Kondé Lajos: „Ránk férne a Betlehemből induló békesség és szeretet”

– Dolgozik az emberekben a misztikum iránti vágy, de tartózkodás is van bennük bőven. Azt gondolom, hogy a karácsony misztikuma mindenkit megérint, hiszen családi ünnep, amely a békéről és a szeretetről szól. Ez mindenképp örömteli, hiszen ahol tudnak együtt ünnepelni, ott a hétköznapokban is tudják egymást segíteni, és fordítva. De sajnos most nem a béke és a szeretet határozza meg általánosságban a világot; rettenetes a sok háború körülöttünk. Éppen ezért gondolom úgy, hogy a karácsony valódi üzenete és tartalma sok embernél homályba vész. Hiszen mit mondott az angyal? „Dicsőség a magasságban Istennek! És a földön békesség a jóakaratú embereknek!” Ez a gondolat ma nem járja át a világot; rengetegen vannak nehéz helyzetben, nélkülöznek, szenvednek. Azonban, ha az ember alázatos lelkülettel odatérdel a jászol elé, akkor megtalálhatja azt a békét, amelyet az Istengyermek ad számára. Márpedig, ha valaki megtalálja a belső békéjét, akkor azt átsugározza a körülötte lévő emberekre, általuk pedig a nagyközösségre. Ránk férne a Betlehemből induló békesség és szeretet.

– Miért kellett istállóban megszületnie Isten fiának?

– A barlangistálló az egyszerű emberek, a pásztorok mindennapi életét jelentette, ahol biztonságban meg lehetett húzódni, el lehetett csöndesedni. Az Istengyermek nem fényes palotában született, mert noha hatalmas, mégis a legszegényebbekhez is eljött. Mindenkihez, aki nyitott az Ő fogadására. A leggazdagabbtól a legszegényebb emberig mindenki találkozhat vele, ha a szíve nyitott erre a találkozásra, akárcsak a pásztoroké vagy a bölcseké.

– A betlehemi életkép minden szereplője, a szent család, a pásztorok és a napkeleti bölcsek is más-más üzenetet hordoznak. Melyik szereplőt emelné ki ezen a karácsonyon követendő példaként?

– A szent családot. Szűz Mária igenjével, tisztaságával, hétköznapiságával, várakozásával példaképe lehet minden nőnek. Általa megláthatjuk, hogy boldogságban lehet része annak, aki képes igent mondani az élet elfogadására, a család szolgálatára, Isten akaratára. Józsefben dolgoztak a kételyek, a töprengés, a bizonytalanság, de ugyanakkor a hit is munkálkodott benne. Ő távolabbról, szépen lassan közelített a szolgálathoz. Példája bátorságot és erőt adhat a bizonytalanok számára, hogy merjenek ráhagyatkozni a Jóistenre. Akkor is, ha nem látják előre, hogy mi következik, ahogyan József sem láthatta. Tisztelte a nőt, akit szeretett, és tisztelte és szerette a gyermeket, akire igent mondott. József munkája, jelenléte, biztonsága a szent család fontos éltető eleme. Jézus pedig a világ ura, mégis a legkiszolgáltatottabb abban a jászolban. Ha belegondolunk, sok mindent tudott az Isten nélkülözni, de a család, a szülők szeretetét nem. Szüksége volt Mária anyai gondoskodására és József szeretetére. Ez a hármas olyan példa, amely minden kor minden emberének időszerű.

– A pásztoroknak az angyal, a napkeleti bölcseknek a betlehemi csillag adott útmutatást. Korunk emberét mi vezetheti a jászolhoz?

– A pásztorok és a bölcsek is jelet kaptak, és minden kor embere megkapja a jelet a Jóistentől, hogy merre menjen. A Messiás mindenkihez eljött, az Isten mindenkit megszólít. Az ember ezt vagy észreveszi, vagy nem. Vagy meri rábízni magát, vagy nem. Vagy meghallja az Isten hangját, vagy nem. Vagy igent mond és követi, vagy nem. Ez mindig az ember egyéni döntése. Csodálatos, hogy az Isten szabadságot adott nekünk, dönthetünk. A döntésünknek azonban mindig következménye van. A pásztorok és a napkeleti bölcsek úgy döntöttek, hogy leróják hódolatukat az Istengyermek előtt. A találkozás pedig boldoggá tette őket.

– A pásztorok és a napkeleti bölcsek is vittek ajándékokat a kis Jézusnak. Mi mit vihetünk a jászolhoz?

– A Jóistennek arra van szüksége, amire az embernek is. Őszinte találkozásra. Isten is őszintén közeledik felénk, és ha én is képes vagyok őszintén önmagamat vinni Isten elé, az a legszebb találkozás. Rajtunk múlik, hogy üres lesz-e az ünnep. Amennyiben színlelek vagy felületes vagyok, a találkozás nem lesz termékeny. Az nem baj, ha a kételyeimet, félelmeimet, aggodalmaimat, bizonytalanságomat viszem az Isten elé, de az legyen őszinte.

– Szombaton érkezett meg a betlehemi láng a szegedi dómba. Mit szimbolizál a szentföldi tűz?

– Régi hagyomány ez, amelyet a nyugati cserkészek indítottak el. A születés helyéről, Betlehemből, a béke forrásából vesznek lángot, amelyet továbbadnak az egész világon. Amikor megérkezik a Dómba, mindig az jut eszembe, amikor nagyszombaton egymásnak adjuk a sötét templomban gyertyáról gyertyára a húsvéti lángot, és szépen lassan kivilágosodik a templom. Karácsonykor hasonló történik. A betlehemi béke és szeretet üzenetét osztjuk meg egymással, majd visszük haza az otthonainkba. Tehát a legkisebb sejthez, minden egyes emberhez eljuthat. Jó lenne, ha mindenhol komolyan vennék a békesség, az elfogadás, az egymásra figyelés és a szeretet üzenetét, ahová csak eljut a betlehemi láng. Clairvaux-i Szent Bernát ciszterci szerzetes mondta, hogy „lángolj és világíts!”. Akinek a szívében a betlehemi láng fellobban, az világít nemcsak a maga családjában, de tágabb környezetében, egyházközségében, városában is.

– Az új évre vonatkozóan milyen jó tanáccsal látná el olvasóinkat?

– Amikor Keresztelő János a Jordánban keresztelt, mindenféle ember, vámosok és katonák is kivonultak hozzá. Megkérdezték, hogy mit kell tenniük. János nem mondott nagy dolgokat, csak hogy a vámosok ne szedjenek több vámot a szükségesnél, a katonák ne erőszakoskodjanak. A mértékletességet hangsúlyozta. Azt, hogy amit és ahol teszünk, azt tiszta szívvel, mértékkel, őszintén, a másik emberre odafigyelve tegyük. Ha erre képesek vagyunk, akkor nagyon szép és boldog közösséget, társadalmat építhetünk. Mindenkinek ott és abban kell helytállnia, ahol él és amit dolgozik. Tegye azt tiszta szívvel, és figyeljen a többi ember érzéseire! Ez nemcsak a békesség, de meggyőződésem, hogy a boldogság útja is.