A lelki nap témája a közösség, ill. az együttműködés volt és a példát arról a négy barátról vettük, akik a Mk 2,1-5 tanúsága szerint az ötödik barátjukat együtt vitték el Jézushoz nem feladva a tervüket, amikor a tömeg adta nehézségekkel szembesültek és Jézus az ő hitüket látva bocsájtotta meg előbb a béna barát bűneit majd állította őt talpra. A lelki nap kezdetén egy pusztát építettünk egy száraz sivatagi rózsa körül, amelyhez hozzáadtuk az Ige életadó vizét, majd önmagunkat egy-egy fakocka segítségével megszemélyesítve elkezdtünk építkezni a sivatagban, ami hamarosan a püspökség épületévé állt össze. Elek Laci atya ekkor klasszikus jezsuita stílusú elmélkedést vezetett, hogy meglássuk önmagunk viszonyát az evangéliumhoz, majd a mindennapi csodáinkat osztottuk meg egymással. Mindazt, amit Jézus közöttünk tesz a püspökség épületéből meglepetésszerűen előkerülő 5 virág jelenítette meg az elmélkedés végén, amit a püspökség öt részlege kapott, ahonnan érkeztünk. A délelőtti foglalkozás üzenete az volt a számunkra, hogy a püspökségen sokféle ember dolgozik többféle szakmát képviselve a könyvelőktől, a pályázatírókon és a személyzetiseken át a pasztorális és evangelizációs szakemberekig a gondnokot és a takarítónőt sem kihagyva és megértve az, hogy a hit megélésében is más fokon állunk, de mégis együtt építjük Isten országát az egyházmegyében.
A délutánt két résztvevő gondolatai mutatják be leghitelesebben:
● Számomra az volt a legfontosabb, hogy a lelki napon a nap második felében lehetőség volt játszani. „A játéköröm a játék lényegéből adódik, mivel a játék önmagáért való.” Így aztán játszottunk először párokban, majd együtt az egész szoba-közössége, csupán az öröm kedvéért egységben és közben egymásra figyelve. (Klaudia)
● Nagyon jó érzés volt, hogy Isten ott volt és ismét egy egész napot együtt vele voltunk. Illetve egymáshoz is közelebb kerülünk ilyenkor. Nagyon családias légkör alakult ki. A nap végén a Marcsi által vezetett tanúságtételen vettem rész 10 fős kiscsoportban. Nagyon érdekes volt hallgatni, mások tapasztalásait is amikor már nem számíthattak bizonyos ügyekben semmilyen megoldásra akkor valami csoda, „Isteni segítség által” mégis megoldódott a problémájuk. (Anna)
A napot Kondé Lajos és Serfőző Levente atya vezette szentmisével zártuk. Hazafelé azon a békességen örvendeztünk, amivel az Úr megajándékozott bennünket résztvevőket és szervezőket egyaránt.
Ez volt tehát a második közös nagyböjti lelki napunk. A megkezdett utat folytatni fogjuk, hisz mi is érezzük, hogy az Egyháznak, a püspökségnek is „egyre inkább tudatosítania kell, hogy állandóan szüksége van arra, hogy evangelizálják”. (Ferenc pápa, Evangelii Gaudium 164)
Gyuris Gellért, Máramarosi Mária, Vargáné Bögi Veronika, Piros Adorján