Mindannyiunk öröme és feladata – Először ünnepeltek görögkatolikus papszentelést Szegeden

Május 18-án Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita görögkatolikus áldozópappá szentelte Veres Zoltán diakónust a szegedi Havas Boldogasszony-templomban.

A szegedi görögkatolikusok 1921-ben kaptak önálló egyházközséget, egy év múlva pedig templomot: az 1739-ben épült kicsiny belvárosi Szent Rozália-kápolnát, amit történelme során kétszer is lebontottak és áthelyeztek. Végleges helyén 1928-ban szentelték föl, ma is ez a szegedi görögkatolikusok otthona. Az aprócska kápolna vasárnaponként sokszor kicsinek bizonyul, ünnepek alkalmával pedig többen is a templomon kívül kapcsolódnak be a szertartásba.

Veres Zoltán diakónus 2022 óta segíti Szaplonczay Miklós szegedi parókus munkáját. Mennybemenetel napján érkezett el az egyik legszebb nap hivatásában: pappá szentelése.

De nem csak az ő életében volt ez különleges nap, hiszen először ünnepeltek görögkatolikus papszentelést Szegeden. Mivel a Szent Rozália-kápolna kicsi lett volna, a görögkatolikus közösséggel szoros baráti viszonyt ápoló alsóvárosi ferencesek templomában tartották a papszentelést.

A Mátyás király korában épült gótikus, de barokk belsővel díszített templomban harminc görögkatolikus pap, három diakónus, egy alszerpap és három ministráns szolgálattétele mellett szentelt papot a görögkatolikus érsek-metropolita. A nyugati rítusú templomtérben magasra szálló bizánci liturgikus énekek sokszínű Egyházunk egységét jelképezték.

„Ma új örömhirdető jelenik meg a családunkban, aki – görögkatolikus papként – elsősorban nem magyaráz, hanem ünnepel és ünnepet vezet, nem csak tanít, hanem megénekeltet, és saját hitéről úgy tesz tanúságot, hogy abban ő is, családja is, a rábízott közösség is hitében megerősödjön” – mondta beszédében Kocsis Fülöp metropolita.

„A papság szentsége nem jutalom, hanem erő. Arra méltóvá lenni senki nem tud, hanem az arra kiválasztottakat a Szentlélek ereje teszi erre képessé.

Minél inkább átéli valaki ennek a magasztos hivatásnak a rendkívüliségét, minél inkább érzi magát méltatlannak a meghívásra, képtelennek az emberfeletti szolgálatra, annál több lehetőség jut a Léleknek a munkálkodásra”

– fogalmazott az érsek.

Rámutatott: „A pap nem csak tanító, nem csak karvezető, hanem Alter Christusként ugyanazt éli meg, mint amit az Egyház. Személye és lénye sugározza a Szentháromság meghívó szeretetét, Krisztus Urunk megváltásának örömét, a Szentlélek minden hívő életét átalakító erejét.

Ma ünnepelünk és örvendezünk. Együtt örülünk Zoltán diakónus testvérünk pappá válásának. Közösen örvendező szívvel tekintünk fölfelé Krisztus Urunkra, aki fölemelkedik, hogy leküldje nekünk a Szentlelket. Ma ez a Szentlélek átalakító erejével leszáll Zoltán testvérünkre és mindnyájunkra.

Zoltán papsága mindnyájunk öröme és mindnyájunk feladata.

Kísérjük őt tovább szeretetünkkel és imáinkkal! Ne csak ezen ünnepi napon énekeljük neki: axiosz (méltó). Váljék élete Isten titkainak pecsétjévé, az emberek boldogságának kulcsává. Axiosz – énekeljük neki. Imádkozzunk érte, hogy egész életében azzá váljon: Isten méltó papjává!”

A szentelést követően Szaplonczay Miklós parókus méltatta Zoltán atya eddigi szolgálatát. Az újszentelt hálát adott a Mindenhatónak, és kifejezte köszönetét Kocsis Fülöpnek, a családjának, a feleségének és a szüleinek, hogy végig kísértek a papságig vezető úton. Kifejezte háláját, hogy korábbi szolgálati helyeiről is sokan eljöttek a szentelésre; Miskolcról, Hajdúdorogról, Nyíregyházáról, Máriapócsról, Létavértesről, Budapestről, és Felvidékről is érkeztek hívek.

A szertartás végén Zoltán atya az előző napi virrasztáson megszentelt olajjal miroválást végzett. Veres Zoltán ezentúl káplánként szolgál a szegedi parókián.

Szöveg: Király András

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír