Nemzetközi kánonjogtörténeti konferencia Budapest – Szeged székhellyel
Decretum Gratiani (incunabula, 1471) Yale University
A 2025 májusában létrejött Magyar Kánonjogtörténeti Társaság a Nemzetközi Kánonjogtörténeti Kutatóközponttal együttműködve rendezte meg első nemzetközi konferenciáját, 2026. február 3-án. A videókonferencia formájában megtartott tudományos szimpózium központi témája a Decretum Gratiani kánongyűjtemény volt (1140 körül), amelyet az egyes közreműködők forrástörténeti, tartalmi, szerkezeti, és a kánonjogi terminológiára gyakorolt hatás szempontjából vizsgáltak. Az online tér lehetőségeit kihasználva, a tudományos szimpóziumot a szegedi és budapesti kánonjogtörténész szakma képviselőin túl a római pápai egyetemek, valamint a Navarrai Egyetem oktatói, kutatói és doktoranduszai is kitüntették részvételükkel.
Az első szekcióban Joaquín Sedano, a Navarrai Egyetem kánonjogi karának dékánja mutatta be az egyházi házasságjog leglényegesebb elemeit, a 12. század közepi kánongyűjteményben található rendelkezések, és Gratianus mesternek az azokhoz fűzött kortárs értelmezései alapján, különös tekintettel a házasság létrejöttére és felbonthatatlanságára. Thierry Sol a római Szent Kereszt Pápai Egyetem kánonjogi karának dékánja az egyházi hivatalból vagy státuszból történő felfüggesztés és elmozdítás kánonjogi és teológiai tartalmát vizsgálta Gratianus gyűjteményében, az alkalmazott fogalmak, a jogkövetkezmények, és a személy státusza helyreállíthatóságának szempontjából. José Miguel Viejo-Ximénez, a Las Palmas-i Egyetem jogi kara alapvető jogtudományi tanszékének vezető professzora az egyes egyházi kánonok tekintélyének forrásait osztályozta, különösen a zsinati és pápai jogalkotás jellegzetességeinek a bemutatásával, Gratianus művének első egysége alapján.
A második szekcióban kaptak helyet a magyar előadók, akik közül Keppinger Boglárka, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) kánonjogi intézetének oktatója Gratianus munkájának egyes kánonjait filológiai módszerrel elemezte, megvilágítva a vagyonra, lehetőségre, felhatalmazásra, képességre és engedélyre vonatkozó jogi szakkifejezés jelentésköreit. Szabó Csaba Péter, a PPKE Hittudományi Karának doktorjelöltje Aranyszájú Szt. János írásainak és teológiai gondolkodásának a befolyását elemezte a kiemelkedő középkori latin kánongyűjtemény kapcsán, kitérve az egyes kánonok latin szövegének az eredeti görög verzióval való összehasonlítására is. Végül Szuromi Szabolcs Anzelm, a PPKE professzora Szt. Ágoston szövegeinek jelentőségét mutatta be Gratianus mesternél, feltárva és meghatározva az egyházatyától származó nagyszámú kánon eredetének három különböző forráscsoportját.
Fazakas Attila, a Magyar Kánonjogtörténeti Társaság titkára (Szeged) zárszavában kihangsúlyozta, hogy a neves külföldi professzorok részvételével megtartott nemzetközi online kánonjogtörténeti konferencián elhangzott előadások nemcsak közelebb vitték a hallgatóságot az egyházjogtörténet egyik legkiemelkedőbb kánongyűjteményének megértéséhez, hanem az új alapkutatási eredmények ismertetésével számos aktuális egyházjogi kérdést is megvilágítottak (pl. egyházi jogalkotás, hivatalok, házasságjog). A kezdeményezés komoly segítséggel szolgálhat a kánonjogtörténet iránt érdeklődő új generáció hazai és nemzetközi továbbképzésében.