Másodszor adták át a szegedi polgári közösség legrangosabb elismerését.
Ahogy arról beszámoltunk, pénteken második alkalommal adták át a szegedi polgári közösség legrangosabb elismerését, a Pálfy Ferenc-díjat. A Mihálffy Béla országgyűlési képviselő által alapított díjat minden évben három szegedi polgárnak ítélik oda, akik rendkívül sokat tettek a város fejlődéséért, gazdaságáért, tudományos vagy oktatási életéért. Továbbá példaértékű munkát végeztek Szeged kultúrájáért, sportjáért, egészségügyi és szociális jólétéért, közösségeiért vagy épp hitéletéért. Idén Gyulay Endre, a Szeged-Csanádi Egyházmegye nyugalmazott püspökének ítélték az egyik díjat.
Gyulay Endre 1930-ban született Battonyán. 1953-ban szentelték pappá a szegedi Dómban. Ezt követően segédlelkészként Röszkén, Ásotthalmon, Gyulán, majd plébánosként Domaszéken, Mezőhegyesen, templomigazgatóként Makón szolgált. 1972-től retorikatanár és lelki igazgató volt a Szegedi Hittudományi Főiskolán és a Papnevelő Intézetben. 1983-ban Szeged-Rókuson lett plébános. Szent II. János Pál pápa 1987-ben nevezte ki a Szeged-Csanádi Egyházmegye élére, a Dómban szentelték püspökké. E megbízatását közel két évtizeden keresztül, 2006-ig látta el, ám azóta is fáradhatatlanul ellátja papi szolgálatát.
A rendszerváltozás idején és az annak következtében lezajló társadalmi, politikai és gazdasági átalakulások során, majd a folyamatosan változó körülmények között kellett vezetnie egyházmegyéjét. Ebben az időben a katolikus egyháznak újra meg kellett határoznia a közéletben elfoglalt pozícióját, amiben Gyulay Endre oroszlánrészt vállalt.
Kiemelkedően eredményes szerepet játszott Szeged lelki megújulásában, valamint az egyházi tulajdonok rendezése terén országos szinten is, mely a keresztény, katolikus szellemiségű iskola- és szociális rendszer újjáépítését alapozta meg.
Még a rendszerváltás előtt, 1988-ban a Szent István napi ünnepségeket szervezte meg Szegeden. 1989-től segítette a szerzetesek Szegedre történő visszatérését. A ferencesek az ő közreműködésével kapták vissza alsóvárosi kolostorukat és a Havas Boldogasszony templomot. Fontos feladatának tekintette a katolikus iskolai oktatás megindítását: a piaristák és a Kalocsai Iskolanővérek újra megnyitották középiskolájukat a városban, valamint újra megtelepedtek Szegeden a jezsuiták. Egyházmegyei fenntartású iskolákat is sikerült újraindítania Makón, Gyulán, Békéscsabán, Endrődön, Szentesen és Mezőtúron. Katolikus óvodákat is alapított az egyházmegye számos településén. 1989–1990-ben az Erdélybe irányuló európai segélyakció vezetője volt. Tevékenyen részt vett az 1991-es pápalátogatás előkészítésében is.
Püspöksége eredményei között – a teljesség igénye nélkül – említhetjük még az értelmi fogyatékosok otthonának létesítését a Kálvária sugárúton, Domaszék-Zöldfáson pedig az egyházmegyei lelkigyakorlatos központot. 1993-ban megszervezte a Szegedi Egyetemi Lelkészséget. 1994-ben Egyházmegyei Krízismegoldó Otthont hozott létre. Ugyanebben az évben nyílt meg a Szent Imre Egyetemi Kollégium a Londoni körúton. Püspöksége idején tizenhárom új templom épült az egyházmegyében, olyan helyeken, ahol addig nem volt, vagy a meglévő kápolna kicsinek bizonyult a hívek befogadására, így például Szeged-Szentmihályon is. Szorgalmazta a Dóm felújítását. 1995-ben megrendezte a Szeged-Csanádi egyházmegye nagy jelentőségű zsinatát, megalkotta annak pasztorációs tervét. 1993-tól a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alelnöke és az egyházi ingatlanokat rendező kormánybizottság tagja lett. Kezdeményezte a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Igazságosabb és testvériesebb világot című országos körlevelének megalkotását és vezette az ezzel kapcsolatos vitát.
Gyulay Endre, a Szeged-Csanádi Egyházmegye egykori főpásztora közismert alakja nemcsak a kortárs magyar katolicizmusnak, de a szegedi és a magyar közéletnek is. Markáns, határozott álláspontját az államszocializmus időszakában éppúgy, mint a rendszerváltozást követő években gyakran hallatta társadalmi és politikai kérdésekben. Érte is emiatt számos támadás a sajtóban és a politika világában egyaránt.
Ennek ellenére nemcsak egyházának papjai és hívei, de a közvélemény is széles körben elismerte munkásságát. 1993-ban a Délmagyarország napilap közvélemény-kutatása alapján az Év emberének választották, míg 2000-ben Szeged város díszpolgárává avatták.
Gyulay Endre mindig kötelességtudóan és alázattal folytatta hivatását. „Minden mögött ott van Isten kegyelme. Csodálatos rátekintetni, hogyan készítette és vezette az életemet” – fogalmazott tavalyi rubinmiséjén.
Kitűnő szegedi polgárok elismerése
A kitüntetést Pálfy Ferencről Szeged leghosszabb ideig, 1872 és 1904 között hivatalban lévő polgármesteréről, nevezte el Mihálffy Béla, Szeged és a Homokhátság országgyűlési képviselője. A díjat tizenkét tagú testület ítéli oda minden évben három szegedi polgárnak, akik rendkívül sokat tettek a város fejlődéséért, gazdaságáért, tudományos vagy oktatási életéért. Továbbá példaértékű munkát végeztek Szeged kultúrájáért, sportjáért, egészségügyi és szociális jólétéért, közösségeiért vagy épp hitéletéért. A díjat egy 10 cm átmérőjű, bronzból öntött emlékplakett és egy oklevél testesíti meg, amely plakett Pálfy Ferenc polgármestert ábrázolja, rajta felirattal: ,,Elismerésül Szegedért végzett munkájáért”.
Forrás: szegedma.hu