„Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket!” – mondta egykor Jézus a tanítványainak. A Szeged-Csanádi Egyházmegye az elmúlt húsz évben nemcsak idézte, de tettekre is váltotta a krisztusi tanítást. Őrangyalként karolt fel minden oktatási-nevelési intézményt, amelynek közössége a katolikus egyház segítségét kérte a fennmaradáshoz. Immár 95 intézmény tartozik az egyházmegye nagy családjához. Számos falusi iskola és óvoda már biztosan megszűnt volna, ha nem kap segítséget.
Amikor egy iskola megszűnik, a közösség is meginog
– Egy kis településen az iskola sokkal több, mint oktatási intézmény: közösségi tér, találkozási pont, a jövő biztosítéka. Ha bezár, előbb-utóbb a családok is elköltöznek – mutatott rá Lipcsei Imre, a Szent Gellért Katolikus Iskolai Főhatóság (SZEGEKIF) főigazgatója. A főhatóság központi intézményként működteti, felügyeli és szakmailag irányítja a Szeged-Csanádi Egyházmegye oktatási-nevelési intézményeit, amely sajátos óvoda- és iskolamentő küldetést vállalt.
– Ez egy szolgálat, ami leginkább a kis intézmények védelméről szól – mondta a főigazgató.
Ma már nyolcezer gyermek cseperedik és gyarapodik tudásban, hitben és szeretetben az egyházmegyei intézményekben a bölcsődétől a középiskoláig.
„Ne hagyjátok a templomot s az iskolát!”
Lipcsei Imre felidézte, hogy a küldetés 2006-ban kezdődött, amikor Kiss-Rigó László püspök Szegedre került. Akkor az egyházmegyének mindössze öt oktatási intézménye volt, a 2010-es évek elejétől azonban ugrásszerűen kezdett növekedni a számuk.
A SZEGEKIF főigazgatója kiemelte, hogy az egyházmegye nem kezdeményezője ezeknek az átvételeknek: minden esetben a helyi közösségek megkeresésére vállalja a fenntartói szerepet. A települések vezetői, az intézményvezetők és a szülők közösen keresik meg a püspököt azzal a kéréssel, hogy az egyházmegye vegye át az adott oktatási-nevelési intézmény fenntartását, mert csak így látják biztosítottnak a jövőjét. A váltásnak szigorú feltételei vannak: nem elég néhány hangos támogató vagy egy önkormányzati szándéknyilatkozat, a fenntartóváltás igényét a szülők legalább 90 százalékának aláírásával kell megerősíteni. Vagyis csak ott történhet intézményi fenntartóváltás, ahol valóban széles, egyértelmű és mérhető társadalmi támogatottsága van a kérésnek.
A fenntartóváltást megelőzően a püspök és a főigazgató rendszerint terepszemlét tart a faluban, amely olykor túlmutat az oktatási-nevelési intézmény sorsán. Több kis településen előfordult már, hogy az egyházmegye nemcsak az iskolát vagy az óvodát karolta fel, hanem templomot is építtetett ott, ahol Kiss-Rigó László hiányolta a harangszót.
– Elvégre a vers is úgy szól: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot, s az iskolát!” – idézte Reményik Sándor költeményét a főigazgató.
A hangsúlyt a szeretet parancsa kapja
Lipcsei Imre arra is kitért, hogy az egyházi fenntartásba kerüléssel nem változik meg az addig megszokott pedagógiai gyakorlat. Az oktatás szakmai tartalma, a tananyag, a követelmények és az országos normák ugyanazok maradnak: az iskolák továbbra is a Nemzeti Alaptanterv szerint, az óvodák az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja alapján működnek.
Ami változik, az a légkör és a hangsúly: nagyobb teret kap a keresztény szellemiség, amelynek középpontjában a szeretet parancsa áll. Az egymásra figyelés, a másik elfogadása és megbecsülése, a segítségnyújtás természetessége, a gyengébbek felé fordulás, a közösség megtartó ereje válik a mindennapokban hangsúlyosabbá.
– Nem kérjük, hogy mindenki megkeresztelkedjen. De fontos, hogy a gyerekek stabil értékrendet kapjanak – mondta.
Lipcsei Imre nemcsak a SZEGEKIF főigazgatójaként, hanem a Gelsey Vilmos Pedagógiai Intézet vezetőjeként is aktívan dolgozik a katolikus köznevelés fejlesztésén. Az intézet 2014-ben jött létre azzal a céllal, hogy szakmai kereteket és továbbképzési lehetőségeket biztosítson az egyházmegye pedagógusai számára.
A programok között rövidebb és hosszabb képzések, szakmai tréningek és előadások is szerepelnek, amelyek a pedagógusok mindennapi kihívásaira – például a kiégés megelőzésére, a konfliktuskezelésre vagy a közösségépítésre – adnak gyakorlati válaszokat. Az intézet emellett szakmai díjakkal is elismeri azokat, akik kiemelkedő munkájukkal a keresztény nevelés ügyét szolgálják.
Egy kis iskola óriási jelentősége
Pusztaszeren ma nyolcvan gyermek jár az általános iskolába. Egy nagyvárosi intézményhez képest ez szerény létszámnak tűnhet, egy kistelepülés életében azonban sorsdöntő. A gyerekzsivajtól hangos iskolaépület a közösség jövőjét garantálja.
