Thorday Attila szegedi esperes-plébános vezetésével mintegy negyven fiatal és felnőtt kisérőik tizenegy napos zarándokútra indultak. Július 20–27. között egy hetet töltöttek a taizéi dombon, hogy részt vegyenek a szerzetesek napi háromszori énekes imádságában, és bekapcsolódjanak a világ minden részéről, főképp Európa minden országából érkező keresztény kortársaik találkozójába.
A hosszú buszútra idén vállalkozó fiatalok számára zarándokfüzet is készült, amelyben egyaránt találtak praktikus információkat és lelki írásokat. Az egyikük, miután kézbe vette a füzetet, és látta a Remény és béke zarándoklata címet, az ismerkedő bemutatkozás során így fogalmazott: „Az a reményem, hogy felvegyenek az egyetemre, és azért imádkozom, hogy béke legyen bennem, ha mégsem úgy történik.” E gondolattal fogalmazta meg azt a szívbeli várakozást, ami a többségében 30 év alatti zarándokok istenkeresésének mozgatórugója Jézus követésében.
Taizé közösségben megélt imádságot, elcsöndesedést, baráti beszélgetéseket, gyönyörű természeti környezetet kínál, amiből mindenki azt a kincset veheti magához, amire neki most, a személyes istenkeresésében leginkább szüksége van.
A Franciaországba vezető utazás során Szendrényi Marietta gondoskodott arról, hogy az alkalmi társaság tagjai egymással ismerkedjenek, barátkozzanak, amiben a kreatív játékos feladatok és a közös vacsorafőzés is segített. Svájcban Wattwil kolostorában kaptak két éjszakára szállást, ahol Kárpáti Lívia Svájcban élő magyar református lelkésznő is meglátogatta a csoportot, és felelevenítette számukra a magyarok történelmi kalandozásait e festői vidéken. Jelenléte ökumenikus perspektívát adott a zarándoklatnak már a kezdetektől.
Vasárnap délután Taizébe érkezve mindenki bekapcsolódott a korosztályának megfelelő programba, melynek gerincét a napi háromszori énekes imaóra adta. A magyar csoporttal utazott Kertész Annamária is, aki évtizedek óta a taizéi énekek gitárkíséretének szerzője és férje, Bálint Zsolt, aki az énekek magyar adaptációját készíti.
A napi programot gondolatébresztő előadások és kiscsoportos megbeszélések tették színessé. A fiatalok a taizéi szerzetesközösség jelenlegi priorja, Matthew testvér A reményen túli remény című levelének gondolatait vették sorra, míg a felnőttek Jézus hegyi beszédének boldogmondásairól beszélgettek csöndes kisebbségben. A legkülönfélébb hátterű zarándokok mindannyian kivették részüket a tábor fenntartásának feladataiból: volt, aki ételt osztott, mások mosogattak, mosdót takarítottak, éjjeliőrként vigyáztak a táborlakók álmára. Csodálatos összefogás ez, amit a fiatalok szívesen végeznek egymásért. Nem kis feladat gondoskodni kétezer ember napi szükségleteiről és az imák szépségéről, de a munka és a szemlélődés összhangja szoros keretet ad az osztozáshoz a közösségi élet minden területén Taizében.
A hazaút során a zarándok fiatalok ezeket válaszolták kérdéseinkre: Mit láttam én ezen a héten Krisztus Egyházából? Mit kaptam itt személyesen ezen a héten?
● „Számomra minden évben meglepő, hogy ennyi különféle származású és nemzetiségű emberrel egyazon Istenben hiszünk: elképesztő ez az összetartozás! A világ sok pontjáról jönnek emberek, igent mondanak, és vállalják az utazást, ami néha kontinenseket ível át, hogy együtt imádkozzanak. Nagyon jó volt velük részt venni a közös imában: Krisztus körül énekelni, csendben lenni közösen.” (Zsófi, 20 éves)
● „Pontosan azt láttam, amiben eddig is bizonyosságom volt, hogy teljesen mindegy, milyen nemzetiségű vagy felekezetű emberekkel találkozom itt, keresztényként mindannyian egy Istent imádunk.” (Csenge, 18 éves)
● „Taizé varázslata abban rejlik, hogy elválaszt minket a megszokottól, a hétköznapi vallásosságtól és egy új világ kapuját nyitja meg előttünk. Az új arcokban, történetekben, akikkel, amikkel itt találkozunk, ott rejtőzik a lehetőség, hogy új barátságokra és általuk önmagunkra és mások mélyebb megértésére leljünk. Taizé esélyt ad, hogy átlépjük saját határainkat.” (Péter, 22 éves)
● „Jó volt tapasztalni, hogy mindenki jókedvűen dolgozik: a munkamegosztással, közöségben még a takarítás is élhető valóság.” (Zalán, 24 éves)
● „A taizéi tapasztalat számomra az összetartozás érzését adta: az énekes imádság által közelebb kerültem Istenhez.” (Áron, 20 éves)
● „Csendességet és megnyugvást találtam leginkább. Mivel most végeztem a középiskolát, így itt tudtam meg, hogy felvettek egyetemre, és ez nagyon nagy boldogság volt számomra. Itt ki tudtam tisztítani a fejemet a sok stressztől, és koncentrálhattam az Istennel való kapcsolatomra.” (Berni, 18 éves)
● „Rendszeresen jövök ide. Taizé nekem ebben az évben bizalmat, nyugalmat, új barátokat, feltöltődést, csodás új énekeket és kitartást adott. Az imák során közel éreztem magam Istenhez, nagyon tetszik a felépítésük és az énekek sokszínűsége.” (Bori, 21 éves)
● „Nem azt kaptam, amit vártam, hanem azt, amire szükségem volt.” (Imre, 36 éves)
Közösen megéltük, hogy a pár hete még aszályos, trópusi meleg elvonult Burgundiából, és e hét során mindennapos rövid záporok enyhítették a szőlők és erdőcskék borította dombok között a levegőt. A taizéi domb tövében az oly sokak által szeretett park tavacskája is újraéledt: a Szent István-forrás kövei közül vidám erecskeként tör elő a kristálytiszta víz, hogy megtöltse a kiszáradt tó felrepedezett medrét. Akarva-akaratlanul is felmerül a párhuzam: még aszályos időkben sem apad el az életet adó víz, ugyanígy a szív mélyén rejtőző szeretet is továbbforrásozik a legszűkösebb időkben is, hogy felüdítse a lelket. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy még a legkietlenebb napokban is a szív mélyén lakozó jóság, a másokért való tenni akarás, a feltétel nélküli szeretet forrása nem apad el. A taizéi dombon ezt tudatosíthatják azok, aki zarándokként ide jönnek, hogy az Úr Jézus forrásából merítsenek. A kiengesztelődött egymásra figyelés, Isten alaposabb megismerése és a mindenkit átölelni vágyó atyai szeretet megtapasztalása adja azt az útravalót, a kicsinyke mustármagot, ami a zarándokok hazatérése után sokszoros lelki gyümölcsöt hoz, hogy az emberek között növekedjen Isten országa. Legyen így hát minden taizéi tapasztalat és élmény mindig Isten nagyobb dicsőségére!
Forrás és fotó: Szeged-Csanádi Egyházmegye
Magyar Kurír