Augusztus elseje Vasas szent Péter napja, a szegediek elfeledett fogadalmi ünnepe. Péter apostol börtönből való csodálatos kiszabadulásának emléknapja, melyhez számos legenda kapcsolódik. Vasas Szent Péter a testi-lelki betegek pártfogója. Vasas Szent Péter titulusát viselte az a középkori szegedi ispotály, melyet 1458-ban Mátyás király említ egyik oklevelében, s az 1444. évi szegedi békét éppen Vasas Szent Péter napján kötötték. De a szegediek más módon is kötődnek e jeles naphoz. Az 1738. évi szegedi pestisjárvány elmúltával Szeged népe megfogadta, hogy Vasas Szent Péter napját száz esztendőn át a legnagyobb áhítattal fogja megünnepelni: előtte nap böjttel és másnap imádságos körmenettel. A fogadalmat kétszáz évig meg is tartották a szegediek. A tisztelet emlékezetének nyomait napjainkban már csak a Vasas Szent Péter utca neve, továbbá a Rókusi templom homlokzatának Vasas Szent Pétert és Szent Rókust együttesen ábrázoló domborműve őrzi.
A szegediek másik ünnepe a Havi Boldogasszony búcsúja. Ez a Mária-ünnep eredetileg a Szűzanya római főtemplomának, a négy bazilika egyikének, S. Maria Maggiore fölszentelésének évfordulója. A középkori Rómában szokás volt, hogy Mária-ünnepeken mise közben hófehér rózsaszirmokat hullajtottak a hívek közé. Ebből keletkezett azután a templom eredethagyománya: egy gyermektelen, gazdag házaspár templomot akart építtetni. Szűz Mária egy nyári éjszaka megjelent álmukban, és tudtukra adta, hogy oda építsék, ahol másnap reggel hó esik. A hó az Esquilinus dombon hullott, a templom fel is épült azon a helyen. A ferencesek a 15. században telepedtek meg Szegeden, de nem sokkal később a törökkel találták szembe magukat. A hagyomány az 1500-as évek közepére helyezi a ma is a főoltáron látható kegykép, a Szögedi Segítő tiszteletének kezdetét. Az oltárképet a legenda szerint egykor a templom környékén lévő Csöpörke-tóba rejtették el a török elől. Pár évvel később épp egy török katona találta meg, s adta át a szerzeteseknek.
A 17. században indultak meg a Napbaöltözött Asszonyhoz kapcsolódó csodás események kapcsán a zarándoklatok. Ezek közül az egyik legismertebb az 1697-es zentai csata. Egy török katona elbeszéléséből ismeretes, hogy – mielőtt Savoyai Jenő győzedelmeskedett volna -, látták, ahogy a Napbaöltözött Asszony a tábor fölé emelkedik. A 18. századtól pedig már új hivatást is betöltött a búcsú: Szeged megmaradt magyarsága ötvennél több délvidéki, törökök által feldúlt falut népesített újra, így a Havas Boldogasszony napja ettől kezdve a szegediek számára a hazatérés ünnepévé is vált. A 19. századtól kezdve már nemcsak a Délvidékről, hanem a Szeged környéki tanyavilágból is érkeztek a búcsúba és rokonlátogatóba zarándokok.
Isten szolgája, a „leszögedibb szögedi” Bálint Sándor, akinek születésnapját ugyancsak augusztus első napján ünnepeljük, megérthetjük mély kötődését Szegedhez, ezen belül is Alsóvároshoz, annak gazdag hagyományvilágához. Bálint Sándor így vallott Erdélyi Zsuzsának: „Ezök, ezök a napok nekem a legnagyobb ünnepeim közé tartoznak. Augusztus elsején, Vasas Szent Pétör napján születtem talán nem véletlen, úgy elgondolkoztam rajta, hogy Vasas Szent Pétör napja Szögednek egyik fogadalmi ünnepe vót… 1738-ba’ ezön a napon szűnt meg a pestisjárvány, a szögediek ezt fogadalmi napnak tekintötték. Az a rész, amelyik mostan a Rókus, az teljesen pusztaság vót, és oda építöttek egy kápolnát… És aztán utána kezdött a kápolna körül egy új városrész kialakulni. Augusztus ötödikén …ünnepelték a csököt. A keresztelő lakomára mondják itt a szögediek, hogy: csök. Főzték a nagy bogrács paprikást, az atyafiság, vagy harminc-negyven személy, összegyüleközött ottan.
Vargáné Bögi Veronika