Az 1879-es nagyárvíz után Szeged polgársága hálából fogadalmat tett. Ennek eredménye a város jelképévé vált Dóm.
Az 1879. március 12-i nagyárvíz után a szeged katolikus polgársága elhatározta, hogy a megmenekülés és a város újjáépítése miatti hálából egy Szűz Máriának szentelt új templomot épít. Erről a városi közgyűlés 1880. november 28-án, mint Szeged „egyházfenntartó kegyuraságának” képviselőtestülete ünnepélyes fogadalmat tett. A cél az volt, hogy az újjáépítés eredményességét egy új „monumentális katolikus templom” felépítése is kifejezze. A mai Múltidézőben a szegedi Dóm történetét idézzük fel.
A haláláig ellenszegülő plébános-a Dóm helyét keresték
A legvalószínűbb helyszín kezdetektől a Palánkban az elbontandó Szent Demeter templom területe volt, ám Varga Ferenc, a belvárosi egyházközség apátplébánosa szenvedélyesen tiltakozott a bontás ellen.
Vegyék tudomásul az urak, ha csákányt fognak a templomomra, az első csákányütések az én öreg testemet érik
üzente a városi közgyűlésnek. Alternatív új templomhelyszínnek a mai Dugonics teret javasolták, de szóba került a Széchenyi tér is. A középkori alapokra épült, nagyárvizet is tévészelő barokk templomra sokan az állandóság és Szeged múltjának jelképeként tekintettek. Végül szenvedélyes viták után, Varga Ferenc halálát követően 1907-ben született meg a végleges döntés a Szent Demeter templom bontásáról.
A tervezéstől a megvalósulásig
Sikertelen tervpályázatot követően Szeged a Halászbástyát tervező, a budai Mátyás-templom, Ják és Pozsony dómjának felújításával is templomépítészeti hírnevet szerző Schulek Frigyest kérte fel 1909-ben a tervek elkészítésére. A szegedi közönség 1910-ben csodálhatta meg a kultúrpalotában (mai múzeum) kiállított gipszmodellt. Schulek idős korára hivatkozva végül nem vállalta az építkezés levezetését, erre Foerk Ernő kapott megbízást, aki változtatott a terveken. Az általa épített fogadalmi templom altemplomában nyugvó Foerk élete főművének tekintik az első világháború, majd a gazdasági világválság által is hátráltatott befejezésű katedrálist.
Közel 95 éve 1935. október 25-én szentelte fel Serédi Jusztinián esztergomi érsek.
A székesegyház
A Dóm elnevezés a latin domus Dei Isten háza elnevezésből származik és főleg német nyelvterületen a püspöki székesegyház megnevezése, ahol a püspök katedrája, (innen a katedrális elnevezés) díszesen megkülönböztetett széke áll. Ebbe korábban csak a törvényesen beiktatott püspök ülhetett. Glattfelder Gyula püspök román hatóságok általi Temesvárról történt kiutasítása után az újonnan épülő impozáns méretű és kivitelezésű templom a csanádi egyházmegye trianoni határok közötti területrészének új központjaként vált székesegyházzá.
A Dóm legjei
Orgonája a pécsi Angster gyárban készült, 9420 sípjával a korabeli Európában a harmadik legnagyobbika volt. Magyarország legnagyobb toronyóráján az óralapok 4,3 méter átmérőjűek, az óra mutatói pedig 2,7 és 2,1 méteresek. A számok a számlapon 0,7 méteresek. A Fadrusz János által alkotott feszület készítésekor a szobrászművész önmagát kötöztette keresztre, majd az erről készült fotók alapján dolgozott.
A Dóm tornyainak alsó részén látható az első világháborúnak emléket állító kőszalag melynek feliratban tévesen szerepel a Szózatból vett idézet:
„Az nem lehet, hogy annyi szív / Hiában onta vért 1914-1918.” Az egy betűs eltérés már a kifaragás után tűnt csak fel, és komoly vitákat okozott.
Végül Móra Ferenc javaslatára meghagyták, mivel korábban helytelenül a hiában változatú szöveg terjedt el az országban. Az alapkőletételkor elhelyezett okmányban leírtak a múlt század történelmi viharai között maradéktalanul teljesültek.