Hogyan függ össze a karácsony üzenete az emberi méltósággal? Mit tehet a hétköznapi ember a békéért? Hogyan vértezhetjük fel magunkat a keresztény értékekkel szembemenő ideológiákkal szemben? Többek között ezekre a kérdésekre adott választ Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök karácsonyi interjúnkban.
– Gyermekkorában mit szeretett leginkább a karácsonyban, és püspökként hogyan ünnepel?
– Gyerekkoromban a hangulatát szerettem leginkább, amit a családban megtapasztaltunk. Érdekes változás volt, amikor tízéves voltam, és Indiába kerültünk. Nem volt se hó, se hideg, se karácsonyfa. A karácsonyi hangulat mégis megvolt, hiszen az bennünk volt. A megszokott külső körülmények híján is átjárt bennünket az éjféli szentmisén. Ez azóta sem változott, hiszen az ünnep üzenete kezdettől fogva ugyanaz. Püspökként hasonlóan ünnepelek, mint bárki más. A püspökségen is áll karácsonyfa, vendégségbe megyek, és hozzám is jönnek vendégek. Emellett szenteste éjfélkor és karácsony első napján szentmisét mutatok be.
– Mi az ünnep legfőbb üzenete?
– A négy evangélista közül János írta le legutoljára Jézus születését, és ő már az igazi értelmét írta le az eseményeknek. Mégpedig, hogy Isten, az Ige megtestesült, emberré lett. Ez azt üzeni számunkra, hogy érdemes embernek lenni. Megmutatja az ember értékét, minden egyes ember méltóságát. Hiszen szépségre és csúnyaságra, tehetségre és tehetségtelenségre, betegségre és egészségre, okosságra és butaságra, jóságra és rosszaságra tekintet nélkül minden embernek megvan az emberi méltóságra. Néhány napja ünnepeltük az emberi jogok világnapját. Sok elmélet született arról, hogy mi az emberi méltóság alapja. Miért mondhatjuk, hogy minden egyes embernek tiszteletben kell tartani a méltóságát. A hívő ember számára az igazi alap az, hogy Isten emberré lett, és kivétel nélkül az emberiség minden tagjával közösséget, szolidaritást vállalt. És aki tudja, megérti, hogy mi történt karácsonykor, azt is tudja, hogy miért jó jónak lenni. Sőt arra is rádöbbenhet, hogy ez nem csak a karácsonyi időszakra, de az egész esztendőre, sőt az egész életre igaz.
– Alig ocsúdtunk a járványból, amikor a szomszédunkban kitört a háború. A tagadók és kétkedők előszeretettel teszik teszik fel a kérdést: hogyan hagyhatja mindezt Isten?
– Bizony sokkal jobban járnánk, ha sok bomlott agyú ember szabadságát nem tartaná tiszteletben a Jóisten. De Ő szabadságot adott mindenkinek, amivel mindenki úgy él, ahogy jónak tartja. Az emberi életnek megvan a gyönyörű célja, megkaptuk az iránytűt és az energiaforrást is hozzá a hitben. Mindenki úgy tévedhet el és úgy nem használja, ahogy akarja. Persze a végén ők rádöbbennek, hogy az életük a semmibe torkollik.
– A keresztény közösségek világszerte békéért imádkoznak. Az imán túl mit tehet a hétköznapi ember a béke érdekében?
– Mindenekelőtt önmagában kell mindenkinek meglelni a békét. Nagy élmény. Majd, ha ez sikerült, akkor a környezetünkben is békére kell törekednünk. Nem mások hibájára hivatkozva kell indokolni a békétlenséget, hanem belülről kell az egyénnek békét sugároznia. Ha ezt mindannyian megtesszük, biztosan szebb lesz a világ. A lehetőség adott. Múlt héten a dómba is megérkezett a betlehemi békeláng, amely egy szimbolikus utazás. Hasonló az olimpiai lánghoz, amelyet négyévente körbevisznek a világban. A békeláng is annak a lehetőségnek, erőforrásnak a szimbóluma, amely az első karácsony óta jelen van mindannyiunk számára. Hozzáteszem, a kétezer év alatt nem hiszem, hogy volt olyan esztendő, amikor ne lett volna háború valahol a Földön. Sajnos ilyen az emberi élet. Nagyon sok lehetőség van arra, hogy ezt tönkre tegyük, és ezt sokan ki is használják. A mi dolgunk, hogy ne erősítsük a békétlenkedők táborát.
– Fontos esemény volt idén a Szeged-Csanádi Egyházmegye életében, hogy ősszel Szegeden zajlottak a Katolikus Társadalmi Napok, amely során az egyház társadalmi kérdésekben fejtette ki álláspontját. A mottó a Megújulni közös értékeinkben jelmondat volt. Mi ennek a megújulásnak az útja korunkban, amikor egyre nagyobb teret nyernek a keresztény értékrenddel szembemenő ideológiák?
– Az egyház legfőbb feladata arra buzdítani a keresztényeket, hogy éljenek a lehetőséggel, amit kaptak a Megváltó születése révén. Erről hiteles tanúságot tegyenek, amely az egész társadalom javát szolgálhatja. Kezdettől fogva ez a feladat, és bármilyen eszmék nyerjenek is teret, mindig is ez marad. A legfőbb teendőnk józannak maradni, mert egy józan gondolkodású embert nem hiszem, hogy megzavarhatnak a mostanában terjedő, bomlott agyú ideológiák. Mindemellett fontos, hogy nagy hangsúlyt fektessünk a prevencióra, a fiatalság nevelésére, hogy felnőttként biztos alapra építkezhessenek. A hangadók rendszerint a deviancia felé elbóklászó emberek, de nem rájuk kell koncentrálni. A józan gondolkodásban ott a kegyelem, amit a hívő emberek pontosan tudnak.
– A háború végét még nem látni, következményeit minden család érzi, és a szakértői előrejelzések szerint a jövő év sem lesz könnyebb. Milyen jó tanáccsal látná el olvasóinkat az újévre vonatkozóan?
– A társadalom nagy része kicsit elkényelmesedett. Ha jól megy, ha rosszul, panaszra mindig van ok. A legtöbbeket nem fenyegeti az éhhalál veszélye, éppen ezért a csüggedés és a panaszkodás helyett itt is a józanságot hangsúlyoznám. Ha szorgalmasan végezzük a feladatunkat és értelmesen gondolkodunk, biztosan túléljük a következő esztendőt is, akármilyen nehézségeket is tartogasson. Sőt még az sem kizárt, hogy a nehézségek közepette gyarapodhatunk is. Lelkiekben mindenképpen, ha a szeretet, az egymásra figyelés, a jó szándék és a hit vezérel bennünket. Azt kívánom, hogy ez most, karácsonykor és egész jövő évben így legyen.
Forrás: delmagyar.hu
Fotó: Gémes Sándor