Kondé Lajos: A lelkület ejt rabul

Az alábbiakban Kondé Lajos plébános, a Szeged-Csanádi Egyházmegye pasztorális helynöke írását olvashatják.

Szent ez a hely?  – kérdőjeleződött meg bennem a szentírási üzenet, amikor 1984 októberében először érkeztem Izraelbe. A repülőtéren katonaság, a gépet harckocsik kíséretében vezették a terminálhoz. Mi vár itt ránk? Hogyan tudjuk megtapasztalni a szent helyek békességét, megérezni a hely szellemét katonai kíséret mellett? Félelmeim azután gyorsan elszálltak. Szinte visszarepültem az időben, és megelevenedtek bennem az evangéliumi események.

Igaz, az első napokban

megragadtak és lenyűgöztek egy-egy szent hely valaha monumentális, ma romos, ám így is csodálatos építményei, de lassanként túlléptem a kövek töredékes megtapasztalásán.

Egy idő után az egyes helyek varázsa bepillantást engedett Jézus és tanítványai életébe, barátságába és szentségébe. Így lettem rabja a Szentföldnek, de nem művészeti szempontból. A lelkülete ejtett rabul és hatott rám hívogatóan.

Most nincs lehetőségünk arra, hogy végigjárjuk a Jézus születéséhez kapcsolódó helyeket, az ünnep közeledtével mégis arra invitálom az olvasót, hogy lelki szemeinkkel próbájuk elképzelni ezeket a helyszíneket, s azután merjünk a dolgok mélyére hatolni, mintha csak lelki zarándoklaton lennénk.

A klasszikus szentföldi zarándoklatnak két fő úti célja van. Az egyik a Genezáreti-tó és környéke, a másik  Jeruzsálem, azaz Jézus tanításának főbb helyszínei és a húsvéti események városa. Mi most menjünk vissza a kezdetekhez.

Názáret városa

Názáret sziklás hegyoldalba épült, többségében palesztinok által lakott település. A barlangok lakásként való használata természetes volt Jézus korában. A megtestesülés temploma már messziről hívogatóan, de nem hivalkodóan mutatja azt a helyet, ahol Isten belépett az emberiség történelmébe. Csöndben, meghatottan lépjünk be a templomba. A lépcsőkön lejutva a templom legalsó szintjén található az a barlang, ahol felirat jelzi: „Verbum caro factum est” – Az Ige testté lett.  Mária itt mondta ki az igenjét.

Az ember csendben üldögélve szemléli az egyszerű otthont, és mondogatja a rózsafüzér idevonatkozó titkait, s kicsit e titok részesévé válhat.

A barlang fölött emelkedik a monumentális templom, amelynek látványa mindenkit magával ragad. Az Angyali üdvözlet templomától csupán néhány száz méterre áll Szent József temploma. Alatta húzódik egy Jézus korából való barlanglakás. A templom emlékeztet Szent József egyszerűségére, csöndben, alázattal végzett szolgálatára, gondoskodó szeretetére. Szent József, légy az apák oltalmazója!

Jézus itt volt gyermek, itt nevelkedett, itt élte mindennapi életét a Szent Család. Ide kötődik Jézus harminc, a nyilvánosságtól távol töltött, csöndes éve. Lukács evangéliuma egyetlen mondatba sűríti ezeket az évtizedeket: „Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt” (Lk 2,52). Meghívás ez a mai ember számára is. Jézus földi élete folytatódjék bennünk! A befogadás lelkülete, alázata, csöndessége Isten ereje által engem is nagy dolgokra hív.

Ein Karem

Jeruzsálemtől néhány kilométerre fekszik ez a gyönyörű városka. A zarándok maga mögött hagyja Jeruzsálem nyüzsgő életét, s megérkezik ebbe a dombok között rejtőző, élettelien zöld, felüdítő városkába. Igazi festői környék. Bár eldugottabb hely, mégis fontos esemény emlékét őrzi. Keresztelő János szülőhelyét tiszteljük itt. S ugyanakkor a titkot ismerő két asszony, Mária és Erzsébet találkozásának helyszíne is.

