2023. adventjén az első gyertyagyújtás estéjét (dec. 3., vasárnap kb. 17.35-kor) zenés villámcsődülettel leptük meg a várost a Dóm téren, ahol a szegedi és környéki templomi szolgálattevőkkel énekeltük el Varga Attila „Ébredj ember” című dalát.
Mosolyt fakasztottunk Jézus arcán. Amikor Serfőző Levente atya először beszélt erről az ötletéről még nem sejtettem, hogy 200-an fogunk énekelni a Dóm lépcsőin. Sőt, azt sem tudtam, hogyan kellene egy ilyet megszervezni.
Amikor a főpróbán először és utoljára elénekeltük az éles flashmob előtt a dalt mindannyian, meggyőzött a Szentlélek, hogy nem csak hívtuk őt a főpróba kezdetén, hanem itt is van köztünk… sőt mindenben az ő munkatársai voltunk az előkészítés és szervezés alatt, mert az ilyen természetes összhang és öröm az ő védjegye.
Voltak a téren, akik csak csapódtak hozzánk, de megindító volt, hogy negyvenhét zenekar, család, baráti társaság, osztály, csoport vagy egyéni résztvevő jelentkezett a flashmobra 41 hangszerrel: 27 gitárral, 3 fuvolával és furulyával, 2 hegedűvel, 2 trombitával, klarinéttal, tamburával. Meghívtunk minden Szeged környéki hangszeresen játszó katolikus templomi zenészt, dicsőítőt, kántort, zenei szolgálattevőt, mindenkit, aki már játszik gitáros szentmiséken, vagy szeretne játszani, hangszerest és énekest, kicsit és nagyot, gyerekeket és felnőttet egyaránt, de a megmozduló közösség túlszárnyalta az álmainkat. Együtt énekelt a Dóm énekkara – akik Händel Messiását is tudják énekelni – a legkisebb templomi gitárossal és a kezdő szólóhangszeressel, mert a lényeg itt az volt, hogy együtt énekeljünk mindannyian, akár ősi (gregorián), akár klasszikus, akár kortárs zenét szoktunk egyébként énekelni a templomunkban.
A Dóm téren a püspök atyánk és a polgármester úr beszéde és az első adventi gyertya meggyújtása után a tömegben egyszer csak megszólalt az „Ébredj ember, mély álmodból” dallama a szólóhangszereken, majd felcsendült az első kar éneke, akik hátulról lassan elkezdtek előre vonulni. Majd hamar a tér másik oldalán egy másik kar is kivált a tömegből és énekelni kezdett a téren végigvonulva és így csatlakozott mind a hat kar. Voltak, akik várták az éneklést, voltak, akik csak spontán csatlakoztak és vonultak velünk. Még olyan is volt, akik énekelve felálltak velünk a lépcsőre, de a tömeg előttünk végül jóval nagyobb lett, mint mi, pedig mi sem voltunk kevesen a dal végére. Amikor a dal végén spontán ujjongás tört ki és végigjártam a lépcsőt, olyan sok mosolygós és vidám keresztény jött velem szemben ölelkezve, amit ritkán látni. Ekkor az Úr velünk ujjongott és ugrált örömében.
Köszönjük minden résztvevőnek ezt a közös élményt, különösen a hat gitáros csapatvezetőnek, és a négy – a Jelenlét, az Eleven Tűz, a Szabad-On és a Lelkes Zeneteam – zenekarnak, akik elkészítették a demót az instrukciókkal és a kottát is; a hangszereseknek, akik felkészültek, az énekeseknek, akik jókedvvel érkeztek. Köszönjük a rádiós technikát a fülünkben az NS Stúdiónak, a Szegedi Városkép és Piac Kft.-nek az engedélyt és az együttműködést, Csanády Lőrincnek a budapesti tapasztalatok megosztását, ami alapján elindulhattunk, Mader Balázsnak pedig a fotókat.
Látva egy a flashmob-csodát, az Úr pedig arra indított bennünket, szervezőket, a szegedi püspökség Pasztorális Helynökségét és Kateketikai Intézetét, hogy legyen folytatás.
Szerző: Gyuris Gellért