Ifjúsági zarándoklat Taizébe

A burgundiai Taizébe vivő hosszú buszutazás nehezen lenne elviselhető, ha nem volna közben pihenés és felüdülés. Ezért az oda vezető út során a német szaléziak képzési központjában, a bajorországi Benediktbauern-ben 2 éjszakát töltött a zarándok-csoport. Jó alkalom volt ez arra, hogy az egymást korábban nem ismerők a kirándulás, a sokféle ügyességi játék és vetélkedő során közelebb kerüljenek egymáshoz. Így tehát mire Taizébe érkeztek a 48 fős csoport egyetlen tagja sem érezhette magát magányosnak.

 

 

Találkozásom Taizével

A taizéi szerzetesközösséget sajátos hangzású egyházi énekeik tették híressé. A 80-as években én magam is ezeket ismertem meg először, valamint azokat a kerámiákat, amelyek a kezembe kerültek: rácsodálkoztam szépségükre, és kíváncsivá tett, hogy kik azok, akik napi imádságaik közötti időben ilyen ízléses tárgyakat készítenek. Bizonnyal szerethetik Istent – gondoltam –, ha ajkukról és kezeikből ilyen szépségek tárulnak fel.

A szegedi egyetemen szerzett diplomám után, 1986-ban kaptam először kiutazási engedélyt nyugatra, és francia nyelvtudásomra hagyatkozva autóstoppal, egyedül indultam neki a francia egyház fölfedezésének. Plébániákon és szerzetesközösségekben 2-3 éjszakára kértem szállást, nyitott szemmel és szívvel jártam, hogy ami érték, azt magamba szívjam. Taizében akkor egy hetet töltöttem, ám a közösség alapítójának, Roger testvérnek meghívására a következő évben hosszabb időre is visszatértem, hogy az oda zarándokló fiatalok fogadásában önkéntesként vegyek részt. Megvallom, áldásos előkészület volt ez számomra, hogy azt követően elkezdjem teológiai tanulmányaimat és felkészüljek a papi szolgálatra.

Mióta pap vagyok az egyházmegyénkben, idén júliusban immár 30. alkalommal szerveztem utat Taizébe fiatalok számára. Nekem is jó találkozni és elbeszélgetni az ott élő szerzetes testvérekkel, de mindemellett lelkipásztori szolgálatnak is tartom, hogy minden évben felkerekedek egy busznyi fiatallal, hogy így ők is részesüljenek abban az élményben, amely sokunk számára meghatározó.

A mindennapi élet Taizében

Felemelő, amikor naponta három alkalommal részt vehetünk a mintegy 60 szerzetes által vezetett énekes imádságon, amelybe a hetenkénti turnus szerint, a világ minden tájáról érkező fiatalok ezrei bekapcsolódnak. Sokan közülük odahaza nem kötődnek plébániájukhoz, gyülekezetükhöz, itt azonban megnyílnak Isten szépségére. A különböző nyelven felhangzó zsoltársorok és evangéliumi szakaszok Isten jóságát és irgalmát közvetítik, ami mindannyiunk reménye és öröme.

A Szent II. János Pál pápa által sürgetett új evangelizációnak is jó példája Taizé. Évtizedek óta tapasztalom, hogy az oda zarándoklókat Isten igéjével táplálják a naponként tartott bibliai bevezetők alapján. Teológusként tanúsítom, hogy a 100-200 fős csoportokban, angol nyelven elhangzó tanítás teológiailag alaposan megalapozott, ugyanakkor személyes, lelkiéleti kérdések felvetésével egészül ki, amelyről kicsoportokban tudnak tovább beszélgetni a résztvevők. Mivel ezt a módszert gyümölcsözőnek látom, a Taizében kicsiszolt gondolatmeneteket igyekszem magyarra ültetni, és ebből születnek évről évre azok a bibliai magyarázatok, amelyeket az Agapé illetve a Vigília könyvkiadó megjelentet.

Taizében lehetőség van reggelente szentmisén részt venni, az esti imádságot követően pedig lelkibeszélgetést folytatni egy-egy testvérrel, illetve gyónást végezni a zarándokok számára rendelkezésre álló papoknál. Csodálatos tapasztalat számomra, hogy az általam szervezett csoport tagjai közül is milyen sokan megérintődtek e napok során, és megnyíltak Isten irgalmának befogadására. Hálás vagyok Istennek és értékesnek élem meg papi szolgálatomat, amikor elmélyült lelki beszélgetésekre kérnek a fiatalok, és amikor tanúja és eszköze lehetek az Istenben való megújulásuknak. Adja Isten, hogy a megélt tapasztalat mindannyiunk számára gyümölcsöző legyen!

      Thorday Attila plébános