Már szinte hagyomány, hogy nagyböjtben és adventben közösen töltünk egy napot vagy egy délutánt lelki készülettel a püspökségen dolgozó munkatársakkal. A SZEKI és a Pasztorális Helynökség szervezésében december 3-án, kedd délután a Katolikus Házban találkoztunk, hogy megálljunk egy kis időre kiszakadva a munkából, és együtt kezdjük el az adventi időszakot.
Kondé Lajos pasztorális helynök gondolataival indult a délután, majd a ráhangoló kérdések segítségével ismerkedtünk és osztottunk meg magunkról néhány személyes dolgot. Az adventi dal éneklése után Serfőző Levente oktatási helynök atya gyújtotta meg az első gyertyát a koszorún. A zenei szolgálatot is munkatársaink végezték: Gál Mónika és Losonczy Gréta gitáros dalokkal és énekkel tette szebbé a közös alkalmat.
Meghívott előadónk, Kovács Zoltán röszkei plébános, teológiai tanár rámutatott, hogy a várakozás/várás/elvárás kifejezések egy tőről fakadnak, mégis mekkora különbség van aközött, hogyan éljük meg őket. Az ünnepi készületben sokszor a ki nem mondott és a mások vagy magunk által megfogalmazott elvárásokkal is szembesülünk, amelyek nem feltétlenül segítenek bennünket közelebb kerülni az Úrhoz. Már Jézus születése sem a hivatalos messiási elvárásokhoz igazodott: a Mindenható gyenge kis gyermekként érkezett Betlehembe, egy jelentéktelen városkába. Nem papi családba született, későbbi működése során sem egy földi királyként uralta az országot, mégis Királyként munkálkodott földi élete során. Lehet, hogy nekünk is érdemes elengedni az ünnepi elvárásainkat és csak arra figyelni, hogy mire hív bennünket az Isten?
Hogy meghalljuk a Jóisten hívó szavát, az Oltáriszentség jelenlétében csendben időztünk, érleltük a hallott gondolatokat. Majd kis beszélgetőkörökben a “párbeszéd a Lélekben” módszerével osztottuk meg mindazt, ami megszólított bennünket az előadásban, ami egymás gondolataiból megérintett, és ami cselekvésre indít bennünket a várakozás időszakában.
Lajos atya áldását követően melengető tea és némi harapnivaló elfogyasztása után búcsúztunk el egymástól.