Ferenc pápa megfogta és megcsókolta Kardos Mihály kezét a Szent István-bazilikában. A Szegeden, hajléktalanok között élő, nyugalmazott plébános könyvet ajándékozott a pápának, a Szentatya pedig egy rózsafüzérrel viszonozta kedvességét.
Ferenc pápa magyarországi látogatásának első napján a püspökökkel, papokkal, diakónusokkal és a világi pasztorális munkatársakkal találkozott a Szent István-bazilikában. Serfőző Levente, a Szeged-Csanádi Egyházmegye oktatási helynöke elmondta, egyházmegyénkből hatvanan utaztak Budapestre, a bazilikába.
Ha Levente atya nem szervezi meg ezt az utazást, én erről álmodni sem mertem volna lábak nélkül. Amikor meghallottam, hogy engem is elvinne, azt kérdeztem, hogy biztos kell nektek púp az útra?
– mesélte Kardos Mihály atya, akinek évtizedekkel ezelőtt cukorbetegsége miatt amputálták mindkét lábát.
Tudtam, hogy Misi atya nagy tisztelője a pápának. Én arra emlékszem, hogy hosszan maga elé meredt, majd rám nézett, és megkérdezte, hogy azt hogyan kell érteni, hogy őt is elvisszük. Láttam rajta, hogy nagyon meghatódott
– idézte fel Serfőző Levente, aki gyermekkorában egy ideig Kardos Mihály ministránsa volt.
Akkor még a két pap korántsem sejtette, hogy nem csupán távolról szemlélhetik majd a Szentatyát. Ferenc pápa kerekesszékével végigvonult a bazilika főhajóján, és amikor meglátta Kardos Mihály atyát, azonnal intett őt toló segítőjének. Először megfogta, majd megcsókolta Misi atya kezét, végül megáldotta. A nyugalmazott plébános Ferenc pápa saját, magyar nyelvű, Álmodjunk együtt – út a jobb jövőbe című könyvét adta ajándékba a Szentatyának. Elmondta, nagyon meghatotta a pápa gesztusa.
Ledöbbentett az a kristálytiszta egyszerűség és jóság, ami a tekintetéből sugárzott. Úgy jellemzem magamban, hogy kemény, mint a gyémánt, és gyöngéd, mint egy anya. A szent ostyát, Jézust tartom a kezemben a szentmisén, a csók neki szólt. A könyvet eleve neki szántam. Két rövid bejegyzést írtam bele: „ez a könyv életre szóló örömhír” és „gyakran kell olvasni”. Ezután úgy imába merültem, hogy semmit nem hallottam a tanúságtételekből és a beszédekből. Imádkoztam a Szentatyáért, és hálát adtam
– mesélte Misi atya.
A találkozáskor Serfőző Levente közvetlenül Misi atya mögött állt.
Döbbenet volt, ahogy Ferenc pápa megérkezett, és meglátta Misi atyát, gondolkodás nélkül, azonnal mutatta a kísérőjének, hogy segítse hozzá. Olyan volt, mintha előre számított volna erre a találkozásra. Számomra az is nagy boldogság, hogy Misi atya öröme mindenki öröme lett
– mesélte Serfőző Levente, akinek vállát megveregette Ferenc pápa, amikor néhány mondatban elmondta neki, honnan érkeztek.
Kardos Mihályt ugyanabban az évben szentelték pappá Ferenc pápával. A Szentatya a bazilikából távozva egy rózsafüzérrel ajándékozta meg a szegedi papot.
Misi atya jó ideje már saját elhatározásából a Máltai Szeretetszolgálat Szegedi Hajléktalanellátó Központjában él. Beszélget, gyóntat, szentmiséket celebrál, imakört vezet. Bármikor helyet biztosítanának neki az egyházmegye saját idősotthonában, de ahogy fogalmazott, a hajléktalanok között jobban érzi magát, lehetősége van folytatni élete szóló küldetését. Charles de Foucauld atya, Jézus kistestvére gondolatait követve az egyszerűség, a szegénység és az embertársait szolgáló, tevékeny szeretet szolgál számára zsinórmértékül.
1969. november 23-án szenteltek föl papnak. Újmisés koromban azt a mondatot választottam útmutatóul, hogy „Jézus nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja életét sokakért
– mondta el Misi atya, aki azóta is hűségesen követi választott mottója üzenetét, és jó pásztorként igyekszik napról napra segíteni az elesetteket.
Forrás: delmagyar.hu
Fotó: Gémes Sándor