Minden találkozásnak van egyfajta háttere. Minden találkozás embereket köt össze, mint a folyó felett ívelő híd. És minden találkozásnál három dolgot figyelhetünk meg: Ki az, akivel találkozom, hogyan érkezem a találkozásba, és mi történik bennünk a találkozás során. Mária és Erzsébet itt találkozik. Micsoda élménynek van birtokában ez a két asszony! Isten elveszi Erzsébet szégyenét (gyermektelenségét), Mária pedig a kiválasztottság és a messiási anyaság örömét rejti a szíve alatt. Ilyen isteni csoda van jelen ebben a találkozásban. Nem tartózkodó módon üdvözlik egymást, hanem kitörő öröm van a szívükben. Mária köszöntését a születendő János repesve fogadja, Erzsébet pedig a legszebb szavakat mondja Máriának: Áldott vagy!

A templomban a ma ismert nyelveken olvashatók Mária szavai: Magasztalja lelkem az Urat…

Szükséges e magyarázni, mi történt bennük?

Művészettörténeti tanulmányaim egyik kiemelkedő emléke MS mester csodálatos alkotása, amely Mária és Erzsébet találkozását szemlélteti. A kép finomsága, szimbolikája előrevetíti a két gyermek jövőjét is. Zarándoklatunkat folytatva eszembe jut a zarándok imája, mivel Mária és József utazásuk alkalmából így fohászkodhattak:

Uram, légy az utazó társasága,
irányadója az elágazásoknál!
Adj neki erőt, amikor elgyengül,
védelmezd veszély közben,
oltalmazd az út során,
adj árnyékot a nap hevében,
világíts a sötétségben,
nyújts vigaszt, mikor kedvét szegi,
és szilárdítsd meg szándékában!

Betlehem

A betlehemi bazársorról befordulva a téren ott áll a Születés temploma. A büszke, rideg, kíváncsiskodó ember is csak alázattal és meghajolva léphet be a 4. századi ortodox bazilikába. Másként nem is lehet közelíteni ehhez a nagy eseményhez. A templomban a zarándokok és a turisták hosszú sorokban várják, hogy lemehessenek a barlangba, ahol a hagyomány szerint Jézus született. Sorban állás közben van, aki zsörtölődik, más beszélget vagy a templomot szemléli. Az igazi zarándok igyekszik beleélni magát az evangéliumi jelenetbe. A népszámlálás miatti tolongást, a várakozás feszültségét ugyanígy átélte Mária is. A megérkezés, vagyis a születés pillanata igazi öröm az ember szívében.

A születés helyén elgondolkodhatunk Ferenc pápa szavain: „Karácsony éjjelén két jel vezet minket Jézus felismerésére. Az egyik a csillagos égbolt. A megszámlálhatatlan csillag közül is kiragyog egy különleges csillag, amely a királyokat kimozdítja, útnak indítja. Így van ez a mi életünkben is.

Egyszer csak feltűnik egy különleges csillag, ami arra hív, hogy felvállaljunk egy döntést, válasszunk, elinduljunk egy úton. Erősen kérnünk kell Istentől, hogy mutassa meg azt a csillagot, ami kimozdít minket szokásainkból.” (Il mio presepe/Az én betlehemem, 2023)

Mennyire igazak a Szentatya szavai! Eszembe jut az egyik zarándoklat. Késő délután érkeztünk a pásztorok mezejére. Szinte már csak mi voltunk ott, így teljes nyugalomban mutathattuk be a szentmisét. A felajánláskor mindenki kezébe vette a gyermek Jézust ábrázoló, jól ismert szobrocskát. Megdöbbentő változások történtek, érzelmek, emlékek és fájdalmak szakadtak föl az emberekben. Kézbe fogni a világ urát, aki piciny gyermekként a kezünkbe adja magát… Nem fél, nem húzódozik, nem retteg az embertől. Nekünk ajándékozza magát. Végtelen bizalom ez Istentől. Ez után az élmény után hosszú-hosszú perceken át énekeltünk karácsonyi énekeket. Nem volt karácsony, mégis ez volt a karácsony.

„…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorúan nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.”

(Juhász Gyula: Karácsony felé)

A jól ismert nehézségek miatt most lehetetlen, hogy a valóságban is elzarándokoljunk a Szentföldre. Szomorúság és aggodalom fogja el minden ember szívét. Mikor lesz újra béke az olajfák alatt? Mikor érinthetjük lábunkkal a szent földet? Ezt egyedül csak a történelem Ura tudja.

Mit tehetünk?

Imádkozzunk a szenvedőkért és a békéért!

Ebben az adventben lelki zarándoklattal kérhetjük Jézust, Máriát és mindazokat, akik a megtestesülés csodájának részesei voltak, hogy mi béketeremtők lehessünk ott, ahol élünk.

Fotó: Fábián Attila; portré: Merényi Zita

Magyar Kurír