– Volt olyan időszak, amikor attól féltünk, hogy végleg megszűnik az iskola – idézte fel Somogyiné Utasy Ibolya, a Szent Miklós Katolikus Általános Iskola, Óvoda–Bölcsőde főigazgatója. Elmondta, hogy a pusztaszeri iskola ma egy jóval nagyobb intézményi hálózat része. A baksi székhelyű főintézményhez több település – köztük Pusztaszer, Tömörkény és Ópusztaszer – általános iskolája és óvodája tartozik, nemrég pedig egy bölcsőde is csatlakozott a közösséghez. Így a korábbi egyetlen intézmény mára egy nyolc telephelyből álló, komplex hálózattá vált. Rövid idő alatt 150-ről közel hatszázra emelkedett a gyerekek létszáma, akikért Somogyiné Utasy Ibolya felel.
– Most pontosan 592 gyermekünk van a kétévesektől egészen a nyolcadik osztályosokig – mondta el az igazgató.
A pusztaszeri iskola ugyan a hálózat kisebb intézménye, mégis kulcsszerepet tölt be a térségben, ugyanis nemcsak a helyi gyerekek cseperednek falai között.
– Befogadó iskola vagyunk: Balástyáról és Csengeléről is járnak ide gyerekek. Egyfajta mentsvár lettünk számukra – fogalmazott Somogyiné Utasy Ibolya, aki hozzátette, hogy az egyházi fenntartás a gyerekek mellett a pedagógusok számára is kiszámíthatóbb körülményeket hozott.
– Sokkal biztosabb lett a helyünk, az anyagi hátterünk és a szakmai támogatásunk is. A kollégáim gyakran mondják, hogy még soha nem érezték magukat ilyen nyugodt és biztonságos környezetben – mondta.
A pozitív változás az infrastruktúrában is szembetűnő. A faluban templom épült, az iskolaépületben felújították a mosdókat, jelenleg egy új melegítőkonyha és étkező kialakítása zajlik gőzerővel, amelynek köszönhetően a gyerekek a közelben tudják elkölteni étkezéseiket, nem kell többé több utcát gyalogolniuk esőben, sárban, hóban, hogy megebédelhessenek.
Az igazgatónő arra is kitért, hogy a keresztény értékrend szépen lassan épült be a pusztaszeri iskola mindennapjaiba úgy, hogy közben megőrizték az intézmény korábbi hagyományait is: a hajdani névadó Csizmazia György természettudós szemlélete máig hat a pedagógiai munkára. Az intézménynek saját iskolatava, napkollektora és szélkereke is van, a diákok természetjáró szakkörön vehetnek részt, rendszeresen megünneplik a Madarak és Fák Napját, három éve elnyerték a Teremtésvédelmi Iskola címet is.
Miért ragaszkodnak a szülők a falusi iskolához?
Ocskó-Almási Anita, Pusztaszer polgármestere úgy fogalmazott: a döntés, hogy az intézményt átvette az egyházmegye, sorsfordító volt.
– Ha 14 évvel ezelőtt nem kerül az egyházmegye gondnoksága alá, akkor ma valószínűleg már nem lenne Pusztaszeren általános iskola – közölte.
Az iskola fennmaradásának ügye azonban számára nemcsak településvezetőként volt fontos, hanem szülőként is: gyermeke is ebben az iskolában tanul. Szerinte a falusi iskola egyik legnagyobb értéke a családias légkör és az a személyes figyelem, amely a kisebb közösségekben természetesebben tud kialakulni.
Hasonlóan látja ezt Dudás Edit is, akinek egyik lánya már elballagott, a másik viszont még most is a pusztaszeri iskolába jár. Szerinte a kisebb létszámú osztályok nagy előnyt jelentenek a gyerekeknek.
– A pedagógus jobban tud figyelni a gyerekre. Másrészt egy szülőnek nagyon megnyugtató, hogy nem kell buszra tenni a gyereket: itt tanulhat a faluban, ahol mindenki ismer mindenkit – mondta.
Összetartásban az erő: a nagyobb testvérek segítik a kisebbeket
Lipcsei Imre kiemelte, hogy a katolikus oktatás és nevelés zsinórmértéke, hogy minden gyerek érték.
– Nem az a cél, hogy mindenki kitűnő legyen, hanem az, hogy minden gyerek a saját képességeinek maximumára jusson el. Minden gyerekben lakik egy isteni erő. A pedagógia művészete az, hogy ezt az erőt segítsük felszínre törni – mondta.
Rámutatott, hogy a rendszer sikerességének kulcsa az, hogy az intézmények egy nagy, összetartó családként működnek. A nagyvárosi iskolák afféle gondoskodó nagyobb testvérként a tartalékaikból segítik a kisebb falusi intézményeket. Így maradhat meg olyan településeken is az óvoda vagy az iskola, ahol az önmagában nem lenne gazdaságosan fenntartható.
Az ambrózfalvi óvoda például a család „Csipkerózsika-intézménye”. Ugyanis már bezárása után vette át az egyházmegye a szülők kérésére, így szeptembertől feléledhet Csipkerózsika-álmából, és újra fogadhatja a gyerekeket.
A Szeged-Csanádi Egyházmegye küldetése még nem ért véget
A Szeged-Csanádi Egyházmegye oktatási-nevelési hálózata ma már az ország egyik legnagyobb egyházi intézményrendszere, de a család még messze nem teljes. Újabb települések jelentkeznek, újabb intézmények keresik a biztonságot jelentő védőszárnyakat. Mert sok faluban ma is ugyanaz a kérdés hangzik el, mint évekkel ezelőtt Pusztaszeren: vajon becsöngetnek-e jövőre is?
A Szeged-Csanádi Egyházmegye válasza egyértelmű, küldetésének kiapadhatatlan forrása Krisztus kétezer éves tanítása:
„Aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, engem fogad be.”
Forrás: delmagyar.hu
