Koszorúzásokkal és diákversennyel emlékezett meg a Szeged-Csanádi Egyházmegye Bálint Sándorról égi születésnapja évfordulóján. Az emlékverseny döntős diákcsapatai izgalmas kézműves kihívások által fedezhették fel a hitvalló tudós fő kutatási területe, a szakrális néprajz hagyományait és értékeit.
Bálint Sándor sírjának koszorúzásával kezdődött a megemlékezés-sorozat az alsóvárosi temetőben pénteken, amelyet a Szeged-Csanádi Egyházmegye rendezett a hitvalló néprajztudós halálának évfordulóján. Nyughelyénél Gyulay Endre nyugalmazott megyéspüspök mondott megemlékező beszédet, aki ezúttal a legszögedibb szögedi hitoktatás melletti elkötelezettségét emelte ki az utókorra hagyott, gazdag szellemi örökségből.
A koszorúzások Bálint Sándor Mátyás téri, majd Dóm téri szobránál folytatódtak. Utóbbi helyszínen Serfőző Levente oktatási püspöki helynök mutatott rá arra beszédében, hogy május 10-e nem csak Bálint Sándor halálának, de égi születésnapjának is évfordulója egyben.
Bálint Sándor a veszteségek és a reménység nagy embere volt. Bár ebben a földi életben sok mindent elveszített, sok minden kettétört az élete során, mégis mindenben nagy ajándékot, kegyelmet, reményt talált. Észrevette az életében munkálkodó, azt megáldó Istent. Észrevette az egyszerű emberekben a jót, az egyszerű paraszti életben, vallásosságban a Jóisten jelenlétét. Olyan emberre emlékezünk, akire mindenki úgy tekint vissza, aki személyesen ismerte, hogy szent ember volt
– mondta a püspöki helynök.
Az emléknapon a fiatal korosztályt is megszólították és bevonták a tiszteletadásba. Délelőtt az egyházmegye területének iskoláiból 16 általános és középiskolás diákcsapat érkezett a Szegedi Dóm Látogatóközpontba, a Bálint Sándor emlékverseny döntőjére. A lelkes 3-4 fős csapatok menetlevelet kaptak, amelyben a kihívás minden állomásához kapcsolódóan egy népi történetet olvashattak, amely szorosan kapcsolódott az aktuális állomáson teljesítendő feladattal. A negyedik alkalommal megrendezett verseny a kezdetektől fogva nem a diákok lexikális tudását kéri számon, hanem gyakorlati kihívásokkal igyekszik felkelteni az érdeklődésüket az értékek iránt, amelyek Bálint Sándor hitvalló életének és a szakrális néprajz kutatójaként munkásságának fókuszában álltak.
Az egyházmegyei versenyhez Szeged több kulturális és oktatási intézménye csatlakozott partnerként. A Szent-Györgyi Albert Agórában szív alakú, tükrös mézeskalácsot kellett díszíteni a csapatoknak, a Gál Ferenc Egyetemen útmenti keresztet, a Móra Ferenc Múzeumban türelemüveget kellett készíteniük, az SZTE Néprajzi és Kulturális Antropológia Tanszékén egy tized rózsafüzért alkottak.
A tápéi Bálint Sándor Általános Iskola csapatával a jezsuita templom műhelyében találkoztunk, ahol három állomást is teljesíthettek a csapatok. Ostyát süthettek és lyukaszthattak, fakockákból építhették meg az egyházmegye valamelyik templomát kép alapján, majd méhviaszból készíthettek úgynevezett offert.
Nekem a legjobb az útszéli keresztkészítés volt. Botokat kellett madzaggal összekötni, aztán Jézus alakját is ki kellett vágni különleges papírból és rárakni. Szeretek kreatívkodni, szóval ez nagyon tetszett
– mondta el Bodó András.
Nekem összességében az tetszik nagyon, hogy nem csak az számít, hogy ki mennyit tud, hanem a kézügyesség is
– tette hozzá Donka Fanni.
Nekem pedig az tetszik a legjobban, hogy miközben megyünk, megismerjük a városunkat és az egyik leghíresebb emberét is. Bálint Sándor szerintem a hűsége miatt lehet nagy példa, mert a hazájához, a családjához és az Istenhez is nagyon hűséges volt
– osztotta meg lapunkkal véleményét a csapat harmadik tagja, Szvoboda Márton is.
Forrás: delmagyar.hu
Fotó: Török János