Mint arról korábban beszámoltunk, több helyszínen is menedéket biztosít a háború elől menekülő kárpátaljai családok részére a Szeged-Csanádi Egyházmegye Karitász. Kedden a sajtó munkatársai is betekintést nyerhettek a Zöldfáson elszállásolt családok mindennapjaiba, akikhez a teljes körű ellátás mellett folyamatosan érkeznek az adományok.
A Csongrád-Csanád Megyei Kormányhivatal munkatársainak felajánlásából három teherautónyi adomány érkezett kedd délután Zöldfásra. Juhász Tünde kormánymegbízott tájékoztatása szerint a dobozok tartós élelmiszereket, ruházati cikkeket, tisztálkodási szereket és játékokat is tartalmaznak, így érdemi segítséget nyújtanak a rászorulók részére.
Tíz-tizenegy napja kaptam a hírt arról, hogy a szomszédos országban történő háborús helyzetnek Csongrád-Csanád megyében is vannak menekültjei, akiket az Szeged-Csanádi Egyházmegye Karitász befogadott. Első kérdésünk az volt, hogy miben tudnánk segíteni, amire azt a választ kaptuk, mindennemű segítség jól jön – fogalmazott a kormánymegbízott, kiemelve: alig egy hét alatt több mint háromtonnányi adomány gyűlt össze.
Juhász Tünde szerint ez az összefogás, ez a segítségnyújtásra való azonnali jelentkezés is azt mutatja, hogy a magyar emberek, így a Csongrád-Csanád megyeiek is nyitottak, és azonnal a bajba jutottak mellé állnak.
Kothencz János, a Szeged-Csanádi Egyházmegye Karitász igazgatója a sajtóbejáráson emlékeztetett, számos helyi szervezettel, céggel és magánszeméllyel együttműködve teljes körűen segíteni tudják a befogadott családok mindennapjait. Hozzátette: a Zöldfás Lelkigyakorlatos Ház mellett most már Ásotthalmon, Mórahalmon és az Öthalmi Diáklakásokban is otthont biztosítanak az Ukrajnából érkezőknek.
A Szeged-Csanádi Karitász a szálláshelyadáson túl napi hatszori étkezést, általános egészségügyi állapotfelmérést, szakorvosi egészségügyi ellátást, terhesgondozást és jogi segítségnyújtást is biztosít a befogadottak részére.
Kothencz János hangsúlyozta, az ellátás biztosítása mellett családegyesítési kísérletekkel is segítik a bajbajutottak sorsát. Erre azért van szükség, mert több olyan eset is előfordult, amikor a családtagok rossz buszra szálltak, elhagyták egymást. Az igazgató elmondta: az elmúlt napokban Kaposvárról, Szolnokról, Budapestről, Békéscsabáról és Nagykanizsáról is vissza kellett szervezniük családtagokat.
Nagyon komoly embert próbáló napok voltak, amikor hosszú éjszakákon át össze kellett várni a családtagokat a határon. Innen vittük magunkkal az embereket, akik be tudták azonosítani hozzátartozójukat, ezután pedig azonos helyen szállásoltuk el őket
– árulta el Kothencz János, aki megjegyezte: a családegyesítések rendkívül nehéz helyzete jelentette az első komolyabb kihívást számukra.
A segélyszervezet igazgatója elmondta, mivel rengeteg gyermek van, az Ágota Alapítvány játszóházi programstruktúráján keresztül folyamatosan érkeznek önkéntes segítők, akik a gyermekek elfoglalásában, programoztatásában vesznek részt.
Az iskoláknak hihetetlenül fontos a részvétele, hiszen kortárs segítők érkeznek, akik beszélgetnek és játszanak a gyerekekkel
– tette hozzá Kothencz János, aki szerint most már oldódnak a kedélyek, nyugodtabbak a körülmények.
Az igazgató azt is megjegyezte: jelenleg a szegedi Dugonics András Piarista Gimnáziummal és az egyházmegye fenntartásában működő oktatási intézményekkel együttműködve azon munkálkodnak, hogy tanulási lehetőséget biztosító foglakozásokat vezessenek be a gyermekek számára.
Kothencz János beszédében a példa nélküli együttműködést és összefogást méltatta, amely nélkül – mint fogalmazott – nem is lehetne ebben a krízishelyzetben hatékonyan segíteni.
Mihály Anikó táborvezető a kezdetek óta együtt van a Zöldfáson elszállásolt családokkal, akiket mostanra elég jól megismert, és akik nagyon hálásak a felajánlásokért. A táborvezető elmondása szerint szépen beállt a rend a táborban, a menekült családok beosztották maguk között a házimunkát, és amiben csak tudnak, segítik a táborban dolgozók munkáját.
Kerekes Larissza gyermekeivel az ukrán-magyar határtól nem messze található Nagyrátról érkezett Zöldfásra. A háromgyermekes családanya tizennégy és húszéves lányával, valamint kilencéves kisfiával menekült a háború elől. Mivel férje Magyarországon dolgozik, ők is ide indultak, ám olyannyira nem volt egyszerű átjutniuk a határon, hogy kénytelenek voltak Szlovákia felől próbálkozni, ahol viszont óriási tömeg alakult ki.
Több százan voltak, még vécére sem tudtunk menni, reggel nyolctól este tizenegyig várakoztunk. Lehetetlen volt kijönni, vagy továbbmenni, óránként pedig csupán öt embert engedtek át, hatalmas pánikot okozva ezzel az emberekben
– árulta el az asszony, aki szerint olyan is volt, aki kéthetes kisbabájával várakozott a hidegben.
Amikor elindultak, nem tudták mi vár rájuk Magyarországon.
Csak elindultunk, nem tudtuk mi vár ránk, és nagy meglepetés volt számunkra, hogy amint átléptünk a határon élelemmel és meleg teával vártak minket. Itt mindennel ellátnak bennünket, ennivalóval, tisztálkodási szerekkel, és a legcsodálatosabb az egészben, hogy mint egy család, olyan szeretettel vártak minket
– fogalmazott a családanya.
Fotók: Gémes Sándor
Forrás: promenad24.hu