Két sorsfordító embernek: egy szerzetestanár-igazgatónak és egy lelkipásztor-iskolaalapítónak mondott köszönetet a Szeged-Csanádi Egyházmegye és a Gelsey Vilmos Pedagógiai Intézet az elismeréssel. Berszán Lajos gyimesfelsőloki lelkipásztor és Reisz Pál OFM munkásságát méltatták a nevelés ügyének szolgálatáért. Február 26-án a szegedi Dóm Látogatóközpontban ünnepelték a díjazottakat.
A Szeged-Csanádi Egyházmegye és annak Gelsey Vilmos Pedagógiai Intézete 2014-ben alapította az elismerést. Idén Reisz Pál ferences szerzetes, az esztergomi ferences gimnázium korábbi igazgatója és Berszán Lajos címzetes kanonok, a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum alapítója részesült az elismerésben.
A február 26-án, szerdán Szegeden tartott ünnepélyes díjátadón Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök köszöntőjében elmondta: a díj létrehozásával tisztelegnek azon ember előtt, aki a rendszerváltás után szó szerint küzdött a katolikus köznevelésért, aki erkölcsileg és anyagilag is támogatta a katolikus köznevelést és felsőoktatást. Gelsey Vilmos magyar származású brit közgazdász, bankár kimagasló emberi és szakmai kvalitásai és tevékenysége ma is példaértékű, örök értéket jelent.
A Szeged-Csanádi Egyházmegye mint Magyarországon az egyik legnagyobb katolikus köznevelési intézményhálózat fenntartója azért is hozta létre a Gelsey-díjat, hogy elismerését és megbecsülését ki tudja fejezni mindazoknak, akik országos jelentőségű, példaértékű szolgálatot végeznek a katolikus nevelésért, a katolikus pedagógiáért – fogalmazott a főpásztor.
„Gelsey Vilmos-díj a plakettel” kitüntetésben részesült Reisz Pál ferences szerzetes. Az elismerést olyan személynek ítélik oda, aki elkötelezett keresztényként a magyar nemzeti kultúra, az oktatás rendszereiben, azok irányításában ért el kimagasló eredményt.
Hegyi László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium főtanácsadója személyében az egykori diák laudálta iskolája, az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium tanárát, igazgatóját.
Reisz Pál élete szorosan összekapcsolódik az intézménnyel; két testvérét 1956-ban ő is követte oda. Esztergomi érettségijét követően belépett a ferences rendbe. Kezdő tanárként tért oda vissza, 1971-től 26 évig – az első 13 évben tanár, kollégiumi nevelő, kollégiumvezető, a második 13 évben igazgató – volt a Frankában.
A tanítvány az egykori igazgató 2011-ben, az intézmény 80. évfordulóján elmondott beszédéből idézett, amely nemcsak azt mutatja, mit gondol egy évtizedeken át az egyházi oktatásban-nevelésben szolgáló volt intézményvezető az iskoláról, a pedagógusi és vezetői szerepekről, az egyházi nevelésről, hanem azt is kifejezi, hogy ő mint tanítvány mindezt megtapasztalta. A „hétköznapok szürkeségében kicsit taposómalomként” működő iskolában mennyire szükség van a „kitartást, egyenletes ritmust, fáradhatatlan és megbízható teljesítést” nyújtó emberekre, hogy az „élet rendszerben működjék, és áttetsző” legyen.
Hegyi László idézett egykori tanítványok visszaemlékezéseiből. Megelevenedett ezek alapján az az ember, aki, ha arra volt szükség, „felgyűrte habitusa ujját, és nekiállt” az eldugult csatornarendszer megjavításának; aki „tiszta, stabil iránymutatással, tőmondatokkal, erős és tekintélyes vezetőként egyenesen kommunikált”; szavának mindig súlya volt; aki „figyelmes, mindig felebaráti tisztelettel és érdeklődéssel” fordult az emberhez, „belenézett a szemébe, és mindig észrevette” a másikat.
Reisz Pál OFM esztergomi évtizedeit a kárpátaljai ferences misszió követte; majd Szombathely, ahol észlelve a felsőoktatási hallgatók lakhatási nehézségeit, ferences kollégiumot alapított és vezetett. Majd a sümegi ferences rendház következett, ahol elöljáróként Barsi Balázs atyával lelkigyakorlatos központtá fejlesztették a rendházat és a templomot. Most pedig a pesti Ferenciek terei közösség tagja, aki „mosolygós reklámarcként” plakátokon népszerűsíti a szentgyónást.
Hegyi László úgy fogalmazott: a Gelsey-díjjal mondunk köszönetet Reisz Pál atyának „kitartásáért, hajlíthatatlanságáért, sokaknak erőt adó életpéldájáért”.
A „Gelsey Vilmos-díj a szoborral” kitüntetésben olyan személy részesülhet, aki hosszú idő óta példát jelentő módon szolgálja a keresztény értékekre épülő magyar társadalom fejlődését, a gazdaság, a kultúra erősítésével is a keresztény nevelés ügyét. Ezt ezúttal Berszán Lajos, a templom- és iskolaépítő lelkipásztor, az Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum alapítója vehette át.
Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi ügyekért felelős államtitkára laudációját is átszőtte a díjazottal való hosszú kapcsolata, aki végigkövette az Árpád-házi Szent Erzsébet Lícium megszületését, kezdve az 1993-as alapkőletétellel, az 1994-ben megkezdett első tanévvel, majd az 1998-ban ünnepelt első ballagással; kísérte az intézmény bővülését, mely ma már óvoda, általános iskola, és szakoktatás lehetőségét is biztosítja.
Soltész Miklós laudációjában a „gyimesiek Don Boscóját” méltatta, aki felismerte, hogy a csángó magyarok számára létszükséglet a helyben tanulás lehetősége, és ezt kiküzdötte egy olyan időszakban, amikor borítékolt volt ennek lehetetlensége. Az államtitkár összefoglalta az 1943-ban Sepsiszentgyörgyön született Berszán Lajos atya életútját. Kiemelte a szülőfaluban, Zágonban töltött éveket, az édesanyától kapott magyarságtudatot; a plébánosa, Buszek László plébános életpéldája alapján megismert keresztény hitet. Jellemére nagy hatással volt Erdély nagy püspöke, Márton Áron. Érettségi után teológiára iratkozott be, 1966-ban szentelték pappá. Csíkszentgyörgyre nevezték ki káplánná, majd Erdélyben több helyütt is plébánosként szolgált. 1981-ben érkezett Gyimesfelsőlokra, itt kapta meg életművéhez a küldetést, hogy építsen iskolát a gyimesi csángó gyerekeknek, akiknek nincs lehetőségük távolabbi városban folytatni tanulmányaikat.
Elindult a küzdelem az iskoláért. Berszán Lajosnak Bukarestben kellett megkapnia az intézmény megalapításához szükséges engedélyt. Lehetetlennek tűnt, de sikerült. Soltész Miklós szerint ez arról tesz tanúbizonyságot, hogy „két nemzet között legegyenesebb út a kereszténység”, ez „nyit meg ajtókat, ez hoz békességet”. Így született meg „csodával határos módon” az ezeréves határnál az iskola, ott, ahol már lemondtak a magyarságról. Soltész Miklós úgy fogalmazott: a Gelsey-díjjal mondunk köszönetet a lelkipásztor az iskolaalapító és közösségteremtő szolgálatáért, aki ma, 82 évesen is „lelke és motorja az intézménynek”.
A két díjazott, Reisz Pál és Berszán Lajos mély meghatottsággal mondtak köszönetet az elismerésért.
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír