A Szentháromság-tisztelet nyomában jártunk. Fogadalmi oszlopok, templomi képek és városi történetek őrzik Szegeden örökségét.
A Szentháromság-tisztelet a 18–19. században a szegedi vallási kultúra meghatározó része volt. Emlékei ma is fellelhetők szobrokon, templomokban és elfeledett utcanevekben. A múlt öröksége újra beszélni kezd, ha figyelünk rá.
Szentháromság a Napfény városában
A Szentháromság-tisztelet a magyarországi barokk vallásosság egyik kiemelkedő eleme volt, amely a XVII-XVIII. század fordulóján, főképp a pestisjárványokat követően virágzott fel. A Szentháromság oszlopai, templomai, testvérségei sorra alakultak országszerte, a tisztelet pedig nemcsak az egyház, hanem a népi vallásosság részévé is vált. Szeged sem volt kivétel. Bálint Sándor néprajzkutató szerint a tisztelet a város régimódi, üdvösségre törekvő közönsége körében élő hagyománnyá nemesedett. A díszes barokk emlékek, a templomi freskók, oltármozaikok és a népi művészet is őrzi ma is a kultusz nyomait.
Történelem a Dóm téren: szobor, mozaik, örökség
A Fogadalmi templom előtti Dóm téren ma is áll a Szentháromság-szobor, amely egy háromszoros időutazás tanúja. Az eredeti szoborcsoportot a XVIII. században állították a Rozália-kápolna elé, majd az 1879-es nagy árvizet követő átépítések idején eltávolították. Helyette 1896-ban Dessewffy Sándor püspök avatott fel egy új szobrot, Köllő Miklós alkotását, amely a Gizella térre került. Az alkotást 1940-ben áthelyezték a Dóm térre, ahol 1996-ra annyira megkopott, hogy restaurálni kellett. Bánvölgyi László művész a szobrot újrafaragta süttői mészkőből, ísmét a tér közepére került.
De nem ez az egyetlen szentháromságos alkotás a téren. A Fogadalmi templom szentélyében lévő hatalmas mozaik, amelyet Márton Ferenc tervezett és Zsellér Imre üvegművész készített, 96 négyzetméteren ábrázolja a Szentháromságot: az Atya és a Fiú magyar díszruha-szerű viseletben, kezükben a magyar koronával, fölöttük a galamb alakjában megjelenő Szentlélek. Az égi koronázás jelenete, mint Márton fogalmazott, az égi és földi világ kapcsolatát hirdeti.
Alsóvárosi emlékezet: templom, oltárkép, napsugaras házak
A Havas Boldogasszony-templom, azaz az alsóvárosi ferences templom barokk főoltára is gazdag szentháromságos jelrendszerrel bír. A Napba öltözött Mária az emberek bűneiért jár közben a Szentháromság előtt, a főoltár tetején pedig ott ragyog a mindent látó isteni szem, arany napsugarakkal övezve. Ez a jelkép nemcsak az oltáron jelent meg: az alsóvárosi népi építészet jellegzetes napsugaras oromzatai is ezt az isteni tekintetet jelenítették meg. A házfalakra festett napsugaras motívum a XVIII. században terjedt el, s a vallásos hiedelemvilág része volt.
Városrészi emlékek, Tápéi oszlop és fogadalmi szokások
Szeged városrészeiben, főképp Tápén, a Szent Mihály-templom kertjében áll egy 1913-ban emelt Szentháromság-oszlop. Ez a barokk mintákat követő szobor három alakban ábrázolja az isteni hármaságot: Atya, Fiú és galamb formájában megjelenő Szentlélek. Az oszlop állapota ma sajnos leromlott, de még mindig ékes tanúja annak, hogy a Szentháromság nemcsak a templomok belsejében, hanem a köztereken is jelen volt. Ezeket az oszlopokat gyakran pestisvészek után fogadalomból állították, megköszönve a járvány elmúltát.
Ma is élő jelképrendszer Szegeden
Bár a Szentháromság-tisztelet fénykorához képest napjainkra visszaszorult, Szeged városképében még mindig ott rejlik ennek a barokk vallásosságnak az emlékezete. A Dóm tér szobra és mozaikja, az alsóvárosi templom oltárán a Mária ábrázolás, a napsugaras oromzatok, a tápéi oszlop – mind azt mutatják, hogy a város egykor mennyire mélyen átitatott volt a háromságos Isten tiszteletével.
Aki figyelmesen járja a várost, ma is felfedezheti ezeket a jelképeket: egy aranyszem a templomhomlokzaton, egy napsugaras motívum egy parasztház oromzatán, egy középtéren emelkedő barokk oszlop. A Szentháromság-tisztelet élő része volt Szeged szellemi és vallásos örökségének – ma pedig csendben és alig észrevehetően, de mégis jelen van a mindennapokban.