2024. november 19. – egy nap, melyet soha nem felejtünk el! Azon az estén Magyarország Németország ellen lépett pályára játszott a Nemzetek Ligájában (1:1), és a Bozsik Bekísérő Program jóvoltából mi is részesei lehettünk ennek a történelmi pillanatnak – nem is akárhogyan!
Több mint tíz év próbálkozás után végre sikerült! Tanítványaim – a Savio Szent Domonkos Katolikus Általános Iskola és Óvoda Kamuti Telephelyének tanulói – kísérhették fel a magyar válogatott játékosait a pályára, a teltházas Puskás Arénában! Edzőként mindig szerettem volna eljuttatni idáig tanítványaimat, mert hiszek abban, hogy számukra egy ilyen élmény életre szóló inspirációt adhat.
A gyerekek kiválasztása szigorú elvárásoknak alapján történt: fegyelmezettség, 5-9 életév, 125–140 cm-es testmagasság, valamint a Bozsik Programban való részvétel. Nehéz döntéseket kellett hoznom, hiszen ezeknek a feltételeknek többen feleltek meg, mint ahány kis focistát vihettem, de végül összeállt a csapat.
Településünk (Kamut) lakóinak összefogása nélkül biztosan nem valósulhatott volna meg ez az álom. Az önkormányzat, a Kamuti Gyermekekért Alapítvány, helyi vállalkozók és magánszemélyek egy emberként támogattak bennünket, melyet ezúton is nagyon köszönök!
A nagy napon izgatottan és várakozással telve indultunk útnak. A stadionba érve bevezettek bennünket az öltözőbe, ahol hivatalos válogatott szerelést vettek magukra a gyerekek, és tartottak nekik egy kis eligazítást. Az álom akkor kezdett igazán valósággá válni, amikor
a játékoskijáróban találkozhattunk hőseinkkel, majd a gyerekek kézen fogva kísérhették őket
a stadion gyepére. Bár a szabályok szerint szelfit készíteni és autogramot kérni nem volt szabad, a játékosok közvetlensége és kedvessége még feledhetetlenebbé tette azt a néhány percet.
A pályán teljesített „feladat” után az öltözőben minden gyermek ajándékba kapott egy komplett válogatott szerelést. Ezt követően csatlakoztunk a lelátón szurkoló tömeghez, és együtt izgultuk végig a meccset. Szoboszlai Dominik egyenlítő gólja, és a csapat ünneplése – melyek épp előttünk történtek – megkoronázták ezt az egész csodás napot.
Hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a különleges napnak. Látni a tanítványaimat egy ilyen különleges pillanatban, tudva, hogy én is részese vagyok az útjuknak – szavakkal leírhatatlan. Ez több volt, mint egy megtiszteltetés – a tanítás igazi ajándéka, amikor az álmom mások életében válik valóra. Remélem, hogy sok hasonló alkalom vár még ránk a jövőben.
Salamon Andrea