A világegyház szentéve a Szeged-Csanádi Egyházmegye számára összekapcsolódik alapításának 995. évfordulójával, így a remény zarándokútja a millenniumra való öt éven át tartó felkészülés kezdetét is jelenti. A szentévre hangolta tevékenységét az egyházmegye kateketikai intézete is, amelynek munkatársaival az idei kezdeményezéseikről beszélgettünk.
A Szeged-Csanádi Egyházmegye Kateketikai Intézetét (SZEKI) 2022-ben alapította Kiss-Rigó László megyéspüspök. A korábban irodaként működő szervezet intézeti rangra emelésével nagyobb hangsúlyt kapott a hitoktatás ügye. A cél a komplexebb feladatellátás volt, az, hogy az intézet koordinálja és ellenőrizze az egyházmegyében folyó kateketikai munkát és az ahhoz kapcsolódó szakmai, közösségi, lelki programokat.
A SZEKI jelenleg 20 481 gyermek hitoktatását fogja össze 409 intézményben. Az intézet tevékenységét, programjait Serfőző Levente főigazgató, egyházmegyei oktatási helynök; Gyuris Gellért, a lelki programok szervezője; Szalainé Milasin Katalin irodavezető, valamint Vargáné Bögi Veronika, a közösségi programok felelőse mutatta be.
Már tavaly novemberben elkezdődött a felkészülés a szentévre: az általános és a középiskolás diákoknak Szent Imre Alkotó- és Rajzpályázatot hirdettek.
Mit jelent a remény, és hogyan lehetünk a remény zarándokai? Ehhez a gondolatkörhöz akartuk közelebb hozni a tanulókat”
– mondta el a pályázat témájával kapcsolatban Vargáné Bögi Veronika.
A diákok négy korcsoportban dolgoztak. Közel négyszáz alkotás született, főként rajzok, de számos vers is, melyekből szép válogatást mutattak be a dómban. „Mi magunk is sokat tanultunk, gazdagodtunk a gyerekek művei által. Mély megfogalmazások születtek” – értékelte a programot az intézet munkatársa, és egy, a pályázattal kapcsolatos visszajelzésre utalva hozzátette: „Nem is tudjuk, hogy kiben mit indítunk el.” Egy kislányról ugyanis szeptemberben kiderült, hogy leukémiás. Miközben folyt a kezelése, verset írt a reményről. Később az orvosa és az édesanyja is megosztotta a verseny szervezőivel, milyen sokat segített a kislánynak, hogy kiírhatta magából az érzéseit.
A szentévhez kapcsolódik az egyházmegyében egy másik fontos esemény is, a Bálint Sándor Emlékverseny, amelynek témáját így határozták meg: „Mindennapi kenyerünket – A táplálkozás hagyományai a paraszti kultúrában.” A néprajztudós munkásságát középpontba állító megmérettetés a Napsugaras Tájház, a Móra Ferenc Múzeum és az egyházmegye együttműködésében valósul meg. A programban részt vevő gyerekek, fiatalok azzal ismerkednek, hogyan kapcsolódott össze a régi ember életében a táplálkozás, a vallás és a zarándoklat. A verseny négy korosztályt szólít meg, s az egész egyházmegye területéről mintegy hatvan csapat vesz részt benne. Nemcsak a hittanra járókhoz szól a felhívás, a vallásos tartalom mellett a programnak van olyan része is, amely általános érdeklődésre tart számot. A szervezők céljai között szerepel a szemléletformálás is. Forrásanyagot adnak, gyűjtőmunkára buzdítanak, azt szeretnék, ha a gyerekek maguk tennének felfedezéseket, és meglátnák, milyen értékes a körülöttük lévő világ. A verseny témája összehasonlításra késztet: a fiatalok megvizsgálhatják, hogyan táplálkoztak az évszakok változásával összefüggésben a 20. század elején élő emberek, milyen hétköznapi és böjti ételeket fogyasztottak, s hogyan táplálkozunk mi a mindennapjainkban. „Szeretnénk, ha a verseny résztvevői ráébrednének, mennyire nem figyelünk ma arra, hogy értékeljük és azt együk, ami a környezetünkben megterem.
Nem becsüljük, amink van, mert mértéktelenül a rendelkezésünkre áll minden. Oda kell figyelnünk arra a sok jóra, ami a világban jelen van”
– fogalmazták meg szándékukat a szervezők.
A több fordulós versenyben először saját gyűjtőmunkát végeznek a gyerekek. A legkisebbek lapbookot készítenek egykori és mai étkezési szokásokról. A nagyobbaknál a téma kiegészül a zarándokételekkel, és főzőműsort is készítenek. A második fordulóban a versenyzők egy szabadulószoba keretei között követik majd egy parasztcsalád éves étkezési szokásait. Az utolsó fordulóra, Bálint Sándor halálának évfordulójához kapcsolódva, tizenkét-tizennégy csoportot hívnak Szegedre. A verseny döntője egy városi kalandjáték lesz, amelynek szervezésében a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, a jezsuiták, a Szent-Györgyi Albert Agóra, a Szegedi Tudományegyetem, a Móra Ferenc Múzeum, a Napsugaras Tájház és a Bálint Sándor Művelődési Ház is részt vállal egy-egy állomással.
