan a környezet szempontjából nem tartották szerencsésnek a szegedi bővítést, természetesen elfogadtuk, hiszen ami a városnak jó, az nekünk is jó. Adódott egy lehetőség, ami ráadásul praktikusabbnak is bizonyult, így került az utánpótlásképzés központja Mórahalomra. A ránk bízott, tehetséges, állami gondozott gyermekek egyetemre való felkészítését célzó köznevelési intézmény tervezése még folyamatban van, ez hosszabb előkészítést igényel. A Szeged-Csanád Grosics Akadémia utánpótlás-központjának kialakítása már elindult, a közbeszerzést kiírtuk. Csapatbusszal mindössze negyed óra alatt át tudjuk szállítani a fiatalokat az edzésekre, ráadásul Szegeden két utánpótlás-pályát terveztünk, a mórahalmi terület azonban öt pálya kialakítására is alkalmasnak bizonyult.
– Noha nem a Szeged-Csanádi Egyházmegyében, de idén is napvilágot láttak olyan hírek, amelyek a papi hivatáshoz nem méltó magatartásról számoltak be egy-egy pap kapcsán. Ilyen esetekben a hívek rendszerint zavarba jönnek. Mit üzenne nekik?
– Ebben az esetben is az értelmes hozzáállás a kulcs. Aki arra vállalkozik, hogy pap legyen, az a helyi társadalomból, családokból érkezik, nem a gólya hozza, nem tökéletes ember. A korszellem éppúgy hat rá, éppoly sebezhető, nem tökéletes és korlátokkal rendelkezik. Vannak pályaelhagyók máshol is, az egyházban is mindig voltak. Nyilván senki nem örül, ha valaki elhagyja papi hivatását, de tettével sosem az egész egyházat minősíti. A hívő közösség tudja ezt, és látja azoknak a papoknak a sokaságát is, akikre nem vetül akkora reflektorfény, csak egyszerűen becsülettel végzik hivatásukat.
– Ferenc pápa szenteste a Szent Péter-bazilika szent kapujának megnyitásával hivatalosan is elindította a 2025-ös szentévet. Mit jelképeznek a szent kapuk, amelyek közül a másodikat egy börtönben nyitotta meg a szentatya?
– Bibliai hagyományai vannak, hogy Jézus Krisztus születésének jubileumi évfordulóinak alkalmából szentévet hirdet a pápa a lelki megújulás, hitbeli megerősödés szándékával. Több helyen belefutottam már a sajtóban, hogy a hívek hite szerint, ha átmennek a szentévben valamelyik szent kapun, akkor automatikusan bűnbocsánatot nyernek. Ez azért nem egészen így van. A szent kapuk jelképek, szimbólumok, amelyek a bűnbánat fontosságára hívják fel a figyelmet. A bűnbocsánathoz azonban nem kell Rómába utazni. Isten nem csak a szent kapuknál és nem csak szentévben irgalmas, hanem mindenki felé, bárhol, hiszen a gyónás szentségében állandóan felkínálja az embernek a bűnbocsánat lehetőségét. A börtönben megnyitott szent kapu is azt szimbolizálja, hogy még az elítéltek, a bűnözők számára is van megbocsájtás Isten részéről.
– Milyen jó tanáccsal szolgálna olvasóinknak az újévre vonatkozóan?
– Mindenki vigyázzon a józan ész megtartására! Ha elvesztette, akkor pedig próbálja visszaszerezni! A nem vallásosaknak is érdemes a természet törvényeit tudomásul venni. A józan ész megtartásához ugyanakkor sokat segít a keresztény hit fénye, a kettő együtt már komoly lehetőség egy értelmes életre.
Forrás: delmagyar.hu