Vége a farsangnak, hamvazószerdával elkezdődött a nagyböjt

Hamvazószerdával beköszöntött a húsvétig tartó böjti időszak a keresztény közösségekben. Az önvizsgálat, a bűnbánat, az önmegtartóztatás és a megtisztulás negyven napja kezdődött el.

A katolikus templomokban a lila immár a liturgia színe, jelképezvén a hamvazószerdával beköszöntött bűnbánat időszakát.

Beléptünk a nagyböjtbe, a húsvéti előkészület idejébe. Ez a negyven nap az önfegyelmezésnek, az önmegtartóztatásnak, a lemondásnak az időszaka. Az üdvösségre meghívott embernek is szüksége van a megújulásra

– ezekkel a szavakkal kezdte az esti szentmisét Kondé Lajos, a dóm plébánosa hamvazószerdán. Majd azzal folytatta, hogy nem csak az életünket, de szabadságunkat is Istennek köszönhetjük. Ám mivel szabadon dönthetünk, ezért hibázni is tudunk. Hozhatunk rossz döntéseket, amelyek eltávolítanak bennünket Istentől és felebarátainktól. Az Úrtól azonban lehetőséget kap az ember bűnei megbánására és arra, hogy új életet kezdjen.

A plébános prédikációjában a nagyböjti időszak három fontos alappillérét hansúlyozta, amelyek segíthetik az embert az önvizsgálatban és a bűnbánatban, ezek által a megtisztulásban és abban, hogy közelebb kerüljön Istenhez.

Az Istennel való kiengesztelődésünk szent időszaka ez. Az első, ami fontos, az imádság, ami mélyíti az Isten-ember kapcsolatot. A második a böjt. A harmadik a felebaráti jócselekedet, amellyel építhetjük Isten országát

– sorolta Kondé Lajos.

A nagyböjti időszak a hívek számára lemondásokkal jár, ami ugyan kényelmetlenséget, olykor szenvedést okoz az embernek, ugyanakkor lelki többletet is hordoz.

A böjt megszabadít az elkényelmesedéstől, a megszokottságtól, az ember összeszedettebb lesz mindennapjaiban, cselekedeteiben és gondolkodásában

– hangsúlyozta a plébános, majd azzal folytatta, hogy a nagyböjti időszak arra is emlékezteti az embereket, hogy a gazdagságot Isten szeretetében kell megtalálniuk, nem pedig a földi hírnévben, vagyonban, sikerben, anyagi javakban.

Hiszen mindaz, ami földi, azt a rozsda tönkre teszi, a moly megemészti és a tolvaj elrabolja tőlünk. Mi az igazi érték számomra? Milyen kincset gyűjtök életemben? A nagyböjti idő ezzel a kérdéssel is szembesít bennünket

– mondta. Majd arra is kitért, hogy az evangéliumi részben Jézus kemény kritikával illette a képmutatókat, akik nem az Isten utáni vágyakozás miatt imádkoznak, hanem csupán azért, hogy mások nagyra tartsák őket.

–  Az ilyen imádságnak, magatartásnak Isten előtt nincs értéke, hiszen önzésből fakad. Jézus arra tanít bennünket, hogy ne a számítgatás, a méricskélés álljon cselekedeteink mögött, hanem Isten dicsősége legyen számunkra meghatározó

– mondta.

A plébános megszentelte az előző évi barka hamuját, azután keresztet rajzolt a hívek homlokára a következő intelemmel emlékeztetve őket mulandóságukra: „Emlékezz ember, hogy porból vagy és porrá leszel!”.

 

Forrás: delmagyar.hu

Fotó: Gémes Sándor