Megérkezett a betlehemi láng a szegedi Dómba szombaton. Az esti szentmise elején a Magyar Cserkészszövetség V. Dél-Alföldi kerületének cserkészei vitték az oltárhoz a békelángot, amelyről Köllő Sándor káplán meggyújtotta az adventi koszorú negyedik gyertyáját. A szentmise után a hívek otthonaikba is vihettek a lángból.
Betlehemi kamaszfiú gyújtotta meg idén a békelángot
A káplán felidézte, hogy a betlehemi békeláng újkori története 1986-ban indult el Ausztriából, egy 11. századi hagyományt felélesztve. Azóta minden advent kezdetén Betlehemben, a Születés barlangjában ünnepélyesen meggyújtanak egy gyertyát. A békelángot az osztrák televízió és légitársaság segítségével Bécsbe viszik, ahol az osztrák cserkészszövetség által szervezett istentiszteleten a környező országok cserkészei átveszik a lángot, majd elviszik saját hazájukba.
– Rendszerint egy gyermek indul el a születés helyszínére, hogy a jászol helyén emelt templomban, a Születés-bazilikában található örökmécsből lángot vegyen. Idén a Közel-Keleten kialakult helyzet miatt egy betlehemi, keresztény család 11 éves fia gyújtotta meg a lángot – mondta.
Mit üzen a betlehemi láng a zaklatott világnak? A káplán szavai elgondolkodtatnak
Köllő Sándor rámutatott, hogy a betlehemi láng elsősorban arra emlékeztet bennünket, hogy Isten egykor emberré lett, és ma is közel van hozzánk, szeret minket.
– Arra is emlékeztet, hogy ez a láng a béke hírnöke. Hiszen Betlehemben Jézus születésekor az angyalok békességet kívánnak az embereknek. Ez a láng kézről kézr, szívről szívre járva arra is emlékeztet bennünket, hogy a béke mindig önmagunkban kezdődik: a gondolatainkban, a tetteinkben, az egymáshoz való viszonyunkban. Azt a bizalmat jelképezi, hogy ebben a zaklatott világban is képes a láng átragyogni. Együttérzést, megértést, békét sugározni – fejtette ki, majd úgy fogalmazott, emberről emberre kell tovább adni a békét, ahogyan a lángot is tovább adjuk.
Az idei évben a békeláng mottója: „Add a béke reményét!”.
Jog helyett irgalom: ezért különleges Szent József döntése
Köllő Sándor prédikációjában Szent József csendes engedelmességét állította követendő példaként a hívek elé. Mária József jegyeseként lett várandós, aki ahelyett, hogy törvény adta jogánál fogva haraggal és kegyetlenséggel reagált volna jegyese várandósságára, szeretettől vezérelve inkább úgy döntött, hogy csendben, titokban bocsátja el. Nem akarta nyilánosan megszégyeníteni Máriát.
– József lemond arról, hogy saját arcát mentse azzal, hogy a másik arcát összetiporja. S ekkor megtörténik a döntő fordulat – fogalmazott a káplán. Az angyal megjelent és megszólította Józsefet: „ne félj!”.
A káplán rámutatott, hogy a „ne félj!” felszólítás különböző formáiban éppen 365 alkalommal szerepel a Szentírásban. Ahogy fogalmazott, ez nem lehet véletlen.
– Mintha Isten minden egyes nap azt mondaná nekünk: „bízz bennem!”. És azt se felejtsük el, hogy a belső béke Istentől jön, nem a hajszából és nem a stresszből. Ő akkor is békét ad, amikor nagy keresztekkel, kétségekkel és nehézségekkel találjuk szembe magunkat – mondta, majd arra buzdította a híveket, hogy ha felismerik a jót, cselekedjen halogatás nélkül: akkor is, ha fáj, akkor is, ha senki nem tapsol érte.
Forrás: delmagyar.hu