Különleges lelkigyakorlatnak ad otthont március közepén a domaszéki Zöldfás. Serfőző Levente felsővárosi plébános több mint öt kilogramm kovásszal készül a kenyérsütéshez. A kenyerekkel párhuzamosan formálhatják majd önmagukat a résztevők.
A Kovász címet adta Serfőző Levente szeged-felsővárosi plébános március közepére meghirdetett lelkigyakorlatának, amelynek a domaszéki Zöldfás közösségi ház ad majd otthont. A Szeged-Csanádi Egyházmegye minden részéről érkeznek résztvevők.
– Kenyeret fogunk sütni, de nem egy workshop lesz. A kenyérsütés mellett ugyanis lesznek olyan elmélkedések, melyek a kenyér bibliai jelentőségéről szólnak, valamint arról, hogy mit jelenthet a kovász az életünkben. Reményeim szerint megtapasztalhatjuk, hogy abból a pici lisztből, vízből és kovászból hogyan lesz életet adó táplálék. Azzal párhuzamosan felismerhetjük, hogyan lehet egy ember életet adó a többiek számára – mondta el lapunknak az egyházmegye oktatási püspöki helynöke.
Az ember kenyerében a Jóisten a kovász
Serfőző Levente több mint öt kilogramm kovásszal készül a lelkigyakorlatra. Miután a résztevők összegyúrják saját kenyerüket, a tészta egész éjszaka pihen majd, hogy a kovász elvégezhesse feladatát. Ezt az időt szentségimádással fogják eltölteni.
– Átéljük, hogy amint a kovász a kenyérben, úgy dolgozik majd csendben bennünk az Isten. Ezt a párhuzamot szeretném kibontani. Másnap pedig megformázzuk és kisütjük a kenyereket. Közben megélhetjük azt a párhuzamot is, hogy hogyan formál bennünket a Jóisten. A végén biztosan nem lesz két egyforma kenyér, ahogyan nincs két egyforma ember sem – fejtette ki a plébános, majd kiemelte, hogy a kenyér megsütése is fontos szimbolikát hordoz.
– Az embernek is sokszor meg kell égnie, meg kell éreznie az élet kevésbé kedves oldalát, de ettől lesz ember az ember, ahogyan a sütéstől lesz kenyér a kenyér – részletezte.
Postán kapta Serfőző Levente az alapanyagot
A pandémia idején sütötte Serfőző Levene atya első kenyereit.
– A nagynéném postán küldte el a madárlátta kovászt, azzal kezdtem – idézte fel. Azóta többnyire ajándékba süt kenyeret, amely a római-katolikus liturgiában magának az életnek, a feltámadt Krisztusnak szimbóluma.
– A zsidó hagyományban persze épphogy a kovásztalan kenyér szerepel. Jézus is negatív értelemben beszél a kovászról, amikor azt mondja, hogy „óvakodjatok a farizeusok kovászától!”, vagyis attól a rossztól, ami ugyanúgy meg tud nőni és be tudja tölteni, meg tudja rontani az életünket, akár a romlandó kovász. Viszont a kenyérről már egészen másképp fogalmaz, amikor azt mondja tanítványainak, hogy Ő az élet kenyere. Szent Pál apostol pedig már a kovászról is pozitívan ír – részletezte a plébános, aki arra is kiért, hogy miért lehet különleges erőforrás egy-egy lelkigyakorlat az ember számára.
– A szimpla pihenés és a lelkigyakorlat közötti különbség ugyanolyan, mint a vallásturizmus és a zarándoklat közötti különbség. Egy lelkigyakorlat és egy zarándoklat is jóval több puszta kiszakadásnál a mókuskerékből. Mindkettőnél nem a cél, hanem maga az út a fontos, amelyet Istennel együtt járunk be. Teret adunk a Jóistennek, találkozunk vele, engedjük, hogy megszólítson. Hogy abban a találkozásban mi történik, az titok. Csak annak tárul fel, aki megéli – mondta el.
Forrás: delmagyar.hu