Az év programjai közül kiemelkedik a szeptemberben sorra kerülő Szent Gellért Ifjúsági Találkozó, amelyben összekapcsolódik a világegyházi és az egyházmegyei jubileum. Serfőző Levente arról számolt be, hogy a Szeged-Csanádi Egyházmegye fiataljai idén együtt ünnepelnek a Temesvári és Nagybecskereki Egyházmegye fiataljaival Őscsanádon. „A millenniumra készülve szeretnénk élőbbé tenni a kapcsolatot” – mondta a főigazgató.
A nyári egyházmegyei ifjúsági tábor résztvevői idén „a remény zarándokai” lesznek.
Igyekszünk érzékelhető módon átadni nekik a szentév üzenetét, hogy élő tapasztalatot szerezhessenek Isten szeretetéről”
– fogalmazott Serfőző Levente.
Az Országos Hitoktatási Bizottság által kidolgozott szentévi képzési anyagot a SZEKI munkatársai viszik el az egyházmegyébe, amelyet tizenegy körzetre osztottak fel. Elsőként a körzetek koordinátorait készítik fel, akik a hozzájuk tartozó hitoktatóknak adják tovább a tudnivalókat. „A körzetekre bontás, a százhatvan hitoktató területi alapú összefogása szorosabb, élőbb kapcsolattartást tesz lehetővé. A hitoktatók egymás között könnyebben tudnak saját erőforrásokat találni. A SZEKI a körzetek élére koordinátorokat képzett, akik a helyi eseményeket, szakmai rendezvényeket szervezik, és megteremtik a tapasztalatok megosztásának alkalmait is” – mutatta be az intézet által kidolgozott rendszert Szalainé Milasin Katalin irodavezető.
Felismerték azt is, hogy az ifjúsági programokat szintén célszerűbb körzeti szinten szervezni. „Szegeden korábban körülbelül három-négyszázan vettek részt a hittanos találkozón, a körzetekben a helyiek összefogásával viszont összesen mintegy ezerötszáz diák jelenlétével valósul meg ez a rendezvény. A téma idén ezen is a szentév lesz. A SZEKI segédanyagot készít a koordinátorok számára.”
Gyuris Gellért, a kateketikai intézet lelki programokért felelős munkatársa elmondta: a lelki készületnek meghatározó része a katekétákkal havonta tartott imádság. A SZEKI emellett egyperces videókat készít, amelyek tartalmát Ferenc pápa szentévi bullájából merítik. E buzdító üzenetekben a SZEKI munkatársai tesznek tanúságot.
A szentévben körzetenként összehívják a hitoktatókat egy-egy lelki délutánra, amelyen feldogozzák a pápai bulla témáit, és együtt imádkoznak, a szívükben azzal az örömmel, hogy „Jézus előtt összetartozunk, nemcsak mint kollégák, hanem mint testvérek is”.
A munkatársak jó lehetőséget látnak abban, ha a diákokat foglalkoztató kérdéseket a szentév témájához kapcsolódva tartják napirenden. Ebben is Ferenc pápa Spes non confundit (A remény nem csal meg) kezdetű bullája lehet a sorvezető.
Gyuris Gellért úgy fogalmazott: „A bulla egyrészt diagnózist állít fel arról, hogy a fiatalok búskomoran és unalommal élik a mindennapjaikat, erős bennük a drogok illúziója, a normaszegés kockázata, a pillanatnyi örömök keresése, s ez elrejti előlük az élet szépségét és értelmét, sötét mélységekbe taszítja, önpusztító cselekedetekre készteti őket. Másrészt pedig megmutatja a kivezető utat, és segít tudatosítani:
szükség van a reményre a mindennapokhoz, ahhoz, hogy felkeljek és tegyem a dolgom.
Fontos, hogy idén sokat beszéljünk erről. Az egész életet átfogóan kell szemlélnünk. Ferenc pápa a tevékenykedésre bátorít, és rámutat, hogyan lássunk másként. A szentév jubileum, ami arra buzdít, hogy hozzuk helyre a dolgokat.”
A SZEKI munkatársai egyetértenek abban, hogy a fiatalok nehézségeinek egy része az anyagi körülményekkel függ össze: ma a mindennapokhoz nincs szükség olyan nagy erőfeszítésekre, mint régebben.
Nem könnyű a keskeny ösvényt ajánlani nekik, arra biztatni őket, hogy Isten országának építése által lesznek boldogok, mert nem ez a szemlélet veszi körül őket, más a tapasztalatuk a valóságról
– mondja Vargáné Bögi Veronika. Gyuris Gellért hozzáteszi: sokan élnek azzal a tudattal, hogy semmi sem tudja boldoggá tenni az embert. Szalainé Milasin Katalin a célok, a vágyak folyamatos tudatosításában lát jó lehetőséget. A hittanosok az év elején megfogalmazzák a rövid és a hosszú távú céljaikat, s azután időről időre megvizsgálják, hol tartanak éppen, és mit kell tenniük a folytatásért. „Jellemző rájuk a dolgokra való rácsodálkozás. Imáikba bele tudják foglalni a vágyaikat, van reményük Istenben. Törekszenek arra, hogy elhiggyék, a jövő tényleg lehet jobb, és tudják, hogy ezért tenniük is kell.”
Fotó: Lambert Attila; Merényi Zita; Kispéter Gábor
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. február 9-i számában jelent meg.