Harmadik alkalommal gyűltek össze 2025. március 18-án, Szent József napjának előestéjén a szegedi Dómban a városból és a környékről érkező férfiak, édesapák, nagyapák, fiúk a férfiak szentségimádására.
Édesapák, barátok, apjukkal érkező fiúk, nagyapák, szerzetesek, papok, kispapok érkeztek nem kevesen a pasztorális és az oktatási helynökségek szervezésében megrendezett férfiak szentségimására. A szegedi folyamatos szentségimádást előmozdítóként tapasztaljuk, hogy mennyire nőies műfaj lett a szentségimádás, amire most rácáfolt a megjelent férfiak száma. Megdöbbentő ereje van, amikor a templomot férfiak éneke és ütemes imádsága tölti be.
Az idei témánk azt a férfit akarta megragadni, akit a lemondás edzésben tud tartani, hogy képes legyen szeretni a feleségét, gyermekeit, ill. a rá bízott közösséget a nehéz helyzetekben is.
Ezt az imaórát Szent József napjához közel szoktuk időzíteni és szentmisével kezdjük. Kondé Lajos pasztorális helynök atya a prédikációjában őszinteségre hívott bennünket. A szentmisén és a szentségimádáson a Jelenlét Zenekar férfi tagjai és barátaik segítettek nekünk az Úr jelenlétében maradni. Szinte mindenki ismerte már a tanúságtevőt, Keszeli Sándort, hisz tanárember, de önmagáról, férj és apa voltáról, ezekben megélt küzdelmeiről, örömeiről és kudarcairól szóló őszinte és nyílt tanúságtétele megfogta a régi barátait is és bátorító volt mindannyiunk számára. A szentségimádásban konkrétan és egyenként odatettük Jézus lábai elé a küzdelmeinket, imaszándékaikat. Ezekben nem is maradtuk egyedül, hisz végül egymás szándékaiért imádkoztunk és egymás szándékait vittük haza. Az imaóra ikonikus percei voltak az erre az alkalomra született férfiak litániája, amikor zúgott a templom az válaszoktól: „Uram, segíts küzdeni!”.
A templomi együttlét után, a Belvárosi Plébánián egy szerény asztal körül folytattuk a baráti és jókedvű beszélgetéseket nem spórolva a lila hagymán, és – miután már beállt Szent József ünnepe – volt mivel koccintani is.
Úgy tűnik idén mindenki hozott még egy barátot. Jövőre is legyen így!
Gyuris Gellért és Piros Adorján